– Négy-öt havonta cseréljük a menüt, attól függően, milyen a politikai helyzet – mondta lapunknak az ötvenéves művész, aki egyik diákjával, Dawn Weleskivel hozta létre a Konfliktus Konyhát. Az elmúlt négy évben kínáltak iráni, venezuelai, kubai és észak-koreai különlegességeket, jelenleg Afganisztán van terítéken.
Nem kell mélyen a zsebébe nyúlnia annak, aki meg szeretné ízlelni a közép-ázsiai ország gasztronómiáját, az elvitelre szánt egytálételek ára hat-hét dollár (1300-1500 forint).
Az ínyencek megkóstolhatják a csirke-, rizs- és sárgarépa-alapú kabuli palowot vagy az aushak nevű tésztaételt, melyet leginkább a raviolihoz lehetne hasonlítani. Ez utóbbit különösen kedvelik az amerikaiak – mondja a tulajdonos. Az előételek – például a Bolani Kachaloo, a különféle töltelékkel ízesített kovásztalan kenyér vagy a pakora, azaz sült zöldség – három-négy dollárba kerülnek. A muraba desszertért három, a Sharbat-e Rayhan nevű citromos, rózsavizes, bazsalikomos üdítőért két dollárt kérnek.
 |
| A Conflict Kitchen friss ajánlata: Afganisztán |
– Kubában és Koreában is eltöltöttünk néhány hetet, az észak-koreai menüt disszidensek segítettek megtervezni. Ha nem utazunk, általában Amerikában élő bevándorlókkal dolgozunk együtt – mondja Rubin.
A konyha mellett nagy hangsúlyt fektetnek a dizájnra is. Minden étlapváltáskor változik a hely kialakítása és a csomagolás is. – A legtöbb amerikai, akivel találkoztam, azt hiszi, az irániak mogorva, agresszív, erőszakos terroristák, iszlamisták és civilizálatlanok – olvasható például az iráni ételek egyik csomagolópapírján, amelyen mindig az adott nemzetből származók gondolatai olvashatók. Az észak-koreai hónapok alatt az ételek csomagolására disszidensek beszámolóit nyomtatták. Egyikük olvasta Platón barlanghasonlatát és ennek hatására döntött úgy, otthagyja a kommunista rezsimet.
– Észak-Koreában arra tanítják az embereket, hogy csak az létezik, amit az észak-koreai kormány mond. Az ottaniak azt hiszik, a népi Korea a világ legfantasztikusabb helye – írta egyikük. A kubai csomagoláson valaki az egészségügyi rendszerről ír, arról, hogy a kórházak felújításra, a műszerek pedig leginkább cserére szorulnak, ennek ellenére elégedett: „Műtétem volt, mégis úgy éreztem magam, mintha egy hotelben lennék. A kiszolgálás és az étel is remek volt” – olvasható a papíron, melyen egyébként írnak Fidel és Raúl Castróról is, és egy újságíró is hangot ad elkeseredettségének. „Ez nem híradás, ez sci-fi! Olvasod a lapot és azt gondolod: Nem is Kubában élek!”
|
Az afgán konyha, ahogy Kabulban ismerik
Omar Sobhani / Reuters |
Weleski és Rubin célja, hogy a vendégek jobban megismerjék ezeket az országokat, ezért rendszeresen szerveznek témaesteket a konfliktuskonyha köré: az egyik rendezvényen például skype-olni lehetett Teheránban élő irániakkal. Kiállításokkal, előadásokkal és más művészi projektekkel is összekötik a kulináris élvezeteket. – Naponta átlagosan két-háromszáz vendégünk van, idősek és fiatalok egyaránt – mondja a tulajdonos, aki üzlettársával hamarosan Palesztinába készül. Májusban a palesztin–izraeli konfliktus kerül terítékre.
Noha az üzlet sikeres, nem terveznek a közeljövőben terjeszkedést. – Nem ez az első vállalkozásom, 2008-ban nyitottam meg a Waffel Shopot, ahol az édesség elfogyasztását élő talkshow keretében közvetítettük a neten. Érdekes művészeti projekt volt, amely során feltárult az emberi természet – meséli Jon Rubin, de két évvel ezelőtt mégis úgy döntött, lehúzza a rolót. –Még akkor akartam kiszállni, amikor minden jól ment. Nem akartam olyan helyzetbe kerülni, amikor folyton magunkat ismételjük – nyilatkozta a Pittsburgh Post Gazette-nek. Nem tervez előre, szerinte mindent a csúcson kell abbahagyni.
