Századik születésnapját nem akarta megélni, már a világban eddig eltöltött 96 évét is súlyos tehernek találta. Második életet sem kívánt magának, „ha egyszer vége, mindörökre vége" – mondta pár hónappal ezelőtt egyik utolsó tévéinterjújában Helmut Schmidt, aki súlyos betegsége következtében kedden hunyt el hamburgi otthonában.
Németország és Európa a XX. század második felének egyik legnagyobb formátumú politikusát vesztette el. Egy olyan szociáldemokratát, egy olyan igazi államférfit, akit a szövetségi köztársaságban a „haza bölcsének" tekintettek. – Az évszázad révkalauza volt. Hatalmi ösztönnel és hatalmi akarattal rendelkező személy, aki szeretett és tudott dönteni – írta róla nekrológjában a Spiegel Online.
Szavainak, megnyilvánulásainak súlya volt. Ahogy magát sem kímélte – láncdohányosként ő volt az egyetlen közszereplő, akinek megengedték, hogy tévéfellépésein is rágyújtson – politikus utódaival sem bánt kesztyűs kézzel. – Nem akartok tovább látni a választási periódusokon, csak négy évben gondolkodtok – fakadt ki legutóbbi, az év elején megjelent könyvében.
Schmidt 1974 és 1982 között volt az NSZK kancellárja. Válságból bőven kijutott neki, ekkor szembesült a (nyugati) világ azzal, hogy mit jelent a kőolajkrízis, a fekete arany árának drasztikus emelkedése. A nevéhez fűződik a vezető gazdasági hatalmak állam és kormányfőinek rendszeres csúcstalálkozóinak elindítása.
