A franciáknál családok fogadják be a menekülteket, és a terror miatt sem hagyják abba

2016-09-25 13:12:07

A tavalyi kétségbeesett roham után ezekben a hónapokban már a menekültek integrációját tekintik feladatuknak a nyugat-európai államok. A dán tündérvilág kissé megkopott, és Németország is tapasztalja, hogy sok érkezőt előbb képezni kell, csak aztán válhat a gazdaság motorjává. A mindennapok azonban már a megoldásokról szólnak.

Mérnökként hidakat épített, metró és vasúti vonalakat kötött össze. Nyugdíjasként is hidakat épít, csak másfajtákat. Embereket köt össze egymással. Francia családokat, közösségeket és a nyugat-európai országba érkezett menekülteket. – Az idegengyűlölet ellen a leghatásosabb fegyver a találkozás, a megismerés. Azt tapasztaltuk, hogy a menekülteket fogadó családok környezetében, baráti körében is megváltoznak a vélemények. Másként néznek rájuk, embernek tekintik őket – mondja Michel Croc, a franciaországi Jezsuita Menekültszolgálat (JRS France) elnöke.

Hatgyerekes szíriai menekültcsalád az észak-rajna-vesztfáliai Herfordban, miután megkapták németországi életük első fényképes igazolványát
Wolfgang Rattay / Reuters

A Marseille közelében élő Croc 2010-ben egy jezsuita barátja biztatására csatlakozott a JRS France-hoz. Nyugdíjasként és hívő katolikusként is szeretett volna másokon segíteni. A Franciaország 45 városában jelen lévő szervezet még 2009-ben indította Welcome in France programját. Ennek lényege, hogy menedékkérőket – az állami ellátórendszerből kiszoruló egyedülálló férfiakat, illetve gyermektelen házaspárokat – legfeljebb 4-6 hétre francia családoknál helyeznek el. – A program célja, hogy a menekültek magukra találjanak, nyugodt körülmények között készüljenek fel az eljárásra, tanuljanak franciául és kezdjék kiépíteni az integrációhoz elengedhetetlen kapcsolati hálót – mesélte lapunknak a nemrég a feleségével, a nyugdíjas matematikatanár és szintén JRS-önkéntes Élisabeth-tel Budapesten járó Croc.

OLVASÓLISTA

Belföld

Favédők meneteltek az Andrássyn, de a favágók sem lazsáltak

Kultúra

Jedik nincsenek, csak baljós árnyak

Külföld

Ahol háború lehet a népszavazás eredménye

Mozaik

Tudományosan is bebizonyították, hogy teljesen megőrült a világ

Belföld

Csak reklámfogás Zuckerberg bejelentése, vagy tényleg 100 évig élhetünk?

További cikkek

Tavaly mintegy 400 menekültet helyeztek el ezer családnál. – Ha azt vesszük, hogy a Franciaországban tartózkodó 80 ezer menekült közül 20 ezret a hajléktalanság fenyeget, mert az állam képtelen szállást biztosítani nekik, nem túl nagy ez a szám. A mi küldetésünk az emberi gesztus, a segítség mellett az, hogy felhívjuk a figyelmet erre a problémára. Olyanok vagyunk, mint kavics a cipőben. Ami ugyan apró, de látható. Ráadásul zavar, kényelmetlenséget okoz – magyarázta a nyugdíjas mérnök.

Az Ukrajnából származó Léna 2015 karácsonyán, az őt vendégül látó párizsi családdal
Forrás: JRS France

A 2015-ös menekültválság, különösen Ferenc pápa felhívása nyomán naponta több száz telefon, e-mail futott be a JRS France-hoz. Miközben Franciaországba 2014-hez képest „csak” 15 százalékkal több menekült érkezett tavaly, a fogadó családok száma háromszorosára ugrott. Különösen nagy növekedést könyvelhettek el a bevándorlásellenes Nemzeti Front fellegvárának tekintett Dél-Franciaországban. – A politika mindent eltúloz, a menekültek által jelentett veszélyeket is. Nekem az a tapasztalatom, hogy a franciák jelentős részét nem lehet megvezetni. Persze a menekültkérdés bonyolult ügy, nem lehet feketén-fehéren szemlélni – mondta. A francia katolikus püspökök már 2015 júniusában, Ferenc pápa nyilatkozata előtt a többségében muzulmán menekültek megsegítésére buzdították híveiket, az egyházmegyék 2100 migránsnak biztosítottak szállást.

