Álláspontja szerint a bősi vízerőművel kapcsolatos jogvita és az SE tulajdonosi szerkezetének eseteleges változása két, egymástól független ügy. Bejelentette azt is, hogy június elején az Enel olaszországi központjában tárgyal majd a cég vezetőivel a lehetséges megoldásokról.
A Fico-kabinet és az Enel jogi csatája évek óta tart. Mikulás Dzurinda kormánya 2006 márciusában hagyta jóvá a Szlovák Villamos Művek privatizálását. Többségi, 66 százalékos tulajdonrészt az Enel szerzett, amely ezért 839 millió eurót fizetett. A kisebbségi csomag a Szlovák Vízgazdálkodási és Építkezési Vállalaté (SVP) maradt. Egyúttal szerződést kötöttek az olaszokkal arról, hogy a bősi vízerőművet harminc éven át bérelhetik. Az itt megtermelt haszon 65 százalékát a vízerőművet üzemeltető, pozsonyi székhelyű SVP kapta, a többi az olaszokat illette meg. Erre a külön egyezségre azért volt szükség, mert
a Bős körüli jogi és anyagi természetű szlovák-magyar viták sem akkor, sem pedig azóta nem zárultak le.
Robert Fico idáig is azt hangoztatta, hogy a bérleti szerződés nemzetközi jogot sért, ezért eleve érvénytelen. Ezzel az érvvel hét éve fordult az illetékes bírósághoz, amely csupán idén mondta ki a jogerős verdiktet. Mindeközben a szlovák kormány tavaly decemberben indoklás nélkül felmondta az olaszokkal megkötött bérleti szerződést, amit az olaszok ugyancsak jogsértőnek minősítettek, ezért az elmaradt, három évtizedes bérleti szerződés alapján várt haszonért jóvátételt követelnek.
A pozsonyi kabinet szerint viszont az Enel jutott 2006 óta törvénytelen bevételhez, amelyet a Bősön megtermelt villamos energiának 35 százalékáért kapott. Ezt az összeget 492 millió euróban állapították meg. Szakértők szerint a jogvita minden bizonnyal a bécsi nemzetközi bíróságon köt ki, jogerős ítélet pedig csak évek múlva várható, addig pedig a két fél jogi képviselői milliókat keresnek.
Bonyolult a helyzet Mohi körül is. A dél-szlovákiai Lévához (Levice) és a magyar határhoz közeli atomerőművet még 1982-ben kezdték el építeni, jórészt csehszlovákiai, illetve szovjet cégek.
Négy, egyenként 440 MW teljesítményű blokkot terveztek, (VVER 440) V213 típusú orosz gyártmányú reaktorokkal. Az első két blokkot 1998-ban, illetve 2000-ben indították be. Az Enel 2006-ban vállalta, hogy a harmadik blokkot legkésőbb 2014-ben, negyediket pedig az idén üzembe helyezik. Az eredeti terv szerint az építkezés 2,78 milliárd euróba került volna.
Az olaszok azonban jelentős csúszásban vannak, miközben a költségek már csaknem ötmilliárdra rúgnak. Tavaly kora ősszel az Enel hét és fél éves futamidőre 870 millió eurós hitelt vett fel az orosz Sberbanktól. A késést és a megnövekedett költségeket azzal indokolták, hogy
a fukusimai földrengést követő súlyos nukleáris üzemzavarok miatt az eredeti terveket módosítani és korszerűsíteni kellett.
Szerintük ez indokolja a jelentős késést és a lényegesen megnövekedett költségeket. Robert Fico szerdán közölte azt is, hogy bárhogy is alakul a helyzet, továbbra is az Enel szerződésben vállalt kötelezettsége a két reaktor felépítése és üzembe helyezése. Erről a feltételről a kabinet semmilyen körülmények között sem hajlandó lemondani.
