A Majdan nem adja fel

Leonyid, a Majdan egyik lakója nem nagyon figyelt a zenére. Saját kis birodalmával volt elfoglalva. Egy vödörrel a kezében éppen vízért indult, és magával hívta a magyar újságírót is. Közben áradt belőle a szó. A dél-ukrajnai Zaporozsjéból érkezett, december 31. óta van itt, többször kirabolták, bent volt a tér sarkán máig megfeketedett falakkal álló Szakszervezetek Házában, amikor az február 19-én kiégett.

Csodával határos módon menekült meg – idézte vissza hosszú monológban az emlékeit, és határozottan állította: egy ideig nem tágít innen. Rossz véleménye van ugyanis a jelenlegi kormányról is. – A mi véráldozatunk árán jutottak hatalomra, és most osztozkodnak a koncon – fakadt ki indulatosan, nem takarékoskodva a káromkodással sem.

– A cirkusz elment, de a bohócok maradtak. Ránk már nincs szükségük! – panaszkodott és hozzátette: ráadásul az ország is szétesik. Ez utóbbi veszélyre egy héttel a jövő vasárnapi elnökválasztás előtt több plakát is figyelmeztet Kijevben. Háború vagy béke? Hidak vagy útakadályok? – kérdezi például a főutak fölött függő feliratokon a korábbi vezető kormányerő, a Régiók Pártja, amely – miután elhatárolódott Janukovicstól – igyekszik új arculatot építeni magának.

A Krescsatikon pedig a felújítás alatt álló áruház, a CUM épületét eltakaró hatalmas, kék-sárga nemzetiszínű molinóra éppen tegnap festett nagy műgonddal az ország egységét hirdető feliratot egy fiatalember. Ukrajna megbonthatatlansága mellett foglalt állást szombaton, a nemzeti kerekasztal-tárgyalások második fordulóján Arszenyij Jacenyuk kormányfő is. Elutasította az ország föderalizálását, mondván, az valójában feudalizálást jelentene. Volt már egy Janukovics, így pedig megyei szinten huszonhét lenne belőle – érvelt. Arra viszont hajlandó a kijevi kormányzat, hogy nagyobb hatalmat adjon a helyhatóságoknak – hangoztatta.

Harcolni már nem kell a Majdanon Valentyn Ogirenko / Reuters

A megegyezésre irányuló kijevi erőfeszítések azonban elkésettnek tűnnek. Március elején, amikor még csak kibontakozóban voltak a szakadár törekvések, talán enyhülést hozhattak volna az ilyen kezdeményezések. Az azóta eltelt időben azonban – miként történt az a télen a Majdanon is –megerősödtek és vezető szerephez jutottak a radikálisok, akik nem hajlandóak a tárgyalásokra, igaz, velük Kijev sem állna szóba.

A katonai módszerek, a hetek óta tartó „terroristaellenes műveletek” ugyancsak eredménytelenek maradtak. Erősödött a fegyveres ellenállás is, bár a népfelkelőknek nevezett egységek parancsnoka, az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) védelmi minisztere, Igor Girkin egy internetes felhívásban éppen arra panaszkodott, hogy kevés helybeli hajlandó fegyvert fogni.

Pedig Donyeckben, a lázadók főhadiszállása, a megyei közigazgatási hivatal épülete előtt folyamatosan toborozzák a tagokat a népfelkelők egységeibe. Egy zöld sátor előtt egy idősebb férfi néhány percenként hangosbemondóval hívja az önkénteseket. – Húsz és ötvenöt év közötti férfiakra, olyanokra van szükségünk, akik voltak katonák – mondta a Népszabadságnak, ám titokzatos mosollyal utasította vissza a kérdést, hogy eddig összesen hányan csatlakoztak az alakulataikhoz, amelyek a jelek szerint egyre merészebben akcióznak.

Az egymásnak ellentmondó harci jelentésekből nehéz ugyan felmérni a valós helyzetet, ám úgy tűnik, Kijev most vesztésre áll Donyeckben. Bár egy hír szerint a Szlavjanszkban vasárnapra virradó éjszaka vívott harcokban mintegy száz lázadót megöltek, a frontvonalak nem nagyon mozdulnak, konkrét hadisikerekről pedig inkább a szeparatisták számolhatnak be.

Leonyid saját birodalmat teremtett A szerző felvétele

Hivatalosan is megerősítették például, hogy a Nemzeti Gárda egyik donyecki egységének szerződéses tagjai – miután a laktanyájukat bekerítették – átálltak a lázadókhoz, szombaton pedig fegyveresek szabadították ki az úgynevezett Luhanszki Népköztársaság „népi kormányzóját”, Valerij Bolotovot, akit előzőleg őrizetbe vettek az ukrán határőrök. Ugyanakkor pontosan csak azt tudni, mi ellen harcolnak a kelet-ukrajnai lázadók, azt nem, hogy miért.

A donyeckiek egyik vezetője a múlt hét elején bejelentette ugyan, hogy kérik felvételüket az Orosz Föderációba, de Moszkva ezt egyelőre válasz nélkül hagyta. Lendületet adhat azonban az ügynek az, hogy a DNR kormányfője az az orosz állampolgárságú, politikai kommunikációval és technológiával foglalkozó szakember, Alekszandr Borodaj lett, aki nem tagadja: ott volt a Krím orosz annektálását kísérő események hátterében is.

Sőt, sajtójelentések szerint azt is elismerte, hogy a fekete-tengeri félsziget és Kelet-Ukrajna ugyanannak a csapatnak a „projektje”. Így aztán szombaton Borodaj már ismét arról beszélt, hogy „a lehető leghamarabb” csatlakozni akarnak Oroszországhoz, egy vasárnapi nagygyűlésen pedig bejelentették: szeptember 14-ére parlamenti választásokat terveznek. Eközben a krími tatárok is bejelentették: ők viszont nemzeti-területi autonómiát követelnek maguknak a Krím félszigeten.