Másfél liter ásványvíz, hat panino szendvics és három doboz szardínia: ez volt Fabrizio Gatti (képünkön) felszerelése, amikor Bilal Ibrahim álnéven, iraki kurd „menekültként” saját (tényleges) hazájába igyekezett, hogy átélje az Olaszországba és vele az Európai Unióba vágyakozó százezrek sorsát – majd megírja tapasztalatait a nyilvánosságnak. A L’Espresso hetilap tényfeltáró újságírója nyolc napot töltött el a sajtó előtt akkor még lezárt lampedusai befogadóállomáson, kitéve annak, hogy saját honfitársai a tényleges menekültekkel együtt gyalázzák, sértegetik. Időnként egy-egy pofon is elcsattant: az olasz hatóságok nem hittek a fedőtörténetében. Ebben történetesen igazuk is volt...
– Megvádoltak, igaz, nem alaptalanul, hogy román vagyok: ezt dobta ki az adatbázisuk. Roman Ladu néven korábban ugyanis romániai bevándorlónak adtam ki magam Milánóban. De végül jött egy marokkói–olasz tolmácsnő, aki előtt szerencsére jól vizsgáztam a begyakorolt iraki arab dialektusból, mert megállapította: úgy látja, hogy valóban a közel-keleti országból származom – idézte fel történetét Gatti Tiranában, egy európai újságírócsoport többi tagjával beszélgetve.
Könyve, a Bilal: fedőutam az új rabszolgák piacán 2007-ben jelent meg olaszul. A most 48 éves olasz sztárriporter abban az évben megkapta az Európai Unió újságíródíját is, mégpedig egy annak nyomán írt cikkéért, hogy a délolasz Puglia régióban paradicsomszedő bevándorlónak álcázta magát.
– A kihívást az jelentette, hogy olyan, a bevándorlással foglalkozó cikkekkel kerülhessek a címlapra, amelyek nem rablási ügyekhez kapcsolódnak. Csak annak árán értem ezt el, hogy olyan közel kellett kerülnöm a tárgyhoz: senki ne merje azt mondani, hogy hazugságokat állítok – nyilatkozta később Gatti. Nem mindenkinek tetszett ugyanakkor a saját blogot is vezető oknyomozó riporter taktikája. Mivel olasz földön bűncselekmény hamis személyi adatokat megadni a hatóságnak, perre számíthat, aki ezt megteszi.
Így járt Gatti is, de a bíró felmentette, előbbre helyezve a közvéleménynek a tájékozódáshoz való jogát.
A Szicíliához tartozó Lampedusán a Földközi-tengeren lélekvesztőkön átkelt észak-afrikai menekültek nem léphettek kapcsolatba ügyvéddel vagy újságíróval, és nem tudták bizonyítani, miféle bántalmazást szenvedtek el a hatóságoktól. – Ezért volt tehát szükség a fedésben tudósításra. Alkotmányunk kulcselveit jelenti a méltósághoz és az információhoz való jog, márpedig Lampedusán sorozatban megsértették az alkotmányt – idézte fel egy interjúban az ítélet indoklását Gatti, akire Svájc már kevésbé volt tekintettel.
A helvét államban tiltott határátlépésért ítélték el 1999-ben. Ott koszovóinak adta ki magát. (Sz. L. L.)
