Az amerikai származású, 1960-ban Connecticutban született, kiskora óta Mexikóban élő Clement a latin-amerikai országban, főleg a déli Guerrero szövetségi államban gyakori lányrablásokat dolgozta fel irodalmi eszközökkel. A helyszínválasztás azért is „találó”, mert Thaiföld után Mexikóban a legszörnyűbb a helyzet a nőkereskedelem és az embercsempészet miatt.
– Nem oknyomozó riportot és nem szociográfiát akartam írni.
Mexikóban létezik kábítószer-irodalom (literatura del narco), de ez alapvetően férfiak uralta világ, a nők leginkább prostituáltként bukkannak fel.
Szerettem volna megérteni, hogy milyen sorsuk van az anyáknak és a lányoknak – hangoztatta a budapesti látogatása során lapunknak adott interjújában a mexikói PEN volt elnöke.
A 2014 februárjában megjelent regényt tizenegy év kutatómunka előzte meg. Veszélyes volt, két mobiltelefont hordott magával, ügyvédjét folyamatosan tájékoztatta tartózkodási helyéről. Aztán a drogvilágba őt bevezető ismerősei figyelmeztették: túl mélyre ásott, nem biztos, hogy meg tudják védeni. Eljárt a mexikóvárosi női börtönbe is. Egyetlen interjúalanya sem utasította vissza – a megkeresett nők mindenütt örültek, hogy valaki egyáltalán kíváncsi rájuk és történetükre. E nagyon mexikói, de egyben univerzális történetekre.
Utazásai során Clement sokat hallott a nyúlüregekről. A kukoricaföldeken kialakított rejtekhelyekről, ahova a 11–14 éves lányok menekülnek, ha felbukkannak a drogbandák luxusterepjárói.
|
Jennifer Clement. A nyúlüreg valójában egy sír
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A nyúlüreg valójában sír. Az összekuporodó lányok elszáradt füvet és gazt szórnak magukra, így temetik el magukat élve. Ez olyan erős kép volt, hogy egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből – mesélte a szerző, aki bevallása szerint rekviemet, halotti misét írt az áldozatokról. Akik nem kizárólag helyiek. Az „ígéret földje”, az Egyesült Államok felé vezető tranzitút Dél-Amerikából Mexikón át visz. A migránsok közül sok fiatal lány és nő jut olyan sorsra, mint a regényben elrabolt szépség. A cselekménybe beleszőtt egy guatemalai indián lányt is. Ölt, de nem volt más választása.
Guatemalában évek óta népirtás folyik a bennszülöttek ellen, s ezzel a szörnyűséggel egyszerűen nem foglalkozik a világ
– fakadt ki Clement.
Az Elveszett lányok országa bekerült a hírekbe is. Amikor 2014. szeptember végén Guerrero államban elraboltak 43 egyetemista fiút, majd másfél hónappal később megtalálták a műanyag zsákokba rejtett tetemeket egy folyó partján, Clementet több újságcikk és tévériport is „látnoknak” nevezte. Az írónőt azonban zavarta, hogy az elrabolt, megerőszakolt, eladott, majd eldobott – értsd: megölt – lányokkal senki sem foglalkozik. Majd felidézte, hogy a Mexikói-öböl partján fekvő Veracruzban az anyáknak egyetlen eszközük maradt a tiltakozásra. A városi székesegyház lépcsőjére hosszú sorokban kitették elrabolt lányaik cipőit.
Ha holnap megölsz, megölhetsz ma is
– írja könyvében Clement. Az is foglalkoztatta, hogy elnyomott, kizsákmányolt hősnői hogyan tudnak mégis hatalmat gyakorolni. Elgondolkodtató bosszúk ezek. A regény főhőse, Ladydi García Martínez anyja folyamatosan lop. A néhai Lady Diana Spencerről elnevezett kislány odapisil az ingyenfuvarért szexuális ellenszolgáltatást kérő taxis autójának hátsó ülésére. Az elrabolt lány aztán a legősibb módszerhez folyamodik: patkánymérget kever fogvatartói italába.
