Más kérdés, hogy néhány napja Nisman váratlanul a nyomozás akadályozásával vádolta meg Cristina Fernández de Kirchner elnököt és külügyminiszterét. Az ellenzék kezdeményezésére az ügyésznek hétfőn kellett volna a képviselőház különbizottsága előtt számot adni a gyanúsítás bizonyítékairól, ám ezt semmissé tette, hogy vasárnap holtan találták lakása fürdőszobájában.
Eleinte jól kijöttek az elnöknővel
Alberto Nismant még Néstor Kirchner elnök bízta meg 2004-ben a vizsgálat átvételével sikertelen elődeitől. 2007-ben részben munkája eredményeként Argentína az Interpolon keresztül hét iráni személy ellen adott ki elfogatóparancsot. Nisman szerint ugyanis 1994. július 18-án Ibrahim Husszein Berro, a libanoni Hezbollah egyik katonája vezette azt a Renault típusú kisbuszt, amely felrobbant a zsidó központnál, s a merényletet a későbbi iráni honvédelmi miniszter, Ahmad Vahídi és az iráni Forradalmi Gárda egykori vezetője, Mohsen Rezaie tervelte ki. A nemzetközi elfogatóparancs kiterjedt Akbar Hásemi Rafszandzsáni volt államfőre is.
Az ügyésznek jó volt a munkakapcsolata az elnökséget férje után átvevő Cristina Fernández de Kirchnerrel is 2013-ig, amikor Argentína megállapodást írt alá Iránnal az 1994-es autóbombás merénylet „közös" kivizsgálásáról. Ez az egyezmény Nisman tudta nélkül történt, s amikor nyilvánosságra került, az ügyész határozottan ellenezte. Elmúlt szerdán a korábbi gyanúsítást azzal toldotta meg, hogy telefonlehallgatásból nyert bizonyítékai vannak, miszerint titkos alku keretében mentességet kapnának az iráni gyanúsítottak, cserében iráni olajszállításokért, amelyet argentin gabonaexport egyenlített volna ki.
|
Alberto Nisman
Marcos Brindicci / Reuters |
Az argentin kormány nevetségesnek nevezte az elnök és mások, köztük Héctor Timerman külügyminiszter ellen megfogalmazott vádakat. Timerman határozattan tagadta a vádakat. Hétfőn megszólalt Nisman halálának ügyében az elnök is. Cristina Kirchner a Facebookra feltett hosszú írásában „Újra tragédia, zavarkeltés, hazugság és kérdőjelek" címmel sajnálkozott az ügyész öngyilkossága miatt. "Mi lehetett az, ami arra a szörnyűséges döntésre sarkallt egy embert, hogy megváljon életétől?" – vetette fel a kérdést. Az esetet súlyosbítja – így az elnök –, hogy az ügyész egy olyan vizsgálattal volt megbízva, amely hosszú ideje az egész társadalmat joggal foglalkoztatta.
A média a titkosszolgálatok körül keresi a választ
A kormányt támogató lapok ezután kedden maguk is kérdések sokaságát tették fel kommentárjaikban. Kitudódott, hogy az argentin nyárban szabadságra távozott Nisman váratlanul tért haza, ráadásul kislányát Párizsban hagyta, szinte megvédve a várható fejleményektől. Ezután gyanúsította meg szerdán Cristina Fernándezt televíziós nyilatkozatában, amelyet az ellenzéki média érthető módon felkapott. A lapok tudni vélik, hogy Nisman egy ideje már nem a hivatali útnak megfelelő vezető bírót, hanem egy másikat tájékoztatott a titkos telefonlehallgatásokról. Azt a bírót, aki a múlt évben meggyanúsította visszaélésekkel a kormányzat második emberét, Amado Moudou alelnököt.
A krimi velejárója, hogy állítólag Nismannak volt saját legálisan tartott fegyvere, ám a hétvégén kérte kölcsön egyik ismerősétől azt a 22-est, amivel aztán – a jelek szerint – fejbe lőtte magát a fürdőszobában, amelynek az ajtaját be is zárta. Rákényszerítették az öngyilkosságra? Erre kíván az ügyészség állítólag most választ kapni. Az utóbbi időben tíz testőre is volt, miért volt akkor egyedül vasárnap? Az őröket már berendelték meghallgatásra.
|
"Nisman vagyok"
Agustin Marcarian / Reuters |
Az argentin lapok egyelőre a titkosszolgálatok háza táján kutakodnak, s vélik megtalálni a nyitott kérdésekre a választ. Egy politikailag annyira megosztott országban, mint Argentína, a kormánypártiak és az ellenzékiek abban értenek egyet, hogy a titkosszolgálatok közti vetélkedésnek, harcnak esett áldozatul az 1994-es antiszemita terrormerénylet felderítése. Most a sajtó felidézi, hogy Cristina Fernández decemberben felmentette a titkosszolgálatok két fő felelősét, s egy hete nyugdíjazta Antonio Stiussot, aki a hetvenes évek óta, tehát elnökváltozásoktól függetlenül maradt a műveleti részleg élén. A sajtó találgatásai szerint az ő bosszúja lehetett, hogy információkkal látta el már korábban is Alberto Nisman ügyészt, majd most parancsot adott a szennyes kiteregetésére. Ezért kellett Nismannak szabadságát megszakítania és kirobbantani szerdai nyilatkozatával a bombát az elnök és más kormányzati tagok ellen az 1994-es terrormerénylet utótörténete kapcsán. Hector Timerman külügyminiszter nyíltan feltette a kérdést, hogy vajon Nisman ügyvéd konzultált és meghajolt–e Stiusso akarata előtt.
Más kérdés, hogy állítólag Nisman lakásában megtalálták azt a több mint 300 oldalas feljegyzést, amelyben összefoglalja, hogy Cristina Fernández kormányzata miként próbálta akadályozni a nyomozást, s keresni a kiegyezést Iránnal. Állítólag több tucat CD is maradt, amelyeken rögzítette a titkos telefonlehallgatásokat. Kedden a Clarin (ellenzéki) lap azt az értesülését közölte, hogy egy magát Ramón Allan Héctor Bogadónak nevező hírszerző-ügynök tartotta a kapcsolatot a kormány részéről Jorge "Yussuf" Khalillal, aki Buenos Airesben él, de Teherán bizalmi embere. Így tájékoztatták a nemzetközi letartóztatási parancs visszavonásának lehetőségéről Iránban Moshen Rabbanit, aki az 1994-es merénylet idején kulturális attasé volt Buenos Airesben.
