A szerbiai kormány túlzott buzgalommal igyekszik mindent megtenni Brüsszel jóindulatáért, de a migrációs hullám és a feszültség növekedése könnyen hozhat fordulatot, hiszen a muszlim terrorizmus mindig is „hasznos” közhangulat-formáló toposz volt Szerbiában.
A miniszterelnök nyitottságát már most sem osztja mindenki Szerbiában, még koalíciós partnerei is szólóznak olykor ebben a témában. Közöttük volt például a rasszista és diszkriminatív kijelentés vádjával feljelentett Bimbó Mihály VMSZ-es magyarkanizsai polgármester is, Pásztor Bálint VMSZ-es köztársasági képviselő menekültekre vonatkozó, ellenzékiek szerint ugyancsak kirekesztőnek minősített kijelentését pedig a Szerb Haladó Párt a magyar–szerb jó viszonyokra való tekintettel puszta félreértésnek titulálta.
Mindketten a menekültek okoztak anyagi károkra és feszültségekre hívták fel a figyelmet, ugyanis a magyar határzár miatt a főleg magyarok lakta Észak-Bácskában továbbra is rendkívüli helyzetre és újabb befogadóállomások építésére készülnek, miközben a szerb kormány ezidáig jóformán semmiféle anyagi támogatást nem nyújtott a VMSZ vezette magyar önkormányzatoknak.
A máskor rendkívül beszédes, a kerítésépítést korábban Szerbia számára is jónak tartó Pásztor István VMSZ-elnök most jobbára hallgat, újságírók firtatására mindössze annyit válaszolt: nem mondta ő soha azt, hogy a tisztességes polgárokat nem fogja zavarni a kerítés, csak azt, hogy a törvénytisztelő emberek életére ennek nem lesz hatása...
Pásztor szűkszavúsága érthető: mostanság nehéz egyformán jól szolgálni Budapestet és Belgrádot is. A racionális kisebbségi vezetőnek ez azért eddig igencsak flottul ment: jó kapcsolatokat ápol(t) a mindenkori magyarországi kormánnyal, és Belgrádban is jól helyezkedett. Vajdaságban még ugyan a Demokrata Párt vezette hatalmi koalíció tagja, de szinte bizonyosra vehető, hogy a következő választásokon Pásztorék a tartományban is Vucsics mellé állnak.
Erre nem is kell már sokat várni, a szakértők azon spekulálnak, hogy már decemberben megtartják-e az önkormányzati és az előrehozott tartományi választásokat, vagy csak áprilisban kerül erre sor, és hogy Vucsics hozzácsapja-e ezekhez a parlamenti választásokat is.
Erre egyébként semmi oka nincs: se politikai, se alkotmányos, se bizalmi válságról nem lehet beszélni, de jól meg lehetne támasztani vele a helyenként meggyengült önkormányzati és tartományi jelölteket. Ha Vucsics úgy dönt, hogy minden józan rezon ellenére parlamenti választások is lesznek, Szerbia polgárai négy év alatt harmadszor választanak majd új szkupstinát.
