A terrorszervezetek jórészt informális csatornákon, illetve szerkesztőségeknek, kormányzati intézményeknek küldött levelekben és a közösségi megosztókra feltöltött videoüzenetekben fenyegetőznek. Mostanában viszont megszaporodtak a nyilvános csatornákon közzétett, nyílt fenyegetések is.
Charb a halállistán
A Hebdo-merénylet után a nyugati sajtó és a titkosszolgálatok fókusza ismét egy három éve működő szélsőséges propagandaújságra terelődött. Főleg azok után, hogy a Hebdo egyik kivégzett karikaturistája, Stephane Charbonnier (Charb) szerepelt az al-Kaida kiadásában megjelenő Inspire magazinban megjelent 2013-as halállistán, többek között Salman Rushdie író és Geert Wilders holland politikus mellett. (A múlt szerdai merénylet elkövetői kifejezetten Charbot keresték az épületben).
A napokban pedig az Intercept tényfeltáró honlapnak egy al-kaidás forrás azt mondta, hogy az Inspire legutóbbi, tavaly decemberi számában megjelent fotók (egy francia útlevélről, illetve egy kuktabomba mellett imádkozó férfiről) ugyancsak a Charlie Hebdo elleni merényletekre mutató jel volt. Az al-Kaidának tulajdonított üzenet szerint a Charlie Hebdo csapata megérdemelte, amit kapott. „Sok figyelmeztetést kaptak, de hajthatatlanok voltak. (...) A Dzsihád oroszlánjai helytálltak. (...) Szóval, Franciaország, készen állsz a további támadásokra? Nem kérdeztük-e meg az Inspire magazinban tőletek: miért ilyen konok Franciaország, hogy nem tanul a hibáiból? Megint védelem nélkül hagyjátok Párizst? Ti vagytok a harmadikok a célpontok listáján, az USA és Nagy-Britannia után. Ha az utóbbi helyében lennék, inkább feltűrném az ingujjamat.”
Szennylapból valós fenyegetés
Az Inspire-t 2010-ben indította az al-Kaida jemeni szárnyának (AQAP) médiarészlege, az al-Malahem Media. Az online magazint más kifejezés híján gyűlölettől fröcsögő szennylapnak minősíthetnénk, és így nem is érdemelne ennél több említést, ha nem hemzsegne olyan fenyegetésektől, amelyek egy részét valószínűleg be is váltották, illetve okkal feltételezhető, hogy megpróbálják beváltani.
A .pdf formátumban megjelenő lap elérhető az interneten, ám önmagában a birtoklását is büntetik néhány nyugati országban, miután több terroristánál találtak már belőle példányokat. A lap érthető okokból évek óta a titkosszolgálatok látókörében van: számos olyan „praktikus” tanácsot (bombarecepteket, stratégiai, taktikai javaslatokat, halállistákat) oszt meg olvasóival, melyeket több terrortámadásnál fel is használhattak az újság által megihletett harcosok. A magazinban talán nem is az a legijesztőbb, hogy 60 oldalnyi tömény uszítás, hanem inkább az, hogy a célközönségét a nyugati országokban élő muszlimok jelentik, akik talán semmiféle kapcsolatban nem állnak terrorszervezetekkel, de egyetlen lapszám alapján kiképzett harcosokká válhatnak – és nagyon úgy tűnik, válnak is.
Magányos farkasok
Az al-Kaida propagandagépezete már hosszú évek óta olajozottan működik, az viszont viszonylag új, néhány éves jelenség, hogy a „kufárokat”, jelesül az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot – tehát a nemzetközi katonai koalíció legaktívabb tagjait – „magányos farkasok” merényleteivel terrorizálják. A Hebdo-merényletek apropóján érdemes visszaemlékezni, hogy az al-Kaida 2013 januárjában „földrengető, sokkoló” támadásokat helyezett kilátásba „a hitetlenek földjein”, kétszer is említve Franciaországot. Tavaly májusban az NBC-nek nyilatkozó terrorelhárítási elemző, Michael Leiter arra figyelmeztetett, hogy a magányos farkasok merényleteit sokkal nehezebb meghiúsítani, mint az összetett csoportos akciókat, mert sokszor nincs kapcsolatuk szervezetekkel, és sokszor csak késsel, fejszével vannak felfegyverkezve, ezért az ilyen támadásokat „majdnem lehetetlen” megelőzni.
