Márpedig már önmagában az após neve is „hátszelet" jelent, így Samalov üzleti sikereit a sajtó hajlamos a családi kapcsolatokkal összefüggésbe hozni. A Szibur-részvények nagyobbik csomagját az államfő barátjának tartott milliárdostól, Gennagyij Tyimcsenkótól vette meg, és az ügylet során állítólag abból indultak ki, hogy a cég összértéke tízmilliárd dollár. Egy tavaly decemberben lezárt tranzakció során viszont a Sinopec kínai olajipari társaság már jóval drágábban, 1,34 milliárd dollárért vásárolt 10 százalékos tulajdonrészt a Sziburból. Vagyis eszerint Samalov tulajdonrésze több mint 2,85 milliárd dollárra rúg.
|
Samalov (a jobb szélen) egy gyárlátogatáson az elnökkel. Jó illusztráció
Regis Duvignau / Reuters |
Ráadásul tovább gyarapodhat. Mint az RBK orosz gazdasági hírportál a Moody's elemzésére hivatkozva írta, 25-30 százalékkal, mintegy 11 milliárd dollárra növelheti a bevételeit egy fejlesztési program. Erre az orosz kormány 1,75 milliárd dolláros hitelt hagyott jóvá az állami tartalékok részét képező a Nemzeti Jóléti Alapból, méghozzá az ilyenkor szokásos 7 helyett mindössze 2 százalékos kamatra.
Samalov példája jól illusztrálja azt a jelenséget, amelyet Alekszej Navalnij ellenzéki politikus
„neofeudálisnak"
nevez, és amely Olga Kristanovszkaja elitkutató szociológus szerint is megfigyelhető Oroszországban, igaz, másutt is. „Én ezt az új arisztokrácia kialakulásának nevezem: a fiúk öröklik az apák státuszát" – mondta a Népszabadságnak Kristanovszkaja, a nevét viselő kutatóközpont vezérigazgatója. Szavai szerint inkább a cégvilágra, mintsem a politikára jellemző ez a folyamat. Előfordul, hogy az üzleti életben érdekelt apa a politikába delegálja a fiát, de gyakoribb, amikor a politikában működő szülő igyekszik az üzleti szférában elhelyezni a gyermekét – tette hozzá.
Ha igaz a házasságukról szóló hír, a Tyihonova és Samalov alkotta párt két oldalról is segítik abban, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon. Az ifjú férj apja, Nyikolaj Samalov szintén vagyonos üzletember, mi több, még a szentpétervári időkből az államfő régi barátja, az 1990-es évek közepén Putyinnal együtt egyike volt az Ozero (Tó) nevű üdülőszövetkezet alapítóinak, akik közül többen máig az elnök szűk gazdasági és személyes környezetéhez tartoznak. Az idősebb Samalov a fogorvosi pályát előbb egészségügyi berendezések kereskedelmével váltotta föl, majd több más üzleti területen is kipróbálta magát. A szintén Putyin barátai közé tartozó oligarcha, Jurij Kovalcsuk nevével fémjelzett Rosszija bank társtulajdonosaként felkerült a Moszkva Ukrajna-politikája miatt szankciókkal sújtott orosz üzletemberek listájára is.
|
A biarritzi villa
Regis Duvignau / Reuters |
A leggazdagabb oroszok Forbes-rangsorában azonban csak egyetlenegyszer, 2011-ben szerepelt. Félmilliárd dollárosra becsült vagyonával a 198. volt, vagyis már most túltett rajta a fia, aki tavaly kiszállt a Szibur menedzsmentjéből, és saját befektetőtársaságot hozott létre. Ám vagyonát nem csak üzleti érdekeltségekben fialtatja. Szereti például az autókat. Ott volt Szocsiban, a Forma-1 futamán, és a nevén lehet egy több mint 1400 négyzetméteres, épülő lakóház egy Moszkva melletti elit régióban, az ogyincovói járásban, és a Reuters úgy tudja, hogy négymillió dollárért – ugyancsak Tyimcsenkótól – a franciaországi Biarritzban is vásárolt egy villát.
