Ahol a miniszterelnök fogyóeszköznek számít
Még napokba telhet, amíg kiderül, ki győzött a szombaton tartott parlamenti választásokon Ausztráliában, ám az már biztosnak látszik, hogy a két fő politikai erő egyike sem szerez abszolút többséget a törvényhozásban. Ha a választások végül az ellenzék sikerét hoznák, akkor hat éven belül az ötödik miniszterelnöke lenne a kontinensnyi országnak.
Még napokba telhet, amíg kiderül, ki győzött a szombaton tartott parlamenti választásokon Ausztráliában, ám az már biztosnak látszik, hogy a két fő politikai erő egyike sem szerez abszolút többséget a törvényhozásban. Vagyis mind a Liberális és a Nemzeti Párt egyesülésével létrejött Liberális Nemzeti Párt alkotta, jelenleg hatalmon lévő konzervatív koalíció, mind a Munkáspárt csak kisebb tömörülések támogatásával lenne képes stabil kormányt alakítani.
|
A zöldek és a kormánykoalíció választási plakátja
David Gray / Reuters |
Márpedig Malcolm Turnbull miniszterelnök május elején éppen a stabilitás megteremtésének jelszavával kezdeményezte a II. Erzsébet királynőt képviselő főkormányzónál, hogy az oszlassa fel a parlament mindkét kamaráját, a 150 tagú képviselőházat és a 76 fős szenátust. A voksok több mint 70 százalékának összesítése után azonban kiderült, hogy az alsóházi jelöltekre leadott szavazatok csaknem negyede nem a két nagy politikai erő valamelyikét támogatja.
A már ismert adatok azt mutatják, hogy a kormánykoalíció pozíciója meggyengült. A választási bizottság arról tájékoztatott, hogy a jelenlegi állás szerint a korábbi 90 helyett 67 képviselője lenne az alsóházban, míg 71 hely jutna az egykori szakszervezeti vezető, Bill Shorten vezette Munkáspártnak, amelynek eddig 55 tagú frakciója volt. A rájuk leadott szavazatok közötti különbség azonban mindössze 0,4 százalék. Vasárnap még hat mandátum sorsa „lógott a levegőben”, ám az Ausztráliában hagyományosan jelentős arányt képviselő, idő előtt leadott voksok és a levélszavazatok számlálása csak kedden kezdődik.
A BBC beszámolója szerint ezek várhatóan inkább a liberális-nemzeti blokkot segítik majd. Turnbullék esélyeit javíthatja a Brexit is: bizonytalan helyzetben a szavazók hajlamosak a hatalmon lévőkre voksolni.
Ugyanakkor a választásokon elindult 57 kis szervezet közül néhánynak a „királycsináló” szerepe juthat. Például a Zöldeknek, a független Katter Ausztráliai Pártjának és Nick Xenophon dél-ausztráliai szenátor frissen létrehozott tömörülésének. Ők egy-két mandátummal már bejutottak az alsóházba, és elemzések szerint megerősödhet Pauline Hanson bevándorló- és idegenellenes nacionalista pártja, az Egy Nemzet is.
Kötelező a voksolás
Ausztráliában a szavazólapon nem egy jelöltet kell kiválasztani, hanem rangsorolni kell őket. A regisztrált szavazóknak kötelező a választási részvétel, 20 dolláros bírságot kockáztat, aki nem járul az urnához. Így sokan veszik igénybe az alternatív (idő előtti, mobil urnás vagy éppen a vakok és gyengén látók számára kifejlesztett telefonszolgáltatáson keresztüli) voksolás lehetőségét.
Ha a választások végül az ellenzék sikerét hoznák, akkor hat éven belül az ötödik miniszterelnöke lenne Ausztráliának. A kontinensnyi országban 2010 óta igencsak ingatag a mindenkori kormányzat. A 2007-es választásokon győztes Munkáspártban akkor történt belső puccs, amelyben az addigi miniszterelnök, Kevin Rudd helyét Julia Gillard vette át. A 2013-as választások a liberális-nemzeti koalíció győzelmét hozták. A miniszterelnök Tony Abott lett. Őt tavaly szeptemberben szorította háttérbe az addigi kommunikációs miniszter Turnbull, aki nemcsak a pártvezetői, hanem a kormányfői posztot is elfoglalta.
