Pihent agyú aktatologatók akarják megmondani, mire gondoljunk

Pihent agyú aktatologatók nyelvi leleménye lehet az „európai szemeszter” is, amely nem más, mint a gazdasági és költségvetési helyzetükről rendszeresen beszámolni köteles tagállamok brüsszeli vizsgaidőszaka. A „banki stresszteszttel” nemcsak az a baj, hogy lehetetlen kiejteni bármilyen nyelven, hanem hogy a jelentése félrevezető: bár azt sugallja, hogy a pénzügyi intézmények állóképességének a vizsgálatáról van szó, valójában a bóvlihitelek föltárásának kínos folyamatát jelölte.

A bonyolult jogszabályokat és döntéseket tényleg nem könnyű frappáns és közérthető formában ismertetni, az uniós intézmények mégsem bízzák ezt a feladatot a házon belüli kommunikációs szakemberekre. Bizottsági tisztviselők panaszolják, hogy a megmosolyogtató betűszavak, a suta eufemizmusok az adott szakterületen dolgozó bürokraták kitalációi, akiknek eszük ágában sincs kikérni a hozzáértők véleményét. Így fordulhatott elő például, hogy a pénzügyi válság kellős közepén a bizottság brüsszeli épületére kifeszített óriásplakáton ez az érthetetlen mondat díszelgett: „Úton a gazdasági kormányzás felé”.

„Vedd észre! Tégy érte! Légy része!” – így hangzott a tavalyi európai parlamenti választások jelmondata. Jól hangzó szlogen, csak éppen semmi értelme nincsen, főleg hogy az EP-voksolásra mozgósító mottónak szánták, és nem egy hulladékgyűjtő mozgalom felhívásának.

Ha más nem, a görög válságkezelés megmutatta a szavak igazi erejét. Kis túlzással a balkáni ország eurótagsága múlott azon, hogy a hitelnyújtókat egyesítő „Trojkát” sikerül-e átkeresztelni „Intézményekre”, az addig „Memorandumnak” titulált megszorítócsomagot pedig „Megállapodásra”. A lényeg ugyan nem változott, de az átnevezéssel ideig-óráig sikerült megtéveszteni az embereket. Azzal az euroblablával már kevésbé, amely azt próbálja elhitetni, hogy a kudarc „egy lépés előre”, a megalázó vereség „erős kiindulási pont”, a felemás kompromisszum pedig „történelmi döntés”.

A világhírű rapper, Tupac Shakur 1994-ben, két évvel a meggyilkolása előtt. Se szeri, se száma a félrevezető megfogalmazásoknak Pool New / Reuters

Messze földön híres a „brüsszeli buborék” lakóinak kéjes ragaszkodása az angol nyelvű rövidítésekhez és mozaikszavakhoz. Az Erasmus (az unió oktatási és képzési programja) vagy az Euréka (az európai ipari kutatási és fejlesztési program) bevonultak a köztudatba. Az már kevésbé, hogy az EMU a közösségi szótárban nem madár, hanem a valutaunió hivatalos rövidítése, az ERA pedig az egységes kutatási térséget jelöli.

Az uniós törvénygyár legfrissebb nyelvi innnovációja az EFSI (Európai Stratégiai Beruházási Alap), az Európai Bizottság 315 milliárd eurós gazdaságélénkítési programja, amely a köznyelvben Juncker-tervként szerepel. A kommunikációs szakemberek fogják a fejüket, az EFSI ugyanis megtévesztően hasonlít a Strukturális és Beruházási Alapokat jelölő ESIF-re.

A következő években a brüsszeli bizottság milliókat szán a népszerűsítésükre. Csak ki ne ejtsék a nevüket!