Hét államban, köztük Magyarországon tevékenykedhet majd az a páncélosdandár, amelyet a tervek szerint a jövő év februárjában telepít Kelet-Közép-Európába az Egyesült Államok. Az indoklás szerint így kívánják megnyugtatni az „agresszív Oroszország" miatt aggódó szövetségeseket. Moszkva viszont állítja: nincs ilyen fenyegetés, és a NATO csak ürügyet keres, hogy közelebb vonhassa csapatait az orosz határhoz.
Nem csak szimbolikus jelentősége van annak a bejelentésnek, hogy jövőre egy amerikai páncélosdandárt telepítenek Kelet-Európába – mondta lapunknak Szenes Zoltán nyugállományú vezérezredes, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető professzora (képünkön). A jól felszerelt, 4200-4500 fős alakulat ugyanis komoly azonnali elrettentő erőt képvisel, és mindenképpen megnyugtatóan hathat azokra az államokra, amelyekre kiterjed a tevékenysége.
Washington azzal indokolta a döntést, hogy – főként a Krím 2014-es bekebelezése után – több kelet-európai országban komoly aggodalmat okoz az „agresszív" orosz külpolitika. Főleg a balti államok és Lengyelország szorgalmazta a NATO-erők folyamatos jelenlétét a térségben, ám a tagországok ebben nem tudtak egységes álláspontra jutni, egyebek közt azért, mert a szövetség és Moszkva 1997-es szerződésének értelmében a felek tartózkodnak attól, hogy jelentős állandó haderőt telepítsenek a másik területének határánál.
A mostani amerikai döntés Szenes Zoltán szerint kompromisszumot jelent. – Lesz is NATO-dandár meg nem is, hiszen nem a szövetség színeiben vonul oda az alakulat, amely formálisan ideiglenesen állomásozik majd a térségben, ám valójában folyamatos lesz a jelenléte – magyarázta a volt vezérkari főnök. A tervek szerint ugyanis az Egyesült Államokból kilenchavonta cserélik az állományát, amely rotációs alapon Bulgáriában, Észtországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon és Romániában felváltva tevékenykedik majd.
