Az óriáspanda egyébként is előszeretettel használt diplomáciai eszköz – elsősorban természetesen a kínai vezetés kezében. Az állatok politikai célú felhasználásának hagyománya egészen 685-ig nyúlik vissza, amikor a Tang-dinasztiabeli Wu Zetian küldött két „medveszerű szörnyet” Szuiko japán császárnőnek.
Az egyik leghíresebb ajándékozás Mao Ce-tung nevéhez kötődik, aki Richard Nixont lepte meg egy pandapárral az elnök kínai útja során. (Az amerikaiak két keleti pézsmatulokkal viszonozták a gesztust.) A kommunista párt ekkortájt, a hetvenes években eszmélt rá, milyen értéket jelent az óriáspanda. Azóta törvény szerint a világ állatkertjeiben élő összes – akár kölcsönbe adott, akár ott született – példány a kínai állam tulajdona.
|
Három biológus próbál befogni egy különösen gyanakvó pandát
China Daily / Reuters |
Akad példa majdhogynem nyílt provokációra is: miközben külföldi állatkertek számára egységesen egymillió dollár a „pandabérlés” éves díja, Kína 2006-ban ingyen ajánlotta fel azt az önállóságra törekvő Tajvannak. Az állatok kétéves huzavona után kerültek csak a szigetországba. A kényes helyzet megoldását végül egy csereüzlet jelentette: Tajvan szikaszarvasokat és ritka tajvani szérót (ázsiai zergefélét) küldött.
A szakadatlanul ömlő fülledt esőt, a kínai nagyvárosokra jellemző szmog miatt állandóan borús eget és a parkban használt villanyautókat látva hajlamos lennék némi spielbergi hangulatot megelőlegezni az ország első számú ökoturisztikai célpontjának – persze csak ha nem tudnám, hogy valahol a lombok mögött a világ leggyámoltalanabb emlősei lakoznak. Thrillerre nincs esély, a pandák legfeljebb a bambuszültetvényekre jelenthetnének veszélyt, a táplálékuk nagy részét adó növényen kívül csak jamgyökeret, mézet, tojást, halat fogyasztanak. A bambuszból, annak alacsony energiatartalma miatt akár 30-40 kilogrammot is megesznek naponta, ez a magyarázata Mei Lan hosszadalmas étkezéseinek is.
Az óriáspandának mintegy kétezer példánya él vadon Kína Szecsuán, Kanszu és Sanhszi tartományaiban, a Természetvédelmi Világszövetség pedig a végveszélyben levő fajok közé sorolja annak ellenére, hogy az állomány létszáma mostanra stabilizálódott. A populáció korábbi drasztikus megfogyatkozását előbb a vadászat, majd az élőhelyéül szolgáló szubtrópusi magashegyi erdők eltűnése és a faj alacsony szaporodási rátája okozta.
A tenyésztőközpont megalapításának közvetlen oka azonban egy Szecsuánban honos nyílbambuszfaj kihalását követő, mintegy 250 állat elhullásával végződő éhezési hullám volt a nyolcvanas években. A magát mára turistalátványossággá kinövő, de eredeti – tudományos és oktatási – funkcióit is megtartó létesítményt 1987-ben nyitották meg hat, az éhezéstől megmentett állattal. Ezen a 200 hektáros területen ma már nemcsak állatkórház, kutatóközpont és laboratórium működik, de óriáspanda-múzeum, tematikus mozi és bambuszételekre szakosodott étterem is. A park Kína legnagyobb természetvédelmi ismeretterjesztő intézménye.
|
Szigorú katonai felügyelet mellett repülőre teszik a Kína által Tajvannak ajándékozott két óriáspandát
Stringer / Reuters |
A központ 45 fős kutatógárdájának legfontosabb feladata az óriáspanda szaporítása, az utódok felnevelése és az állatok visszavezetése a természetbe. A párzási szezon márciustól májusig tart, de a nőstények csak a tavasz két-három napján tüzelnek, ezen a rövid időszakon kívül nem eshetnek teherbe. A 95–160 napig tartó vemhességet követően a – legtöbbször ikrekként világra jövő – bocsok mindössze 110-170 grammot nyomnak. A nagy testű emlősöknél egyedülállóan alacsony tömeg oka az energiaszegény étrendben keresendő. A fogságban tartott egyedek nemi inaktivitása miatt az állatokat főként mesterséges úton termékenyítik meg.
