Ünnepi hangulatot mintha az időjárás sem akarna. Egész reggel szakadt az eső, most a vizes füvön téblábolnak az Európa-napra ellátogatók. Az Erzsébet tér csak akkor élénkül fel, amikor megérkeznek a „10 év – 10 km” futóverseny résztvevői: percek alatt izzadt, lihegő emberek népesítik be a pázsitot, egyesek félmeztelenül próbálnak lehűlni.
– Szépek a helyszínek – foglalja össze Csilla és Gabó, miért jöttek futni egy esős vasárnap reggelen. És tényleg, a verseny útvonala tíz, EU-támogatásból felújított építmény mellett halad el (például: Zeneakadémia, Rudas gyógyfürdő, Várkert Bazár, Margit híd). A csatlakozásról a vállalkozóként dolgozó Csillának is az jut eszébe, hogy sok pénzt kapunk az uniótól, ám az összegek nem mindig a megfelelő zsebekbe vándorolnak. Az autista gyermekeket fejlesztő Gabó szerint az EU csatlósai vagyunk, és csak elfogadjuk, amit ránk kényszerítenek. Egyszóval tíz évvel ezelőtt szebb reményekkel indultak neki a tagságnak, de úgy búcsúznak: tíz év múlva találkozunk ugyanitt.
Nyögvenyelősen indulnak be a programok, a békéről (!) meghirdetett bábelőadásra úgy kell toborozni a kisebbeket. Amikor kiderül, hogy a székeket letörölték, és már nem csuromvizesek, néhányan bátortalanul leülnek. Néhány méterrel arrébb, a Miniszterelnökség feliratú sátorban szerencsekerék várja a vetélkedők szerelmeseit. A kérdések – merthogy bizonyos dolgokat azért a kormány is kedvel az unióban – a brüsszeli pénzből megvalósult fejlesztésekre vonatkoznak.
EU-pártinak vallja magát Gábor, aki még a munkahelyére (egy gazdasági könyvkiadóhoz) is futva jár. Ő is csalódott, tíz év alatt több változást várt, és úgy érzi, hogy Magyarország nem élt a lehetőségekkel. Ám mindjárt egy előnyét is látja a tagságnak: szerinte ez olyan póráz a kormányon, amely – akár tetszik, akár nem – az európai normák felé húzza.
S ha már Európa-nap és utcafesztivál (na jó, a fesztivál szó a hivatalos programban szerepel, a valóságban nyomát sem látni), némi lagymatag propagandát a május végi EP-választás is kap. Aki vonzódik a színes prospektusokhoz, ezekből korlátlan mennyiségben felmarkolhat. Itt van például az Európai parlamenti választások 2014 című, amelynek Miért menjek el szavazni? fejezete efféle mondatokkal győzködi az állampolgárokat: „A lisszaboni szerződés hatálybalépésével (2009) az Európai Parlament erős társjogalkotóvá vált, és meghatározó szerepet játszik az európai szintű döntések kialakításában.” Lisszaboni szerződés, társjogalkotó – ki ne kapna azonnal kedvet a voksoláshoz?
Legalább a kisgyerekek elütik valahogy az időt, a bábszínház után mesezenekar szórakoztatja őket. És egyáltalán, történik valami, ami egy borongós vasárnapon kész (európai) ajándék. A szervezők legnagyobb ötlete mégis a futóverseny, amelyen –számol be később Szűcs Tamás, az Európai Bizottság budapesti képviseletének vezetője – több mint 2500-an álltak rajthoz. A népes vendégsereg látványa így az egész délelőttöt végigkíséri.
Lelkesen fut a többiekkel a holland Brian is, aki már két éve él Budapesten. Adótanácsadóként dolgozik egy könyvvizsgáló cégnél, s noha a fizetése alacsonyabb, mint hasonló munkakörben Nyugat-Európában lenne, azzal vigasztalja magát, hogy itt az élet is olcsóbb. Magyar menyasszonyával együtt azt tervezik, hogy az Egyesült Államokban keresnek majd állást. S hogy mit gondol Budapestről? – Ma is gyönyörű épületek mellettünk futottunk el, de a város bizonyos részein még látszik, hogy Kelet-Európában vagyunk. És még egy különbség: a magyar nyugdíjasok nagyon szeretnek a régi időkről nosztalgiázni, hogy milyen jól éltek a kommunista rendszerben – teszi hozzá.
Hivatalos megnyitót is becsempésznek az utcafesztiválba. Ahol az előbb még a jókedvű mesezenekar játszott, immár Győri Enikő, a Külügyminisztérium államtitkára fejtegeti, hogy az EU-tagság igenis siker. Három érvet is felsorakoztat: béke, biztonság, döntésképesség visszanyerése. Ez természetesen igaz, de az Európa-nap látogatóival beszélgetve az ember szinte mindig ugyanoda lyukad ki: a várva várt változás elmaradt, uniós tagként sem élünk jobban.
A 2500 versenyző között óhatatlanul akadnak derűlátóbb résztvevők is. – Örülünk, hogy az EU tagjai vagyunk, és nem szeretnénk kilépni – mondja széles mosollyal Melinda, a közgazdász és András, a vállalkozó. Férj és feleség között teljes az összhang: egyértelműnek tartják, hogy Magyarországnak az unióban a helye, kis országként nem is engedhetné meg magának a kívül maradást. A kilépést azonban nem véletlenül hozzák szóba. Sok vitájuk volt erről, na és persze más politikai kérdésekről is. Azt már Melinda szomorkás mosollyal idézi fel, hogy a baráti társaságuk emiatt kettévált, és azóta inkább kerülik az ilyen témákat. Aztán egy pillanat alatt visszatér az arcukra a vidámság, és közlik: – De most ünnepelünk!