|
Az emblematikus sziluett a kuktabombával
Forrás: Inspire
|
Ennél komolyabb fenyegetésnek vették Washingtonban a Szíriából és Irakból magának hatalmas területeket kihasító Iszlám Állam (IS) tavaly szeptemberi üzenetét, melyben magányos farkasok akcióit helyezték kilátásba Amerikában és Franciaországban, tehát azon országok területén, amelyek légitámadásokat indítottak Irakban az Iszlám Állam bázisai ellen. „A civilek sem lehetnek kivételek a brutalitás alól” – idézte a CNN az IS szóvivőjét, aki konkrét eligazítást is adott a terroristáknak: „Rakjatok bombákat az útjaikra. Támadjátok a bázisaikat. Rohanjátok le az otthonaikat. Fejezzétek le őket. Ne hagyjátok, hogy biztonságban érezhessék magukat. Vadásszátok le őket, bárhol is legyenek.”
Az nem bizonyítható ugyan, hogy a franciaországi merényletsorozat elkövetői „magányos farkasok” lettek volna – kiváltképp, hogy a Charlie Hebdo szerkesztőségét egy testvérpár mészárolta le, ráadásul nem késsel, hanem gépfegyverekkel és rakétavetővel –, ettől még könnyen lehet, hogy az Inspire propagandájának az ő akcióikra is lehetett hatása. Sőt. Erre több jel is utal az Inspire legutóbbi két számában. A lapban is idézik az MI5 brit titkosszolgálat elemzését, miszerint a lap első számának megjelenése óta az Angliában végrehajtott terrortámadások 70 százalékánál az elkövetők bizonyíthatóan olvasták az Inspire-t, 40 százaléknál pedig a lap olvasása hozzájárult az akció hatékonyságához. Inspirálta őket.
A harc Párizsba költözött
Már az Inspire korábbi számaiban is többször utaltak nyugati, köztük francia célpontok elleni támadásokra. 2013-ban volt és akkori amerikai, brit és francia politikusokat, diplomatákat neveztek meg név szerint, mint célpontokat. A 10. lapszámban Adam Gadahn, az al-Kaida amerikai szóvivője arra utasította a mudzsahid harcosokat, hogy összpontosítsák erejüket közvetlen támadásokra Amerika és NATO-partnerei, különösen Franciaország ellen, „otthon és külföldön egyaránt”. A 11. számban újabb fenyegetés szerepelt Franciaország mali beavatkozása apropóján: a franciák visszavonultak az erőteljes bombatámadásaink – köztük a líbiai nagykövetség felrobbantása – után. „A francia rezsim végre ráébredt, hogy eljött a radikális változások ideje. Mert a küzdelem Párizsba költözött. A terrorellenes rendőrtiszt megkéselése elég bizonyíték erre”.
|
A Kouachi fivérek a szerkesztőség elleni támadás után
Fotó: Reuters / TV
|
A tavaly tavaszi, 12. lapszámban pedig egy Anvar Al-Avlakival készített interjút közöltek, amelyben a sejk (akit 2011-ben az Egyesült Államok egy dróncsapással likvidált Jemenben) azon töprengett az „újságíróval” együtt, hogy vajon szabad-e gyerekeket és nőket ölni. Avlaki végül azt mondta, szabad, ha nem kifejezetten ők a célpontok; „Teljesen megengedett egy fegyveres vagy bombatámadás egy zsúfolt központban, mint például egy amerikai, brit, francia vagy német városban.” Avlaki egyébként nem más, mint Chérif Kouachi egyik szponzora, a párizsi merényletek egyik gyanúsítottja ugyanis korábban elismerte, hogy a 2011-es jemeni útjait az amerikai születésű radikális imám, al-Avlaki finanszírozta. (A sejket – a terroristák egyik fő toborzóját – a maga idejében Bin Ladenhez hasonlították veszélyessége miatt. A mostani fejlemények tükrében érdekes, hogy többek között egy francia állampolgár meggyilkolásával is összefüggésbe hozták Jemenben: az elkövető Hisham Assemet állítólag ő bátorította külföldiek megölésére.)
Egy másik cikkben az autóba helyezett bombák eljuttatásának legoptimálisabb módját taglalják, és szintén három országban – az USA-ban, Nagy-Britanniában és Franciaországban – jelölnek meg konkrét célpontokat. A francia célpontok között említették a Louvre-ot, a francia Riviérát, a július 14-i Bastille napi katonai parádét, a Francia Liga kupabajnokságát, a Dordogne-t, ami nyáron népszerű turistacélpont, valamint a TER vasúti pályaudvarait.