A park jelenlegi 113 óriáspandája mind az eredetileg befogott hat példánytól származik. A beltenyészettől mindig is tartottak, ám egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint az állatok genetikai egészségét nem fenyegeti veszély. A központ tudományos vizsgálatai más, szintén veszélyeztetett fajok megmentését is célozzák, ilyen például a ma már csak fogságban található dél-kínai tigris vagy a gyógyhatásúnak vélt szarva miatt a hagyományos kínai orvoslásban igen keresett apró pézsmaszarvas.
A Csengtui Óriáspanda Tenyésztő- és Kutatóközpont nonprofit vállalkozás. A működéséhez az adományok mellett elengedhetetlenek az egyre nagyobb számban, főleg belföldről és Amerikából érkező turisták. A legnagyobb bevétel nem a belépőjegyek árából vagy az ajándéktárgyak eladásából gyűlik össze, hanem a gondozói programból. Még idegenvezetőm, Jing is kényszeredetten mosolyog, amikor megemlíti, hogyan lehetnék néhány óra leforgása alatt az ápolói csapat –többek között az állatok pihenőhelyeinek kialakításában és az étlapjuk összeállításában segédkező – ideiglenes tagja: mindössze egy gyorstalpalón és az azt követő vizsgán kellene átmennem. Jing tekintetéből azt olvasom ki, nehéz itt megbukni, de nem is lenne igazságos a túlzott szigor, hiszen a rövidke „tanfolyam” hetvenezer forintnyi jüanba kerül. Fő vonzerejét az utána következő fotózás adja, ahol a résztvevők a pandákat átölelve elkészíthetik azokat a képeket, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségük.
Ez a cinizmus máshol is tetten érhető –ezt már Justin, az Ausztráliában született pekingi nyelvtanár mondja, aki önkéntesként egy hónapig dolgozott a parkban. „A panda nemzeti jelkép, a látogatók 95 százalékát adó belföldi turisták odavannak értük. Az viszont már sem őket, sem a tenyésztőközpont kínai személyzetét nem érdekli, miként lehetséges az, hogy a szomszédos állatkertben öt darab, egyenként másfél méteres szárnyfesztávolságú ritka mandzsu daru csücsül egy kisbuszméretű ketrecben. Nekünk, külföldi önkénteseknek furcsa volt látni azt a megkülönböztetett figyelmet, amit a pandák kapnak a helyiektől és a kínai környezetvédelemtől – minden más állat kárára.”
Szecsuán fővárosa, a tizennégymilliós Csengtu még csak ismerkedik az érzéssel: milyen turistacélpontnak lenni? Nyugat-Kína kereskedelmi, pénzügyi és ipari központja most azzal a gonddal szembesül, hogy nem tudja egy-két vendégéjszakánál tovább megtartani évi 150 millió belföldi és 1,7 millió külföldi látogatóját. Megoldást jelenthetne az a harminc négyzetkilométeres területet lefedő ökoturisztikai park, melyben a vendégek – néhány napra a pandák közelébe költözve – aktívan részt vehetnének akár a vadon élő állatok körüli munkákban is. A gigaberuházás kezdő dátumát illetően egyelőre csak találgatásokról olvasni. A kínai állam addig is ott segít, ahol tud. Már elkészült a várost Sanghajjal összekötő gyorsvasút, s a külföldiek csengtui átszállás esetén pár napra már vízum nélkül is jöhetnek pandát látogatni.
