Ahol 2011-ben a Tahrir téri tüntetések során őt is megverték, egyik karját és mindkét csuklóját eltörték, szexuálisan bántalmazták és megalázták a rohamrendőrök. Valószínűleg közismertsége mentette meg attól, hogy csoportosan is megerőszakolják. Sok más letartóztatott nőn mentek végig csordában a hadsereg által elrendelt „szüzességi vizsgálatok” során. Amikor a sebesüléseiből felgyógyult, elhatározta, hogy rikító színűre festeti a haját, a testét tetováltatja.
|
Erőszak áldozatává vált nő a 2011-es Tahrir téri tüntetésen
Reuters |
Mona Eltahawy nem tesz lakatot a szájára. Néven nevezi a dolgokat, nyíltan beszél a szexről is, ami egy hívő muzulmán nőtől meglehetősen szokatlan. Az Egyiptom elnökévé „választott” el-Sziszi tábornok rendszerét fasisztoid katonai diktatúrának tartja. A rezsim kitüntető figyelmet szentel neki, állandóan szemmel tartják. Az európai szélsőjobboldalnak Mona azt üzeni: „Kapjátok be, semmi közöm hozzátok! Nem fújunk egy követ csak azért, mert hangosan bírálom a nőket másodrendűnek tekintő, macsó-soviniszta arab-muzulmán világot!”
Szerinte
a muszlimok ellen uszító európai szélsőjobb semmiben sem különbözik az iszlám fanatikusoktól.
Ugyanolyan hímsoviniszták, ugyanúgy „szexuális szolgáltatóközpontnak” tekintik a nőket. S az ő „szép világuk” sem mentes a családon belüli (nemi) erőszaktól.
A szenvedélyesen beszélő, hosszú, mályvalilás-vöröses fürtjei miatt is feltűnő Mona nem tagadja, szeret provokálni. Úgy érzi, küldetése van. Szociális és szexuális forradalmat akar kirobbantani az arab-muzulmán világban. Amíg a férfiak a nők által nyújtott szerviznek tekintik a szexet, addig szerinte nem lesz érdemi politikai változás.
A jó öt évvel ezelőtt Tunéziában indult, majd Egyiptomra, Líbiára és Szíriára is kiterjedő arab tavasz háborút, elnyomást, visszarendeződést hozott. – A nőket és a férfiakat is fel akarom szabadítani. Azt akarom, hogy a nők és a férfiak is élvezzék a szexet. Amíg a férfiagyakat a hímsoviniszta szemlélet, a katonai uralomban vagy vallási fanatizmusban megtestesülő felfogás uralja, minden marad a régiben. Nem lehetsz szabad egy olyan országban, ahol a népesség felét adó nők sem szabadok – mondta a lapunknak adott interjújában A fátyol fogságában című bestseller szerzője, aki nemrég Budapesten járt.
Apropó, magyar kiadás. Mona itteni kiadójáról alaposan leszedte a keresztvizet. Mint mondta, felháborítja a könyv borítója, nem tetszik a magyar cím sem. A csak a szemeket ábrázoló fotó a muzulmán nőkkel kapcsolatos sztereotípiákra játszik rá. S hiányolja a szűzhártyát, a tavasszal az Egyesült Államokban publikált könyve címében (Headscarves and Hymens – Why the Middle East Needs a Sexual Revolution) ott szerepel a női test egyik örök misztériuma. S nem azért, mert Eltahawy isteníti azt. Éppen ellenkezőleg: szerinte a nők sokkal többek annál, mint amire a vallási fanatikusok redukálják őket.
– Igenis, több vagyok, mint a fátylam és a vaginám
– vallja büszkén. S amikor Kairóban egy kendős nő kérdőre vonta, hogy miért jár fedetlen fővel, és nekiszegezte a kérdést, hogy melyik cukorkát választaná, a papírba csomagoltat vagy a pőrén kínáltat, azt válaszolta: Nő vagyok, nem cukorka.
Az 1967-ben a nagy kereskedő-kikötővárosban, Port Szaídban született Eltahawy szülei orvosok. Mona hétéves volt, amikor családjával Nagy-Britanniába költöztek, angolul brit akcentussal beszél. Apja és anyja is hívő muzulmánként, de a világra nyitottan, egyenlőségben nevelték gyermekeiket. Volt olyan időszak is, amikor a mama volt a kereső, a családfenntartó. A kulturális sokk 1982-ben jött, az egyiptomi orvos házaspár Szaúd-Arábiában vállalt munkát. Itt minden megváltozott, a mama nem vezethetett autót, neki és lányainak fátylat kellett hordaniuk.
