„Kötelességemnek érzem. Rendelkezem szakértelemmel, és ezt szívesen felajánlom. Ennek a régiónak nagy szüksége van ránk. Az általunk nyújtott orvosi ellátás megváltoztathatja az emberek életét olyan helyeken, ahol nem működik kielégítően az egészségügyi rendszer" – nyilatkozta a BBC-nek Leah Feldman New York-i ápoló.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a járvány ismételt kitörése óta hangsúlyozza, hogy a helyi erő mellett nagy szükség van a külföldi szakemberekre is. Eddig azonban érthető okok miatt, a szükségesnél kevesebben jelentkeztek a küldetésre.
|
Karanténba zárt emberek a libériai fővárosban.
STRINGER / Reuters |
Mint azt Feldman elmondta, a nagy port kavaró amerikai nővérek esete – akik ebolás betegek ápolását követően fertőződtek meg a vírussal az Egyesült Államokban – ellenére nem fél, hogy Afrikában esetleg ő maga is megbetegszik.
„Az emberek általában egyből ezt kérdezik. De nem félek. Az érvényben lévő előírások és szabályok minimalizálják a kockázatot. Az én felelősségem, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyek" – tette hozzá magabiztosan Feldman, akinek társaival együtt először a Vöröskereszt által biztosított tanfolyamot kell elvégeznie. Ennek során elsősorban a védőruházat le- és felvételét sajátítják el, hiszen a gyanú szerint az amerikai és spanyolországi megbetegedések is öltözködés közben történtek.
|
Közel 5 ezer ember vesztette életét Nyugat-Afrikában a járvány következtében.
STRINGER / Reuters |
A tréning egyik vezetője szerint azonban van még egy dolog, amire nagyon figyelniük kell a nyugati egészségügyi dolgozóknak. „Hozzá vannak szokva az állandó rohanáshoz. Egyik betegtől rohannak a másikhoz. Munkájuk során talán ez lesz az első és egyetlen olyan hely, ahol nincs kapkodás, mivel minden a biztonságról és a fertőzés megelőzéséről szól" – mutat rá Panu Saaristo, a Vöröskereszt munkatársa.
Ezt alátámasztandó elmondja, hogy a védőruha levétele önmagában 15 percet igényel, ráadásul gyakran meg kell állni közben, hogy az egyes darabokat lefertőtlenítse az ember.
„Hozzászoktam ahhoz, hogy nagy fordulatszámon pörögjek. Azt hiszem, a legnehezebb az lesz, hogy megtanuljak lassan, nagy odafigyeléssel és aprólékossággal mozogni, és minden egyes mozdulatomnak nagy figyelmet szenteljek" – nyilatkozta a New York-i ápolónő.
|
Gyermekét ápoló apa Sierra Leonében.
STRINGER / Reuters |
Saaristo szerint a testi épségen túl a mentális egészségre is rendkívül oda kell figyelniük az önkénteseknek, hiszen munkájuk során hiába szoktak hozzá halálesetekhez, a nyugat-afrikai állapotok minden képzeletet felülmúlnak.
„Rendkívül sok a halott. Sok szomorú dolgot látni, gyerekeket, akiket elválasztanak a szüleiktől, és szülőket, akik nem láthatják a gyerekeiket. Itt nem öleli meg az embert a kollégája, nem ráz kezet senkivel, nem oszt meg semmit. Még egy olyan egyszerű dolgot sem, mint egy toll... Ilyesmire gondolok, amikor azt mondom, hogy ez egy embert próbáló küldetés."