Neurotmesis
Az Inspire legutóbbi, tavaly decemberben megjelent száma is hemzseg a hasonló fenyegetésektől. Már a címlapja is hajmeresztő (bár nehéz viszonyítási pontot találni, ha egy terrorszervezet propagandaújságjáról beszélünk): egy utasszállító repülőgép látható a főoldalon, és a szalagcím sem túl kedves. „Neurotmesis”. A kifejezés a nyaki ütőerek elvágására utal. A lap több cikkében foglalkozik a magányos farkasokkal.
Interjút közölnek például Naszr al-Aniszival, aki „Allah oroszlánjainak” nevezi a magányos farkasokat, akik mindenütt ott vannak a világon, rettegést terjesztenek mindenütt. „Ők a nyugat legrosszabb rémálma”. Ezért nem szabad a mudzsahideknek (szent harcosoknak) alábecsülniük támadásaik jelentőségét – így a sejk, aki arra szólította fel „testvéreit”: használják ki azt a lehetőséget, ami más muszlimoknak nem adatott meg – azt, hogy ők elérhetik az ellenség szívét, így a legérzékenyebb pontokon, a kufárok saját földjén támadhatnak. Ennek az interjúnak a jelentőségét az adja, hogy al-Aniszi vállalta magára – a jemeni al-Kaida nevében – a Charlie Hebdo karikaturistáinak és újságíróinak a kivégzését.
Káosz és csőd
A lap közölte továbbá az al-Kaida új vezére, Ajman al-Zavahiri levelét az amerikaiakhoz. Ebben azt írja, Izraelt meg kell semmisíteni, a palesztin mártírokat meg kell bosszulni. Ezen felül a „muszlimellenes bábkormányok” elmozdítását is kilátásba helyezte. „Jogunkban áll megtámadni bárkit, aki megtámad minket, elpusztítani a városaikat és falvaikat azoknak, akik a mi településeinket lerombolták. Tönkretenni a rablók gazdaságát, civileket ölni azokban az országokban, amelyek a mi civiljeinket gyilkolják.” A sejk ennél is tovább megy: „Vagy hagyjatok minket békén, vagy számítsatok ránk New Yorkban és Washingtonban.” Ezen felül politikai káoszt, ideológiai összeomlást és gazdasági csődöt jövendöl a Nyugat számára – ami persze elkerülhető, ha áttérnek az iszlámra és kivonulnak a muszlim országokból.
Zavahiri fenyegetőzése annak fényében válik igazán izgalmassá – egyben rémisztővé –, hogy a hírek szerint ő rendelte el a Charlie Hebdo-mészárlást.
Nincs más hátra
Az Inspire 13. számából két fotómontázsra kapta fel a fejét a nyugati média: az egyiken egy imádkozó férfi sziluettje látható, az oldalán egy kuktából barkácsolt bombával (ilyet használtak tavalyelőtt a bostoni maraton elleni merénylethez is), a háttérben New York felhőkarcolóival, a következő felirattal: „Ha megvan a tudásod és az késztetésed, nincs más hátra, mint akcióba lépni.” A következő oldalon olvasható a Mudzsahed naplója címet viselő rovat. Itt kézírásos feljegyzések olvashatók különböző témákban. Egyik durvább, mint a másik:
– Újra megnyitották a World Trade Centert. Megerősíthették a biztonsági rendszerüket, különben...
– Az Inspire eljutott Guantánamóra és más amerikai börtönökbe is.
– „Green on blue” támadásokra buzdítjuk a magányos farkasokat Afganisztánból, Kuvaitból, Irakból, Bahreinből, Szaúd-Arábiából és Dzsibutiból (a „green on blue” kifejezést arra használják, amikor terroristák az afgán biztonsági erők közé férkőznek, és belső ellenségként támadnak a NATO-alakulatokra – a szerk.).
– Amerika közelebb van hozzánk, mint a legközelebbi ellenség, úgy vigyázzatok!
– Vajon az amerikaiak a világ minden tájáról érkező összes rakományt tudják ellenőrizni? (Több éve tartanak az amerikai titkosszolgálatok a teherszállítmányokba rejtett pokolgépes támadásoktól – a szerk.).
– Az EU biztonsági erői 400-ra teszik a „magányos farkasok” jelenlegi létszámát, akik támadásokat terveznek Európában.
