A nyugati országok azonnal állampolgáraik keresésére indultak, és néhány hét múlva egy német felderítő repülőgép látott meg egy szikla alá tűzött fehér papírt a sivatagban. Erre írták követeléseiket az emberrablók.
|
Egy kiszabadított túsz (jobbra) viszontlátja a családját egy francia katonai repülőtéren
Jacky Naegelen / Reuters |
Megindult a fejtörés: fizessenek, és ezzel újabb emberrablásokra bátorítsák őket? Ne fizessenek, és kockáztassák állampolgáraik életét? A szabadító akciót túl kockázatosnak ítélték.
Amikor meghalt a fogságban egy 46 éves német nő, úgy döntöttek: fizetnek. "Az amerikaiak újra meg újra elmondták, hogy ne fizessünk. Mi pedig azt mondtuk, nem akarunk fizetni, de nem veszíthetjük el az embereinket" – mondta a NYT riporterének egy név nélkül nyilatkozó európai diplomata, aki akkor nagykövet volt Algériában.
Vannak, akik ellenállnak
A britek és az amerikaiak – amennyire ezt tudni lehet – konzekvensen nem fizetnek a túszokért. Emiatt a cikk említ is egy brit állampolgárt, akit kivégeztek – ő volt az egyetlen a soknemzetiségű csoportból, aki nem élte túl. Ma már azonban a cikk szerint világosan látszik, hogy ezen országok állampolgárait szándékosan nem rabolják el. Az akció az NYT szerint sok pénzbe és energiába kerül, annak pedig nincs értelme az al-Kaida számára sem, hogy a végén ne kapjon pénzt.
|
Al-Kaida harcosok ünneplik Falludzsa bevételét Irakban - ők inkább végeznek túszaikkal
Stringer / Reuters |
A 2003-as eset után az al-Kaidának is feltűnt, hogy az emberrablás jó üzlet. A foglyok nem álltak ellen, nem próbáltak szökni, és szabadítási kísérletet sem kellett visszaverniük.
Az al-Kaida egyik vezetője már egy évvel később összeállított egy dokumentumot arról, hogyan kell pénzért embert rabolni. A szervezeten belül ez szakadást is hozott: Irakban akkor még ragaszkodtak hozzá, hogy az "ügynek az használ", ha az elfogott külföldieket lefejezik.
Alapos felkészülés és profizmus
Algériában azonban más utat kezdtek járni, és kialakult az emberrablások profi menete.
Az 53 éves olasz turistát, Maria Sandra Marianit 2011-ben rabolták el Algériában. Amikor betuszkolták a dzsipbe, a terroristák legelső dolga volt, hogy egy összetekert pokrócot tettek közé és őre közé - nehogy a vallásos terroristának hozzá kelljen érnie egy nőhöz. Napokig autóztak a sivatagban, de benzinből soha nem fogytak ki. GPS-koordináták alapján tudták, a sivatagban hová ástak el benzines hordókat.
Egy alkalommal megálltak, elrablói ásókat vettek elő, és egy egész autót ástak ki a homokból. "ekkor jöttem rá, hogy nem egyszerű bűnözőkről van szó" – mondta Mariani. Már a kő és a fehér papír is a múlté, műholdas telefonnal kommunikálnak.
A váltságdíj kierőszakolásának is megvan a tökéletesített menetrendje. Hetekig, hónapokig nem kapnak jelet az elrabolt turista hazájában. Pont annyi ideig, hogy pánikba essenek. Ekkor felhívatják a tússzal az Al Dzsazíra hírtelevíziót, vagy videoüzenetet tesznek közzé, amelyen az elrabolt külföldit fenyegető fegyveresek veszik körül. Több dolguk már nincs is, a pánikba esett család épp elegendő nyomást helyez az adott kormányra ahhoz, hogy az fizessen.
Pakisztánban futnak össze a szálak
A NYT arra jutott: az al-Kaida három legnagyobb szárnya a térségben (az észak-afrikai, a szomáliai és a jemeni) egyeztet az emberrablásokról, és megosztja egymással tapasztalatait. Arra is vannak állítólag bizonyítékok, hogy az elrablásokat és a tárgyalásokat Pakisztánból koordinálják.
|
Kiszabadult spanyol túszok öröme Barcelonában
Albert Gea / Reuters |
A NYT újságírója Maliban egy olyan házban járt, amelyet egykor az al-Kaida használt. Itt olyan dokumentumokat talált, amelyekből például kiderült: 2008-ban egy túsztárgyalót megróttak, amiért nem csikart ki olyan sok pénzt két kanadai fogolyért, mint amennyit Pakisztánban javasoltak.
Oszama bin Láden halála előtti utolsó videoüzenetében említett négy, Maliban fogva tartott francia túszt. Egykor Jemenben raboskodó finn állampolgárok pedig azt állították az újságíró kérdésére: egyértelmű volt számukra, hogy messziről irányítják a tárgyalásokat sorsukról, mert fogva tartóik folyamatosan leveleket kaptak.
Pénz, pénz, pénz
Az al-Kaida eleinte gazdag szimpatizánsainak adományaiból működött. Ma már azonban egyre nagyobb arányban finanszírozzák magukat az amerikai lap szerint váltságdíjakból. A napilap idézi Nasszer al-Wuhajsi egy 2012-es, társainak írott levelét, amelyben azt írja: csatáikat és harcaikat "zsákmányokból" fedezik, amelynek fele a váltságdíjakból áll. "A túszejtés könnyű zsákmányszerzési lehetőség, amit jövedelmező üzletként és értékes kincsként lehetne leírni".
Az üzlet tényleg egyre virágzóbb. Míg 2003-ban még kétszázezer dollárért elengedtek egy túszt, ma már tízmilliót is elkérnek értük.
A túszokért kapott váltságdíj lett a terroristák legjelentősebb pénzforrása - mondta a lapnak David S. Cohen, az amerikai pénzügyminisztérium terrorizmusért és pénzügyi hírszerzésért foglalkozó helyettes államtitkára. "Minden egyes tranzakció újabb emberrablásra biztat" – mondta.
"Mindig fizetnek"
Épp ezért minden túsz értékes. Az amerikai napilap több egykori tússzal is beszélt, akik elmondták: fogvatartóik nagyon vigyáztak életükre. Ha megbetegedtek, kaptak kezelést és gyógyszert. Még egy mellrákban szenvedő nő számára is szereztek gyógyszereket.
A legjobban a francia, spanyol és svájci túszok jövedelmeznek a NYT szerint. Veterán túsztárgyalók és diplomaták szerint tavaly Párizs például 40 millió dollárt fizetett négy, Maliban elrabolt franciáért.
A fent említett Maria Sandra Mariani elkeseredésében egyszer azt mondta fogva tartóinak: családja szegény, nem tud fizetni, kormánya pedig elvből nem tesz ilyet. A túszejtők megnyugtatták: az olasz kormány mindig fizet.
