galéria megtekintése

Elméletileg meg tudnák védeni a nőket, gyakorlatilag képtelenek rá

Erőszak, kizsákmányolás, prostitúció – az útnak induló nők többsége a földi pokolból menekül, ám az új élet felé vezető út sem tartogat számukra semmi jót. Az Európai Parlamentben szerdán újságíróknak tartottak szemináriumot az emberi jogi és a segélyszervezetek. Több olyan javaslat is elhangzott, amely megoldást kínálna a problémára, a gond azonban az, hogy a legtöbb menekülttáborban a legalapvetőbb higiéniás feltételeket sem tudják biztosítani. 

– Több orvosnőre, női pszichológusra és tolmácsra lenne szükség – mondja Sophie Magennis, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának munkatársa, hozzátéve, a feladat nem könnyű, különösen, hogy még olyan alapvető dolgok, mint az egymástól elkülönített férfi és női zuhanyzó vagy mosdó megteremtése is kihívást jelent a menekülttáborokban. – Nehéz gyorsan és megfelelően reagálni a menekült nők igényeire, mert meg sem várják, hogy segítsünk. Előfordult, hogy egy várandós nőt kórházba kellett volna szállítani, hogy elvégezzünk bizonyos vizsgálatokat, de nem engedte. Azt mondta, fél, hogy lemarad a többiektől vagy lezárják valamelyik határt és ott ragad. Mindennél fontosabb számukra, hogy továbbmenjenek.

Fotó: Umit Bektas / Reuters

Hasonló tapasztalatai vannak az Amnesty International Európai Irodája megbízott igazgatójának, Iverna McGowannek is. – Ezek az emberek horrorisztikus körülmények elől menekültek el Irakból és Szíriából, de amint útra kelnek, akár egyedül, akár a gyerekeikkel és a férjükkel, újra csak erőszaknak vannak kitéve. Az AI decemberben 40, a balkáni útvonalon keresztül Európába érkezett menekült nővel készített interjút, akik mind ellenük elkövetett erőszakcselekményekről számoltak be.

 

Egyeseket az embercsempészek, másokat a hatóság emberei bántalmaztak. – Magyarországon, Horvátországon és Görögországban is előfordult, hogy több száz férfival kellett együtt aludniuk a táborban. Sokan inkább kimentek a szabad ég alá – meséli a szakember, aki megosztotta a hallgatósággal egy fiatal édesanya történetét, aki a kapott adag mellé plusz élelmiszert kért a kisfia számára, mire egy magyar rendőr felpofozta.

A legtöbb esetet az áldozatok nem is jelentik, vagy azért, mert sürgeti őket az idő, vagy azért, mert nem is szeretnének beszélni a történtekről. Többségük nehezen nyílik meg, hiába érkeznek a menekülttáborokba traumatizált állapotban és hiába bántalmazzák esetleg ott őket azok az emberek, akik elvileg a hely biztonságát hivatottak biztosítani, kultúrájukból fakadóan nem tudják, hogyan is beszéljenek az átélt szörnyűségekről. – A legtöbb helyen nincs elég tolmács. Ha mégis akad, azonban férfi az illető, neki nem fognak arról beszélni, hogy megerőszakolták őket – mondja Magennis.

Ezért is döntött úgy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), és az UNICEF, hogy speciális segítő központokat állít fel a gyermekek és családok számára Európa leggyakrabban használt migrációs útvonalai mentén. A húsz úgynevezett Kék Pont közül néhány már üzemel is, a többi pedig hamarosan megnyílik Görögország, Macedónia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia területén. Ezekben a központokban lehetőség lesz jogi és pszichológiai tanácsadásra, pihenésre alkalmas, biztonságos helyek várják majd a nőket és gyerekeket, akiknek szociális munkások segítenek, valamint wifit is biztosítanak számukra. Az UNHCR számításai szerint három hónapon belül mind a 20 központot felállítják. 

– Rengeteg embert mentett volna meg, ha több helyen van térerő – veszi át a szót Oscar Camps, a spanyol Proactiva Open Arms nevű civil szervezet lapítója. A csapat Leszbosz szigeténél 17 kilométeres szakaszon, valamint Kiosz szigetén várja és segíti a legtöbbször gumicsónakkal érkező menekülteket.

– Tegnap is több százan értek partot – jegyzi meg Camps, hozzátéve: megfelelő lefedettség esetén könnyen értesíteni tudnák egymást az emberek, rossz időben nem indulnának útnak. A GPS-koordináták alapján pedig be lehetne mérni őket, időben elindulhatna a segítség.

– Az elmúlt két évben több mint 10 ezer migráns gyermek tűnhetett el. Senki sem tudja, mi van velük, senki sem tesz semmit. Érdemes lenne eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha ők nem szírek, irakiak, afgánok volnának, hanem spanyolok, németek vagy franciák? – feszegette a kínos kérdést Elena Valenciano spanyol EP-képviselő.

Megoldási terv már van

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság január 28-án fogadta el a menekült és menedékkérő nők helyzetével kapcsolatos jelentést, amelyről március 8-án, vagyis a Nemzetközi nőnapon szavaz majd az EP. Mary Honeyball brit szocialista képviselő, a jelentéstervezet előadója azt mondta, céljuk, hogy felhívják a figyelmet a menekült nők különösen kiszolgáltatott helyzetére az EU-ban, sürgetve a tagállamokat, hogy átfogó, az egész EU-ra kiterjedő nemi szempontú útmutatásokat fogadjanak el a menekültpolitikában. A szöveg magyarul ide kattintva olvasható.

Pelczné Gáll Ildikó fideszes EP-képviselő megjegyezte, noha valóban fontos kérdésekről van szó a jelentésben, ő, ahogy a szakbizottságban is tette, jövő héten is nemmel fog szavazni. Döntését azzal indokolta, a jelentés olyan javaslatokat fogalmaz meg, amely más bizottságok hatáskörébe tartozik. E mellett úgy véli, az elfogadás olyan pénzügyi kötelezettségekkel járna, amely felrúgná az idei évre tervezett költségvetési terveket, miközben többletforrások nem állnak rendelkezésre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető