Az egymillió lakosú nagyvárosban is megtalálhatóak a különböző nézeteket képviselő tömegmozgalmak, őket durván két csoportra – Majdanra és anti-Majdanra – oszthatjuk.
Előbbiek törvényesnek ismerik el a Viktor Janukovics elnök menekülését követően létrejött kijevi vezetést. Ugyanakkor az Euromajdan szimpatizánsainak szájából már régen nem hallani Európapárti lózungokat. Az aktuális politikai helyzet függvényében állandóan cserélődnek jelszavaik, melyekkel egyre több embert sikerül tömöríteni a mozgalom ernyője alá.
Míg a kijevi megmozdulások kezdetekor a többség egyértelműen az oroszokkal kötendő kereskedelmi uniót támogatta, a katonai beavatkozással történő fenyegetés sokakat az új ukrán hatalom oldalára állított. –Az eurointegrációs jelszavakra a városban mindössze egy-két ezren gyűltek össze. Amikor Kijevben elkezdődtek a lövöldözések, tízezer ember jött velünk az utcákra, és most, amikor a háború egyszerre reális fenyegetéssé lesz, amikor el akarják venni tőlünk a Krímet, már tizenötezren mondunk nemet a háborúra – kommentálja Anna, a helyi egyetem doktorandusza, aki a kezdetektől részt vett az odesszai Euromajdan eseményein.
 |
| falseDavid Mdzinarishvili / Reuters |
A velük szembenálló antimajdanisták a dél-keleti régió lokálpatriótái. Nem tekintik legitimnek a jelenlegi hatalmat, az ő felfogásukban az egyik bűnözői csoportot váltotta fel a másik.Számukra a történelmi példa nem is annyira a Szovjetunió (bár rendezvényeiken ott lobognak a nosztalgiázók sarlókalapácsos zászlói is), hanem a XVIII. századi orosz hódítások után létrejött Novorosszija tartomány.
Ugyanakkor– kevés kivétellel – ők sem akarnak elszakadni Ukrajnától. Valera tervezőmérnök és a „Fiatal kezdeményezések” nevű szervezet tagja, úgy látja, az ostoba ukrán nacionalizmus szülte a szeparatista reakciót az ország dél-keleti régióiban, de az odesszaiak többsége csupán annyit akar, hogy maguk igazgathassák saját városukat.
– Azt szeretném, hogy ez a kijevi banditahatalom legyen tekintettel a városunk sajátosságaira, hogy a nácik ne emelhessenek itt emlékműveket és nevezzenek el utcát az egykori ukrán nacionalista vezetőről, Sztyepan Banderáról. Hogy végre jogállamot építsenek, és ne egy diktatórikus összevisszaságot szélsőséges nacionalista hagyományokkal –érvel Valera.
Az abszurd elemeket sem nélkülözik a megmozdulások. Az anti-Majdan vezérei pár héttel ezelőtt még a területi adminisztráció épületének védelmére szólították fel az odesszaiakat, majd hétfőn ugyanott épp ők hirdettek rohamot. Követeléseik ekkor már megegyeztek a majdanistákéval: a helyi igazgatás jogköreinek kiszélesítése, új választások kiírása a városi és a területi tanácsban.
Az Euromajdan szervezői ugyanakkor az épület szeparatistáktól való megvédésére buzdítottak, noha odabent továbbra is a Janukovics-féle Régiók Pártjának képviselői vannak többségben.
A turizmus fellegvára
A Krím félsziget gazdasági jelentőségét a turizmus és a mezőgazdaság adja. Az autonóm köztársaság iparában az agrártermékek feldolgozása dominál, aránya eléri a hatvan százalékot. Húsz százalék körüli a vegyipar, a gépgyártás, a fémfeldolgozó-ipar és az olajfinomítás aránya. Legfontosabb ásványkincsük a kercsi vasérc, de bányásznak sót és mészkövet is. A lényeg azonban a turizmuson van: a Krím vonzereje az 1850-es évektől folyamatosan nőtt, előbb az orosz arisztokrácia, majd a munkásosztály és a kommunista politikai elit élvezhette a tiszta levegő, az iszapfürdők, a gyógyvizek pihentető, regeneráló hatását. Ma a Krím félszigetet rendre a világ húsz leglátogatottabb turisztikai látványossága között emlegetik. A kétmillió lakosú autonóm köztársaság több mint ötmillió vendéget fogad évente, elsősorban az egészségturizmusnak köszönhetően. A szanatóriumok és vendégfogadók száma meghaladja az 550-et, igaz, ezek közül kevés felel meg a nyugati elvárásoknak. (K. B.)
