Hoeness, aki a Bayern Münchenből üzletileg is elsöprően sikeres klubot csinált, tavaly tett önmaga ellen feljelentést, amikor vélhetően megneszelte: az adóhatóság már a nyomában van. A német adóhivatal illetve a tartományi pénzügyminisztériumok időről időre kapnak – vagy vásárolnak – olyan adathordozókat, amelyeken német adócsalók adatai, számlái találhatók. Amikor egy-egy ilyen hír megjelenik a sajtóban, hirtelen megugrik az önfeljelentések száma: ezzel a vétkesek a büntetőjogi következményeket próbálják elkerülni, remélve, hogy sima pénzbüntetéssel megúszhatják a feledékenységüket. Hoeness még tavaly gyorsan befizetett 10 millió eurót, és most szintén abban bízik, hogy megúszhatja az akár öttől tíz évig terjedő börtönbüntetést, amit adócsalásként kiszabhatnak.
Nem ő az egyetlen német közszereplő, aki igyekszik bocsánatos bűnként feltüntetni az adócsalást: az utóbbi hetekben hasonló bejelentést tett Alice Schwarzer, a német feminista mozgalom alapítója, a berlini tartományi kormány kulturális államtitkára, vagy éppen Theo Sommer híres német újságíró, a Die Zeit korábbi főszerkesztője. De egyik eset sem vált ki akkora visszhangot, mint Uli Hoenessé: a per akár precedens értékű is lehet, kiderülhet, hogy egy nemzeti bálvánnyal ugyanúgy bánik-e az igazságszolgáltatás, mint egy átlagpolgárral, netán enyhébben, esetleg éppen ellenkezőleg, szigorúbban ítélik-e meg?
 |
| Képünkön: Gheorghe Popescu. |
Eközben Romániában éles vitákat váltott ki az a kezdeményezés, amelynek célja kihozni a börtönből a pár napja lecsukott egykori futballsztárt, Gheorghe Popescut. Az elnöki kegyelemért folyamodó petíciót több vezető román politikus, köztük Victor Ponta miniszterelnök, a képviselőház és a legnagyobb ellenzéki párt elnöke is aláírta. A visszavonulása után játékosügynökként dolgozó Popescut múlt kedden ítélték három év és egy hónap börtönre csalás miatt. A vád szerint hét társával együtt 12 román labdarúgó külföldi eladásakor elhallgatta az ügyletek valós értékét, másfél millió dollárral károsítva meg a román államot és több mint 10 millióval négy román futballcsapatot.
A pro és a kontra tábor ugyanarra hivatkozik – Popescu kiváló labdarúgó volt, akit generációk csodáltak –, a következtetéseik viszont merőben eltérnek. Az elnöki kegyelmet szorgalmazók szerint a társadalom hálával tartozik az egykori 115-szörös válogatottnak, aki idegenlégiósként és elsősorban a Barcelona csapatkapitányaként dicsőséget szerzett Romániának. Az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt elnöke egyenesen nemzeti jelképnek nevezte, aki mellett minden becsületes románnak ki kell állnia most, hogy nehéz helyzetbe került.
A másik tábor szerint Popescunak éppen azért kell letöltenie büntetését, mert több generáció számára példakép volt. Ha elnöki kegyelemben részesülne, az azt üzenné: a hírességek a törvény fölött állnak. Maga a gondolat, hogy egy közszereplő, akiről bebizonyosodott, hogy nagy értékű csalást követett el, kegyelemben részesülhet, káros a társadalomra nézve – vélekedett Alfred Bulai szociológus az Adevarul című napilapban. Szerinte Románia nem Ukrajna, ezek pedig nem politikai foglyok, hogy az utca nyomására szabadon engedjék őket.
Szakértők szerint az elnöki kegyelemnek Popescu esetében nincs jogi akadálya, viszont az államfő döntésében nem a kérelmező népszerűsége a meghatározó. Emlékeztettek, hogy Traian Basescu tízéves megbízatása alatt mindössze 35 alkalommal adott elnöki kegyelmet, és az elítélt minden esetben súlyos beteg volt, vagy előrehaladott korú.
Victor Piturca szövetségi kapitány azzal érvelt Popescu szabadon engedése mellett, hogy „mindenki megérdemel még egy esélyt”. Az ellentábor válasza erre: Popescut és bűntársait nem egyetlen bűncselekmény elkövetéséért csukták le, hiszen több éven át valóságos maffiahálózatot működtettek.
– A Popescu szabadon engedése mellett érvelő újságírók és politikusok valójában azt állítják: „A börtön nem való a Gica Popescuhoz hasonló embereknek”. Ez az igazi üzenetük, még ha nem is mondják ki tisztán – vélekedett Catalin Tolontan, a Gazetei Sporturilor sportlap főszerkesztője. Ennek a lapnak a cikke nyomán indult meg az ügyészségi vizsgálat, amely végül a nyolc futballvezető elítéléséhez vezetett. Tolontan szerint a legsúlyosabb az egész ügyben az, hogy többen megpróbálják úgy beállítani, mintha az egykori labdarúgót ártatlanul csukták volna le.