– „Vegyétek vissza az útleveleiteket a magányos Dzsihád nevében” (az angol nyelvű mondatot többféleképpen lehet értelmezni, de a kontextus ismeretében elég egyértelmű fenyegetést jelent: Take back your passports by lone Jihad. A bejegyzés mellett egy francia útlevél fotója látható – a Szerk.)
– Néhány dzsihadista akciót jobb titokban tartani, míg mások közvetítik magukat.
– Több mint 9000 „muszlim” van szolgálatban az amerikai hadseregben.
– A következő fenyegetésed valahol odakint van.
– A terv működik :)
Új célpont?
A mudzsahed naplójában van még egy érdekesség, ami eddig elkerülte a nyugati sajtó figyelmét. A francia útlevélről készült kép alatt, párhuzamosan tördelve (képaláírásként) ez olvasható: „Diego Garcia (BIOT)”. Itt egyértelműen a brit fennhatóság (British Indian Ocean Territory – BIOT) alatt álló korallszigetről van szó, ahol a CIA hírhedt titkos börtöneinek egyike található.
Guantánamóhoz hasonlóan itt is számos al-kaidást tartanak fogolyként, köztük Abu Musab al-Surit, akit az al-Kaida egyik fő ideológusának tartanak. (Al-Suri Oszama bin Laden közeli munkatársa volt; saját kiképző tábort vezetett Afganisztánban, összefüggésbe hozták többek között a madridi vonatmerénylettel is, ezért sokáig vezette az FBI által legjobban keresett bűnözők listáját.) A börtönszigetre való hivatkozást azért is érdemes megemlíteni, mert az al-Kaida médiaügynöksége, az asz-Szahab gondozásában megjelenő online propagandaújságban, a Resurgence-ben (Újjászületés) tavaly októberben jelent meg egy fenyegetés, amelyben többek között az amerikai tengerészet támaszpontjainak megtámadására buzdítottak, a bahreini és dzsibuti bázisok mellett név szerint említve Diego Garciát is célpontként. Ennek fényében az útlevél más kontextusban értelmezhető. A farkasok vegyék magukhoz útlevelüket, és utazzanak Diego Garciára, vagy fordítva, törjenek ki a börtönből és utazzanak Franciaországba.
A szakács
Az Inspire másik karácsonyi meglepetése az „AQ-chef”-fel készült interjú (az al-Kaida szakácsáról legyen elég annyi, hogy a lap előző számában „Csinálj bombát anyu konyhájában” címmel írt cikket). A Szakács egy új, saját fejlesztésű, kifejezetten a magányos farkasoknak szánt robbanóeszközzel büszkélkedik, ami „be fog tenni” Amerikának. Hogy kik ellen vetik be a bombáját?
„Természetesen prioritást élvez Amerika, majd Nagy-Britannia, majd Franciaország és így tovább. Ezzel együtt figyelembe kell vennünk a képességeinket. Úgy értem, ha választhatok, és van öt emberem, akik Amerikában és Angliában egyaránt képesek akciókat végrehajtani, akkor biztosan Amerikába küldeném őket. Ha csak Anglia és egy másik ország között választhatnék, akkor Angliát választanám. És ez a többi NATO-tagállamra is érvényes, az ismertetett sorrendben”.
A háború házhoz megy
Szintén sokatmondó az Egy mudzsahed tanácsai rovat, amiben a „kufár” országok ranglistáján az USA után a második helyen említi Franciaországot, megelőzve Nagy-Britanniát. A tanács pedig nem más az ezekben az országokban élő „testvérek” számára, mint hogy a saját országukban verjék meg a kufárokat: „Semmisítsétek meg a békéjüket, ahogy ők semmisítették meg a miénket.” További jó tanács a harcosoknak, hogy „vigyék a háborút a mi földünkről az övékre”, és addig harcoljanak, amíg nem az iszlám uralja az egész bolygót. A taktikai rovatban (amit nem mellesleg egy bombakészítési recept előz meg) francia légitársaságokat ajánlanak az érdeklődők figyelmébe, a legnagyobb amerikai és brit repülőcégek mellett. Még fotókkal ellátott segédletet is közölnek a repülőgépek elleni támadások kivitelezéséhez.
A karikatúrákkal kezdődött
Az idézetek egy magányos mudzsahedtől rovatban olvasható az egyik legkonkrétabb utalás a Charlie Hebdóra: „A hitetlenek által a muszlimok ellen indított hadjárat a prófétáról készített karikatúrákkal kezdődött. A békés tiltakozás mit sem ért, ám odakint van egy erő, amely a nyugattal harcol és nyerésre áll.”
