Az ír kormány bocsánatot kért, és kompenzációt nyújtott a túlélőknek. Elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy a tényekkel szembenézve ne akadályozza azokat, akik lerántották a leplet a fertelmes hálózatról. Arra törekszik, hogy a megelőzés, a felvilágosítás, a segítségnyújtás eszközeivel támogassa az áldozatokat. A Vatikán nem bizonyult ennyire megértőnek. A Szentszék hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano „dühös és rosszakaratú provokációnak” tartotta Mullan Velencében Arany Oroszlánnal díjazott filmjét. Az egyház azt állította, A Magdolna nővérek kitalált történet. A feltárt sírok és a felszakadó visszaemlékezések hosszú sora igazolta: nem volt az.
 |
Roger Vangheluwe volt bruges-i püspök
Reuters |
A kilencvenes években kirobbant botrány után (a rend eladott egy telket, és a sírokról az Irish Times közölt oknyomozó sorozatot) az erősen katolikus Írországban a kormány 700 oldalas dokumentumban tárta a nyilvánosság elé nemcsak a szexuális bűncselekményeket, de a Magdolna nővérek tevékenységéről szóló megdöbbentő vizsgálat eredményét is. A lányokat, ha teherbe estek vagy „más erkölcstelenséget” követtek el, állami gondozásba vették. Súlyosan kizsákmányolták, olykor szexuálisan is bántalmazták őket. Mindemellett elvették a gyerekeiket. A rend kezéből végül kivették a gyerekeket, az ír papok képzésében pedig ma kiemelt helyet foglal el a gyermekjogok tanítása és a bántalmazás teljes tiltása.
Magyarországon nincs ilyen képzés. A parlamentben 2013-ban az is elhangozhatott, hogy meg kellene fontolni az iskolai testi fenyítés újraalkalmazását. Az ENSZ gyermekjogi bizottsága által megfogalmazott aggodalmak része volt az is, hogy a Szentszék még mindig áthelyezi más egyházi kerületbe, időnként más országokba azokat a papokat, akikről kiderült ilyesmi, de nem adja ki őket a hatóságoknak, és nem kizárt, hogy ismét gyerekek közelébe kerülhetnek. A bizottság szerint világszerte tízezrével lehetnek ismeretlen áldozatok.
Az ENSZ sürgette a Szentszéket, hogy váljon meg minden olyan személytől, aki gyermekeket molesztált, és hozza nyilvánosságra mindazok listáját, akik beismerték bűneiket, tegye lehetővé, hogy polgári bíróság előtt vonhassák őket felelősségre. A gyermekjogi bizottság arra kérte a Vatikánt, hogy az ügyben tegyen jelentést 2017-ig. A bizottság az egyháznak a homoszexualitással, az abortusszal és a fogamzásgátlással kapcsolatos nézeteit is megkérdőjelező ajánlásokat fogalmazott meg. Kirsten Sandberg, a testület elnöke szerint a Vatikán megsértette a kiskorúak jogaira vonatkozó ENSZ-konvenciót.
A vatikáni delegáció tagadta, hogy a Szentszék eltussolt volna gyermekbántalmazási ügyeket, és hangoztatták, hogy egyértelmű irányelveket fogadtak el az egyházon belül a gyermekek védelméről. Később hivatalos közleményben reagáltak a ENSZ-bizottság állásfoglalására. „Megértették és figyelembe veszik” a megállapításokat, és aláhúzták elkötelezettségüket a kiskorúak jogainak védelmében. Ugyanakkor sajnálattal vették tudomásul, hogy „a Szentszék által az emberi méltóságról és a vallásszabadságról képviselt nézetekbe megpróbálnak beleavatkozni”. Ez a visszautasítás nyilvánvalóan az abortusszal és a fogamzásgátlással kapcsolatos ajánlásokra vonatkozott.
A meghallgatással egy időben nyilvánosságra kerültek a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos 2011–12-es becsült adatok. A számokat a Szentszék gyűjtötte össze, felkészülve a meghallgatásra. E szerint XVI. Benedek pápa két év alatt csaknem 400 pedofil papot távolított el a szolgálatból. A La Stampa azt írta, ez nem feltétlenül a teljes szám, a püspökök szintén büntethettek papokat, a Vatikán csak azt dokumentálta, amiről tudomást szerzett. Kanadában az 1980-as évek végén óriási botrányt okoztak azok a leleplezések, amelyek egy új-fundlandi árvaházban az 1950-es és 1960-as években gyermekek ellen elkövetett visszaélésekről szóltak.