Van még mivel birkózni

Mindketten idén lettek 18 évesek, és tavaly érkeztek kísérő nélküli fiatalkorúként Németországba. Ahhoz az elveszett korosztályhoz tartoznak, amelyet sokak szerint lehetetlen integrálni. Jó ideje mindketten Hamburgban élnek: a Szíria északkeleti, kurdisztáni részéről származó Fahmant februárban fogadta be egy idősebb német házaspár, négy felnőtt fiuk már elhagyta a szülői házat. A tálibok elől menekült Barjal egy fiataloknak fenntartott szálláson lakik, Fahmannal ellentétben komoly gondjai vannak a német nyelvvel. Fahman gimnáziumba jár, jövőre nekifut az érettséginek. Barjal a menekülteknek fenntartott szakiskolában tanul, innen nehéz lesz megvalósítania az álmát, hogy rendőr legyen.

Németországban egy évvel a 2015-ös menekültválság után ugyan rengeteg a Barjaléhoz hasonló, megoldásra váró eset, a normalitás lassan kezd visszatérni a mindennapokba. Ennek egyik oka az érkezők számának radikális csökkenése. Míg idén januárban 65 ezren lépték át a határt, számuk augusztusra jóval ötezer alá süllyedt. A Deutsche Bahn már nem járat különvonatokat, igaz, a német vasút „gyors reagálású egysége” bármikor képes lenne ezek megszervezésére. Az iskolai tornatermeket visszavették a diákok. Berlinben és Kölnben a városi sportcsarnokok jelentős része viszont még mindig menekültszállásként szolgál.

A menekültek jelentős része szeretne dolgozni, de nehezen értik meg, hogy szakképzettség nélkül ez nehezen megy. – Meg kell őket tanítanunk arra, hogy tanulniuk kell! – hallani gyakran önkéntes segítőktől. A Német Ipari és Kereskedelmi Kamara (DIHK) adatai szerint jelenleg több mint 345 ezer menekült keres állást. Tízezren vesznek részt szakképzésen és 140 ezer azok száma, akiknek eddig sikerült „kitörniük” a menekültszállásról, és munkahelyet találtak maguknak. – Hosszú ideig fog tartani és sokba kerül a munkaerő-piaci integráció – jósolta egy lapinterjúban Franz-Jürgen Weise. A szövetségi bevándorlási és menekültügyi hivatal (Bamf) vezetője szerint a menekültek tíz százaléka diplomás, s mindössze negyven százalékuknak van munkavállalói tapasztalata. Vagyis a menekültektől nem várható egy olyan gazdasági csoda, amely jó ötven éve jellemezte az NSZK-t. A mai Németországnak lesz még mivel megbirkóznia. (D. A.)

Az önkéntesség, a segítő szándék a 2015. novemberi párizsi merényletek után sem csappant meg, egyetlen család sem lépett ki.

– Az emberek nem vakok, tudják, hogy a szörnyű terrorakciókat nem menekültek, hanem másod- vagy harmadik generációs bevándorlócsaládokból származók, francia és belga állampolgárok követték el

– hangoztatta Croc.

Berlini tanfolyam migránsoknak a különböző kultúrák közötti kommunikációról
Hannibal Hanschke / Reuters

A maximum 4-6 hetes korlátot azzal magyarázta, hogy a segítségből ne legyen örökbefogadás. S az önkéntes befogadókat ne az érzelmeik vezéreljék, hanem az a keresztényi meggyőződés, hogy bajban lévőn, szükségben szenvedőn segítenek. Miután egy menekültügyi eljárás általában négy-hat hónapot vesz igénybe, a kérelmező is legalább ennyi francia családot ismer meg, a kapcsolati hálója is bővül. Az utóbbi Croc szerint olyan fontos a sikeres integrációhoz, mint a munkahely vagy a francia nyelv elsajátítása.

