Azok, akik nem szenvedhetik Nigel Farage-nek, a brit Függetlenségi Párt (UKIP) vezetőjének a diadalittas vigyorát, jobban tették, ha hétfő reggel távol tartották magukat a hírcsatornáktól.
 |
| Nigel Farage Olivia Harris / Reuters |
Farage első nyilatkozatában azt találta mondani, hogy a „UKIP néphadserege" világosan hallatta a hangját a szavazáson, és minden megyéből küldhet képviselőt Strasbourgba. A brit történelemben száznyolc éve ez az első alkalom, hogy nem a Konzervatív Párt vagy a Munkáspárt nyert meg egy országos méretű választást. Ha Farage-on múlna, már a jövő héten megrendezné a brit EU-tagságról szóló eldöntendő népszavazást, belátva, hogy ennek realitása igen csekély. Rendkívüli győzelmét egyébként azzal indokolta, hogy végre leesett a tantusz, az emberek megértették, hogy az EU-tagként nem tudják irányítani saját hazájukat, és hogy nincs lehetőségük saját határaik ellenőrzésére. A sikeren felbuzdulva a UKIP-vezér bejelentette, hogy a jövő májusi parlamenti választáson minden körzetben indít jelöltet. Arról egyelőre nem szól a fáma, változtat-e a UKIP azon az enyhén szólva szánalmas teljesítményen, amelyet a részvételi és szavazási aránya jelent az EP ülésein.
Az európai szélsőjobb szakértője, Matthew Goodwin, a Nottinghami Egyetem professzora szerint a UKIP a társadalom által a leginkább magukra hagyott britek szószólójává lépett elő, és a nyolcvanas évek elejének Michael Foot vezette Munkáspárt óta a munkásosztályhoz legközelebb álló part, amely az Európai Unióval, a bevándorlással és a westminsteri politikával szemben ellenséges emberek megnyerésével ért el áttörést. A Sky News választási műsorában megszólaltatott politológus úgy látja, pusztán a népszavazás ígéretével nem lehet ezeket a választókat visszacsábítani a nagy pártokhoz.
