galéria megtekintése

Szexizmus a brit kormány háza táján

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 22. számában
jelent meg.

R. Hahn Veronika
Népszabadság

Jókora vitát kavart David Cameron múlt heti, meglehetősen drasztikus kormányátalakítása. Sokan megkérdőjelezték, hogy helyes volt-e a parlamenti választások előtt tíz hónappal megválnia olyan fajsúlyos egyéniségektől, mint William Hague külügy- vagy Michael Gove oktatási miniszter (igaz, előbbi inkább önként távozott, nem várta meg, míg lapátra kerül).

A brit kormányfő eközben nem annyira a tartalmi változásokat hangsúlyozta, sokkal inkább azt, hogy a sorok újrarendezésével megduplázta a felső vezetésben a nők számát, és ezzel „a modern Nagy-Britanniát jobban kifejező kormányt” hozott létre.

„a brit politika még távol van attól, hogy a női egyenjogúság, a vallási és osztálybeli háttér tekintetében tükrözze a társadalom összetételét"

Ám a változások bejelentése után a YouGov által elvégzett első közvélemény-kutatás szerint a megkérdezetteknek még mindig csupán 36 százaléka vélekedett úgy, hogy elég nő van a kormányban. Igaz, ez az arány egy évvel ezelőtt még csak 27 százalék volt. Az előléptetések eredményeként a heti kormányülésekre hivatalos harminchárom politikus között már nyolc nő van, és ezzel David Cameron kis híján teljesítette az esélyegyenlőségre vonatkozó választási ígéretét.

 

A szűk körű kabinet 17 tagja – vagyis a miniszterek – között csak öt a nő. (Női politikus áll a belügyi, a környezetvédelmi, az oktatási, a nemzetközi fejlesztési és az északír ügyekkel foglalkozó tárcák élén.) Mindössze 22 százalékkal a westminsteri parlamentben is alulreprezentáltak a hölgyek, ami éppenséggel a toryk rovására írható, hiszen a Munkáspárt soraiban 50, a Konzervatív Pártnál viszont csak 18 százalék a nők aránya.

A kinevezésük alkalmából a miniszterelnöki hivatalba, a Downing Street 10.-be érkező politikusnőkkel kapcsolatban heves vita alakult ki a sajtóban. A Daily Mail beszámolóit a többi médium „leplezetlenül szexistának” minősítette.

A cikket jegyző újságírónő ugyanis úgy tett, mintha a kinevezéseknek semmi közük nem lenne az érdemekhez. Különösen a 46 éves Esther McVeyt pécézte ki magának, talán mert korábban kolléga, tévés műsorvezető volt. A munkaügyi államtitkár, aki még csak nem is lépett előre, csak a kabinetülésekre kapott állandó meghívást, a lap tudósítása szerint „besasszézott a Downing Streetre, hosszú szőke haja hátrafésülve, mint egy samponreklámban, harisnya nélkül, combig kivágott szoknyában boldogan villogtatta barnára sült lábait”.

Esther McVey munkaügyi államtitkár: kihívó szerelésben?
Esther McVey munkaügyi államtitkár: kihívó szerelésben?
Suzanne Plunkett / Reuters

A cikkíró attól is tart, hogy a McVey által a „hosszú kések éjszakájaként” is emlegetett kormányátalakítás napján viselt szürke együttest is túl kihívónak tarthatják a férfi miniszterek. Az inkább egy divatbemutató stílusában megírt cikk kitért az új környezetvédelmi miniszter, Liz Truss „hazafias”, piros-fehér-kék, azaz a nemzeti lobogó színeit felidéző ruhakölteményére is, de az új pénzügyminisztériumi államtitkár, Priti Patel mértéktartó, ám ódivatú cipője és a védelmi államtitkár Anna Soubry mélyen kivágott blúza sem kerülte el a konzervatív lap tudósítójának figyelmét.

Még a Daily Mail egyik munkatársa is kikérte magának ezt az írást: Becky Barrow a Twitter közösségi portálon „kimondhatatlanul borzalmasnak és megalázónak” nevezte azt. Más bejegyzések egyszerűen a „mindennapos szexizmus” kategóriájába sorolták azt, megjegyezve, hogy évekre visszavetheti a nők szerepvállalását a politikában.

Nagy derültséget okozott Nick Clegg miniszterelnök-helyettes Twitter-üzenete: a liberális demokrata vezető sötét öltönyben, sárga nyakkendőben látható a fotón, a szövegben pedig reményét fejezi ki, hogy a „Daily Mail ezek után nem fogja a nyolcvanas évek légiutaskísérőihez hasonlítani”.

A szexizmus néhány nappal korábban is téma volt Westminsterben, amikor Harriet Harman, a Munkáspárt helyettes vezetője élesen bírálta egykori főnökét, Gordon Brownt. Harman elmondta: marginalizáltnak érezte magát, amikor Brown a korábbi precedenssel ellentétben nem őt nevezte ki miniszterelnök-helyettesnek.

A G20 londoni csúcstalálkozóján pedig szerepe arra korlátozódott, hogy a vezető politikusok feleségeivel vacsorázzon. Az egykori jogásznő szerint a „brit politika még távol van attól, hogy a női egyenjogúság, a vallási és osztálybeli háttér tekintetében tükrözze a társadalom összetételét”.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.