Az Egyesült Államokban egy 2004-es vizsgálat 4400-ra tette a pedofil papok és 11 ezerre gyermekáldozataik számát 1950 és 2002 között. A legnagyobb visszhangot kiváltó botrány Bernard Law bíboros, bostoni érsek nevéhez kötődik, aki 2002-ben lemondásra kényszerült, mert védelmébe vette a bűnösöket. 2007-ben Roger Mahony bíboros, Los Ange les-i érsek beleegyezett, hogy 660 millió dollár kártérítést fizessenek 500 feltételezett áldozatnak. Az érsek, akit szintén pedofil papok takarásával vádoltak, 2013 elején búcsúzott hivatalától.
Németországban 2010 eleje óta több száz, gyermekek és serdülők ellen vallási intézményekben elkövetett szexuális visszaélést lepleztek le. A legnagyobb botrány a berlini jezsuita Canisius gimnáziumban tört ki, itt közel húsz visszaélést tártak fel. 2012 végén egy másik jelentés legkevesebb 66 egyházi személy által tíz év alatt elkövetett szexuális visszaélésről számolt be. Ausztriában 2010-ben egymás után derült fény papok által 1960 és 1980 között elkövetett szexuális zaklatásokra és bántalmazásokra. Az egyházi vizsgálóbizottságok 800 esetet tártak fel, 8millió eurót fizettek az áldozatoknak. Belgiumban 2010-ben Roger Vangheluwe bruges-i püspök lemondott, miután elismerte, hogy szexuálisan molesztálta unokaöccsét.
Ezután több száz tanú jelentkezett, akik belga papok által elkövetett szexuális zaklatásokról számoltak be. Jelenleg azt vizsgálják, hogy a klérus hogyan leplezte a visszaéléseket. Hollandiában három éve egy jelentés több tízezer, katolikus papok által szexuálisan zaklatott kiskorúról számolt be 1945 és 2010 között. Közel 800 feltételezett elkövetőt sikerült azonosítani. Ausztráliában 2013 áprilisában vizsgálat indult egyházi, társadalmi vagy közintézményekben elhelyezett gyermekek rovására elkövetett szexuális visszaélések ügyében. Ötezer feltételezett áldozatot hallgattak meg. 2013 augusztusában leváltották és visszarendelték a Vatikánba Józef Wesolowski lengyel érseket, aki pápai nuncius volt a Dominikai Köztársaságban, miután pedofília gyanújával nyomozás indult ellene és egy másik, ugyancsak a közép-amerikai országban dolgozó lengyel pappal szemben.
Tíz év letöltendő börtönre ítéltek 2013 decemberében egy portugál katolikus papot. A fundaói szeminárium egykori rektorhelyettesét hat kiskorú szexuális bántalmazásáért vonták felelősségre. A 37 éves Luís Miguel Mendest tizenkilenc-rendbeli bűncselekményben találta bűnösnek a bíróság. Az íreket duplán veri a sors. AMagdolna nővérek ügye mellett 2011 júliusában elkészült az úgynevezett Cloyne-jelentés, amely szerint 1996 és 2009 között tizenkilenc pap molesztált vagy erőszakolt meg fiatalkorúakat, Cloyne egyházmegye vezetése és közvetve a Vatikán szemhunyása mellett. Azonkívül, hogy a John Magee püspök vezette cloyne-i egyházi testület hallgatott a tudomására jutott visszaélésekről, félre is vezette a hatóságokat. A jelentés szerzői szerint a Vatikán egy 1997-es levélben arra utasította az ír püspöki kart, hogy a pedofil-ügyek kezelésekor inkább az egyházi, semmint a helyi törvények figyelembevételével járjon el.
Ez gyakorlatilag a bűntények eltussolására való felszólítással egyenlő. Magee – akit XVI. Benedek 2009-ben távolított el – VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál alatt is pápai titkárként működött. A jelentés óriási felháborodást váltott ki. Enda Kenny ír miniszterelnök azt mondta: A Vatikán hatalmának és hírnevének megőrzése érdekében ártatlan gyermekek kínzását és megerőszakolását próbálta jelentéktelen színben feltüntetni, az ír törvények fölé helyezve a saját érdekeit. Az írek megelégelték a botrányokat. Egy új törvény minden egyházi személynek előírná, hogy jelentse a tudomására jutott pedofil-ügyeket, még akkor is (tessék megkapaszkodni!), ha az információ a gyóntatófülkék homályában hangzik el.
– A cél az, hogy senki ne tarthasson vissza információkat a gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűntettekről, függetlenül attól, hogy egy-egy vallási szervezet belső szabályzata esetleg éppen ezt diktálja – ez volt az igazságügyi miniszter álláspontja. Más kérdés, hogy Gianfranco Girotti püspök, az Apostoli Bűnbánati Bizottság vezetője leszögezte: hozhat Írország olyan törvényt, amilyet csak akar, a katolikus egyház sosem fogja hagyni, hogy képviselői világi hatóságoknak adják ki a gyónási titkot.