Monának a hidzsáb kezdetben nem okozott gondot, 25 éves koráig viselte, majd úgy döntött, leteszi. A döntés nem volt egyszerű, sokat viaskodott magával. Végül arra jutott, a kendő akadályozza, korlátozza őt, felemészti az energiáit. S nem engedi, hogy szabadnak tekintse magát. Bár a szabadságba beleérti azt is, ha valaki kendőt visel. Az ezredfordulón az Egyesült Államokba költöző, majd a Mubarak-rezsimet megdöntő egyiptomi forradalom idején Kairóba visszatérő Monát gyakran vádolják azzal, hogy a nyugati feministákat majmolja.
Szerinte ez nem igaz, nagyon tiszteli a mozgalom olyan neves élharcosait, mint Betty Friedan vagy Gloria Steinem, de őt az arab világ feministái inspirálják. Azok a VII–VIII. századi arab költőnők, akik nyíltan írtak a nemi élet örömeiről. Az egyiptomi Hudá Sárávi, aki 1923-ban valóságos forradalmat robbantott ki azzal, hogy Kairóban nyilvánosan ledobta magáról a fátylát. A szintén egyiptomi Doria Sáfik, aki 1950-ben több száz követőjével együtt berontott a kairói parlamentbe, és ott éhségsztrájkot kezdett a nők választójogáért.
– Az arab-muzulmán kultúra igenis nyitott a szexualitásra, a baj az, hogy a katonai diktatúrák és a vallási fanatikusok ezt elnyomják. Én viszont arra biztatom a Közel-Kelet és Észak-Afrika leányait, ne legyenek szemérmesek, ne legyenek engedelmesek! Mindig az járjon az eszükben, hogy nekik is jogukban áll szabadnak lenni – hangoztatta Mona. Egy szabad nő számára azt jelenti, hogy az illető túllép a házasságtörésről és a paráználkodásról kialakult sztereotípiákon. A saját feltételei alapján akkor és azzal létesít szexuális kapcsolatot, akivel akar.
 |
Mona Eltahawy
Reviczky Zsolt |
– A testem az enyém, nem az államé, nem az apámé és nem a mecseté – tette hozzá. A feminizmust felszabadításnak és jogegyenlőségnek tekinti. Szerinte az arab nők nincsenek könnyű helyzetben. A vágyaikat elfojtani kényszerülő férfiak megvetik, gyűlölik őket, miközben megszállottak a nők „tisztasága” – értsd szüzessége és szexuális alávetettsége – iránt. Az iszlám hit pedig kifejezetten élteti a férj és feleség közötti szexuális viszonyt. Házasságban a szex nem csak gyermeknemzésre szolgál. A szex áldást hoz, a fundamentalisták, a vallási konzervatívok viszont „mocskos dolognak” nyilvánították. A Mona által egyszerűen „szarcsimbókoknak” hívott Iszlám Állam dzsihadista gyilkosai meg szexuális rabszolgákká degradálják a nőket.
Az ezredfordulón, nem sokkal George W. Bush választási győzelme előtt költözött az Egyesült Államokba. Rájött, hogy az ifjabb Bush mögött álló neokonzervatívok ugyanúgy használják a vallást politikai eszközként, ahogy azt a Muzulmán Testvériség teszi. Az amerikai keresztény fundamentalisták ugyanolyan megszállottan kezelik a nők „tisztaságát”, szüzességét, mint a hasonszőrű mohamedánok. Minden vallási fanatikusnak, beleértve az ultraortodox zsidókat Eltahawy a maga szókimondó stílusában azt üzeni: „Takarodjatok a vaginámból! Semmi keresnivalótok ott addig, amíg nem akarom, hogy benne legyetek!”
Míg a nyugati világban anno a rock and roll segített rá a szexuális forradalomra, az arab világban Mona szerint a hiphop és a rap töltheti be e kulturális katalizátor szerepét. Az észak-afrikai raperek nyíltan énekelnek a zsarnokságról, a szexről és a hasisról – nem csoda, hogy a (katonai) diktatúrák és a vallási fanatikusok a pokolba kívánják őket. Eltahawy szerint lassan, de megindult valami. Optimizmusát apró dolgok éltetik. Meghívták a konzervatív fellegvárnak, a megpuccsolt államfő és Muzulmán Testvériség vezető, Mohamed Murszi szűkebb pátriájának számító észak-egyiptomi Zagazigbe.
A Hétvége mellékletből ajánljuk
Az ottani egyetemen tartott előadása után egy fiatal nő megköszönte a támogatást, amit a válásához nyújtott. Mona értetlenül nézett rá, hiszen akkor találkoztak először. Kiderült, a nőt férje többször erőteljesen felelősségre vonta, mert túl sok szabadságot akart. – Tehát azt akarod, hogy válasszak közted és a szabadság között? – kérdezett vissza a nő. Az igenre a feleség a maga módján válaszolt. Beadta a válókeresetet.
