A román kormány fennhatósága alá tartozó Országos Gazdasági Előrejelzési Bizottság prognózisa szerint a következő három évben a román bruttó nemzeti össztermék várhatóan 15,4 százalékkal nő, miközben a régiók között fejlődésbeli szakadék tovább mélyül. Eszerint, ha 2004-ben Bukarest gazdasági kibocsátása „csak” háromszor volt nagyobb a legszegényebb északkeleti régióénál, 2018-ra ez a különbség csaknem a négyszeresére emelkedik.
|
Fővárosi utcakép
Bogdan Cristel / Reuters |
Csökken a kohézió a régiókon belül is, az okok pedig strukturálisak – figyelmeztet Winkler Gyula európai parlamenti képviselő. A volt kereskedelmi miniszter szerint Romániában úgyszólván természetes a széttartó fejlődés, hiszen a régiók kompetenciáját, felépítését, működését úgy alakították ki, hogy elsősorban az egyes megyék projektjei versengenek egymással. Így nem csoda, ha a fejlettebb megyék elviszik a források javát, vagyis „a gazdagabbak még gazdagabbak lesznek, a szegények pedig még inkább lemaradnak”.
A székelyföldi Hargita megye GDP-je például 2013-ban 28,8 százalékkal volt kisebb a saját régiója átlagánál, de 2018-ra ez az arány még rosszabb lesz (31,6 százalék), és közben Brassó és Hargita megye kibocsátása között a különbség 83-ról 91 százalékra nő.
– Nem erre készültünk hét-nyolc éve – mondja Winkler, aki keserűen idézi fel, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) már az uniós csatlakozáskor, 2007-ben javasolta a bukaresti parlamentnek a régiók átalakítását. A kezdeményezés azonban nem járt sikerrel. A szövetség szakpolitikusainak akkori érvei Winkler szerint ma is érvényesek: kisebb, hatékonyabb és kulturális szempontból is koherens fejlesztési régiókra van szükség. Másodlagos kérdés, hogy kapnak-e ezek a régiók közigazgatási jogosítványokat, vagy sem. Példának Lengyelországot hozta fel: ott visszatértek a hagyományos vajdaságokhoz, és ma – 91 százalékos abszorpciós rátával – élen járnak az uniós források lehívásában. Románia ezzel szemben alig haladta meg az 50 százalékot, aminek a képviselő szerint az egyik fő oka az, hogy a Nemzetközi Valutaalap kérésére Bukarest karcsúsította a közszférát anélkül, hogy – például informatizálással – kompenzálta volna a kieső munkaerőt. Emiatt a projektek benyújtásától a kifizetéseken át az utólagos ellenőrzésig a folyamat összes szakasza lelassult.
|
Marhapásztor kunyhója
Bogdan Cristel / Reuters |
A régiók átalakítása Winkler szerint jóformán kizárt a 2016 végén esedékes parlamenti választások előtt. Mint mondta, a tervezés sem sokat javult. Hiába „egyre ügyesebbek” az önkormányzatok, aránytalanul nagy összegeket különítettek el a nagyberuházásokat támogató operatív programokra, holott a kormány nyilvánvalóan nem tudja elkölteni ezeket az alapokat.
Akadnak azért vidékek, ahol a széttartó fejlődést nem tekintik természetes folyamatnak, és működik a kohéziós politika – véli Marin Pana, a Curs de guvernare szakportál elemzője. A legjobb példa szerinte Németország, ahol – az újraegyesülés ellenére – a legkisebbek a régiók közötti fejlettségbeli különbségek. Berlin GDP-je mind össze az uniós átlag 113 százaléka, vagyis jócskán elmarad Bukaresttől.