A kiderített és bizonyított szexuális visszaélések megrendítik az eklézsiát. Az amerikai jezsuiták nemrég 166 millió dolláros kártérítést vállaltak. Németországban a Canisius kollégium esete lavinát indított el. Azóta legalább 300 vád látott napvilágot, a botrány a 27 német egyházkerület legalább kétharmadát érinti. Még a regensburgi dóm gyermekkórusa is belekeveredett a botrányba, ami különösen kínos volt a Vatikánnak, hiszen a kórus karnagya 30 évig XVI. Benedek pápa testvére, Georg Ratzinger volt. A ma már nyugdíjas Georg Ratzinger azt nyilatkozta, hogy nem tudott a szexuális zaklatásokról, de azt nagyon sajnálja, hogy néha megpofozta a kórus tagjait.
Az ENSZ gyermekjogi egyezményét Magyarország is ratifikálta 1991-ben, a kormány szeptemberben tesz jelentést. Nem számíthatunk olyan feltárásra, amely papi pedofíliáról szóló esetről számolna be. Nálunk ugyanis eddig egyetlen ilyen ügyre sem derült fény. A bizottság 18 független szakértőből áll, az országoknak ötévenként jelenteniük kell, hogyan hajtják végre az egyezményt, és az észrevételek alapján kell alakítani jogrendjüket, szakpolitikájukat, gyakorlatukat. Az egyezményhez fakultatív jegyzőkönyvek csatlakoznak. Az egyik azt tartalmazza, mi a teendő a gyermekek fegyveres konfliktusokban való részvételének megakadályozására, a második a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a pornográfia, a prostitúció megelőzésével, kezelésével foglalkozik, míg a legújabb, éppen most hatályba lépett a gyerekek egyéni panasztételi jogát biztosítja az ENSZ gyermekjogi bizottságához.
A Vatikán különleges helyzetben van, mert Szentszékként jelent ugyan az ENSZ-nek, de az egyházi állam területén csak 36 gyerek él. A bizottság úgy tekinti, hogy a Szentszék hatóköre nemcsak a Vatikánra terjed ki, hanem a teljes katolikus világra. – Mi nem csak a papi pedofíliával foglalkoztunk – jelentette ki a bizottság magyar tagja, Herczog Mária –, minden egyház által működtetett szolgáltatás esetében azt vizsgáltuk, hogy az intézményhálózatban hogyan alkalmazzák, tartják be a gyermekjogi egyezményt. Például miért támogatják a gyermekotthonokat a családi elhelyezéssel szemben, vagy miért diszkriminálnak kisebbségekhez tartozó gyerekek esetén. Élénk és konstruktív vita volt a Vatikán és a bizottság között, amely nyilvános, a bizottság honlapján utólag is követhető.
Megértették az álláspontunkat, de szerintük a helyi jogszabályok döntik el a kérdést. Ezt azonban nem fogadta el a bizottság, mert a szexuális bűncselekmények elkövetése esetén a Vatikán utasítása a hallgatás parancsa. Spanyolországban, Ausztráliában, Kanadában kiderült, hogy a nyolcvanas évekig sok tízezer esetben a katolikus szervezetek a házasságon kívül született gyermekeket vagy a problémás helyre született gyermekek szüleit arra kényszerítették, hogy a gyerekeiket adják örökbe, vagy a szülők tudta nélkül örökbe adták ezeket a gyerekeket.
Spanyolországban ez azért keltett nagy vihart, mert külföldre is vittek ilyen gyerekeket. Az ENSZ-bizottság munkáját nehezíti, hogy zárt szervezettel áll szemben. Magyarországon például 25 év sem volt elég ahhoz, hogy az egyházi személyek állambiztonsági múltját egyértelműen tisztázni lehessen. Pedofil esetekre sem derült fény. Kevés a valószínűsége, hogy pont Magyarországon ne lett volna ilyen. A lengyeleknél áll a bál, pedig próbálják takargatni, de egész Kelet-Európát Ausztriával, Németországgal szemben még mindig gyanúsan nagy csönd jellemzi.
Ez azért aggályos, mert az egyházak, így a katolikusok egyre több esetben átveszik az iskolákat, a nevelőszülői hálózatokat, a gyermekotthonokat, de tevékenységük átláthatatlan. Hiányzik a felvilágosítás, a megelőzés, és alig találhat segítséget, akinek erre szüksége van. – Aggaszt az átláthatóság és a viták hiánya – jegyezte meg Herczog. – Olyan hangulatban, amikor a Szabadság téri szobor ügyében és más súlyos társadalmi kérdésekben még a legprogresszívebb egyházi személyiségek sem szólalnak meg, mit lehet várni a papi pedofília ügyében?
