A Thomson Reuters Alapítvány 2013-ban publikált tanulmánya szerint a nők jogait tekintve Egyiptom állt a legrosszabbul az arab világban. Azóta a helyzet ugyan sokat változott, az atrocitások továbbra is mindennaposak. A nők felemelték hangjukat az elnyomó hatalommal szemben, a Mubarak-rezsimet megdöntő 2011-es felkelés óta oroszlánrészt vállaltak a forradalomban és a tüntetésekben is, annak ellenére, hogy a demonstrációkon gyakori a csoportos nemi erőszak, melyben a rendőrség, a hadsereg és a biztonsági erők tagjai is részt vesznek.
„Láttam egy rendőrtisztet, aki a mellénél fogva ragadott meg egy nőt, és azt mondtam neki: »ha le akarja tartóztatni, akkor tegye, de nincs joga hozzáérni a melleihez«. A következőt válaszolta:
»Azt hiszed, férfi vagy, vagy mi?«
– és engem is ugyanúgy fogott meg, ahogy a másik lányt, mielőtt két másik rendőrtisztnek szólt, hogy jöjjenek és tartsanak meg. Ütni-verni kezdtek. Farmer, egy rövid ujjú blúz és piros cipő volt rajtam, nem az iszlámnak vagy a Muzulmán Testvériségnek megfelelő ruhát viseltem. Mire a kocsihoz értünk, a kendőm leesett a fejemről, a blúzom elszakadt, és a nadrágom sem maradt épségben. A kocsiban ismét bántalmaztak, addig ütöttek, míg lábra sem tudtam állni. Két katona szexuálisan bántalmazni kezdett, de ott volt egy harmadik, aki szégyellte az egészet, és arra kérte a másik kettőt, hagyják abba. Azt mondták neki, fogja be a száját. Az első rendőrtiszt is beszállt az autóba és azt mondta:
»Gyere ide. megmutatom neked, milyen az igazi férfi!«
Szexuálisan bántalmazott, a katonák röhögtek, és aztán megerőszakolt. (...) Lebénultam. Aztán vért hánytam (...) Az életem tönkrement. Félek a fiamtól, a férjemtől, még az apámtól is” – idézi a jelentés az N.-ként emlegetett diákot, akit 2013. december 28-án tartóztattak le az Al-Azhar Egyetem előtt. Ügyvédje javasolta neki, hogy ne tegyen feljelentést, mert félt attól, hogy botrány lesz, egyetlen eljárás sem indult az ügyben.
|
Terroristának bélyegezve (Mohamed Badie, a Muzulmán Testvériség vezére Murszi halálos ítéletének kihirdetése után)
Mohamed Abd El Ghany / Reuters |
N. példája sem egyedülálló. Az igazságszolgáltatás rendszerint akadályozza az efféle ügyek kivizsgálását, és aki panaszt tesz, gyakran fenyegetéssel és megtorlással kell szembenéznie – jobb esetben csak a rendőrség, rosszabb esetben a börtönőrök vegzálják.
Az ENSZ 2013-as felmérése szerint az egyiptomi nők több mint 93 százaléka vált a szexuális zaklatás valamely formájának áldozatává, s noha 2014-ben több olyan rendelet is született, mely látszólag segített a nők helyzetén, valójában a nők és férfiak közti egyenlőség sohasem valósult meg.
„A rendőröket nem érdekli, úgy gondolják, nem baj, ha egy férfi veri a feleségét. Ha pedig szegény vagy, néhány durva beszólás után elküldenek. A társadalom úgy kezeli a nőket, mintha nem is emberek lennének” – idéz januári jelentésében az Amnesty International egy 48 éves nőt, akinek végül sikerült elválni férjétől, aki 17 éven át zaklatta őt nap mint nap. A procedúra nem megy könnyen, és nagyon megalázó.
Az egyiptomi belügyminisztérium nem kívánt reagálni az áldozatok, ügyvédek és az Egyiptomban működő nem-állami szervezetek képviselőinek tanúvallomásai alapján készült FIDH-jelentésre.
|
Mohamed Murszi volt egyiptomi elnök a halálos ítélet kihirdetése után. Olaj volt a tűzre.
REUTERS/Al Youm Al Saabi Newspaper |
Karim Lahidjii, a FIDH elnöke azonban úgy véli, hogy a tüntetéseken alkalmazott nemi erőszak valójában politikai stratégia, amelynek célja, hogy a civileket és az ellenzéket is elhallgattassák. S noha Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök történelmet írt 2014 júniusában, amikor meglátogatta a beiktatása után, a kairói Tahrír téren elkövetett csoportos nemi erőszak egyik áldozatát, és kemény intézkedéseket ígért a szexuális erőszak visszaszorításának érdekében, jelentős lépések ez ügyben nem történtek.
