Magyarország vesztes állam volt a második világháborúban. Az átállás és az új államszervezet létrehozása sem saját erőből, kezdeményezésből történt, hanem a győztes hatalmak jóvoltából, s a Magyarországról a nácikat kiverő szovjet csapatok szigorú és gyanakvó felügyelete alatt.
Az új állam nem kizárólagosan a szovjetek embereiből jött létre: a külügyi apparátus esetében ez azt jelentette, hogy jó ideig jelen voltak a minisztérium állományában a „régi" munkatársak. Sokan aktív vagy passzív antinácik, angolbarátok, sőt demokraták voltak. Amennyiben ez a Horthy-korszak államgépezetében lehetséges és ildomos volt.
Több ilyen volt diplomata pályáját vázolja fel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága külügyi munkacsoportjának tanulmánykötete. Nem állítom, hogy izgalmas olvasmány a könyv. A diplomáciai iratok, jelentések és emlékiratok összegzése ritkán hoz megdöbbentő újdonságokat. A diplomáciának a kor hatalmasai nem tulajdonítottak nagy jelentőséget: a magyar kommunisták tudták, hogy az ő feladatuk betagozódni a szovjet rendszerbe, illetve a külpolitika eszközeivel gyorsítani a hazai hatalomátvételt. Ritkán léptek önállóan – például a csehszlovákiai magyarellenes kurzus ellen.