Michel és Élisabeth a saját otthonukban albán házaspárt, pakisztáni és kenyai fiatalembereket egyaránt vendégül látott. Nincsen kontroll, esténként általában együtt vacsoráznak. A hét végre igyekeznek közös programot szervezni. Az egyik pakisztáni fiút elvitték egy olívatermesztő barátjukhoz, az ázsiai vendég délelőtt olívabogyót szedett, délután már a gazda gimnazista fiának segített az angol leckében. A kenyairól kiderült, hogy remek futó, őt beajánlották a városi sportklubhoz. Annak színeiben versenyt nyert, az egész város ünnepelte. Azóta a klubnál edzőként dolgozik, a gyerekek rajonganak érte.

Croc azt mondja, hogy számára az elmúlt öt év felért egy világ körüli úttal. Gazdagabb, színesebb lett az életük a feleségével. Hogy milyen idegennek lenni egy másik kultúrában, ők is megtapasztalták. 1972–1976 között – tíz évvel az algériai háború vége után – az egykori észak-afrikai francia gyarmaton dolgoztak. Oránban befogadták őket, nem dörgöltek semmit sem az orruk alá. Úgy érzik, most rajtuk a sor, hogy kinyissák otthonuk kapuját.

Kevesebb a jóból

Ül a Magyarországról jött vándor a dániai Legolandban, fogyasztja az otthonról hozott elemózsiát, közben figyeli, hogy mulatnak a népek a kockajátékgyár vidámparkjában. Odalép hozzá néhány bosnyák gyerek – egymás között bosnyákul beszélnek, de a tétova magyart már dánul kérdezik meg, hogy felhívná-e a mamájukat, mert elkeveredtek egy kicsit. Majd zökkenőmentesen váltanak angolra, látva: olyan madarat fogtak, aki világosabb bőrű, mint ők, mégsem érti a dán szót. Nagyjából 6-8 évesek, tele bizalommal és önbizalommal, anyanyelvi szinten használnak három nyelvet és két kultúrát, amiből az egyik a jóhiszeműségre és együttműködésre épülő dán mentalitás. Ha innen nézzük, működik az integráció.

A kép idealizált, de az igazság fele benne van – viszont a másik felét sem kell nagyon keresni Koppenhágában sétálva. A meghatározhatatlan nemzetiségű kéregetőt a bolt bejáratánál, a csak egymást értő, fejkendős néniket a bolhapiacon, akik helyett az egyikük iskolás lánya alkudozik a kiválasztott biciklire. A zsibvásárt a diszkontüzlet parkolójában, ahol minden szombaton kora reggeltől barna bőrű, szegényes ruházatú jövevények árulják kacatjaikat – jobbára egymásnak.

Dániának jelenleg jobboldali kormánya van, a kormánypolitikából és a közhangulatból is kiérezhető némi idegenellenesség, de nem a magyar, hanem a dán fogalmak szerint: fenyegetés vagy hatásvadász indulat nincs benne. Ha a menekültektől hozzájárulást kérnek a saját ellátásukhoz (ez a külföldi sajtóban úgy jött le, hogy elveszik a pénzüket meg az ékszereiket), az azért van, mert a dán szociálpolitikai is erre épül: először alaposan megvizsgálják, hogy rászorul-e a delikvens a támogatásra – van-e háza, bankbetétje, amit be lehetne forgatni az önfenntartásba –, de aki tényleg nem tud magán segíteni, azon segítenek.

A lassú irányváltásból hiányzik mindenféle szabadságharcos attitűd. A kormány minden lépést egyeztet a háttérben az EU-val, egyikből sem lett uniós botrány. Az üzenet, hogy Dánia mostantól egy kicsit kevésbé jó hely a bevándorlók számára, láthatóan eljut a célcsoporthoz. Valamivel kevesebben jönnek, a kormány elégedett, a lakossági kedélyek lenyugszanak – nem véletlen, hogy a dán nép a legboldogabb a világon. (H. M.)