A kutatófúrások nyomán 1966 júniusában tört fel az első „gázszökőkút”, majd 1973-ban megkezdődött a több mint ötezer négyzetkilométer kiterjedésű lelőhely kiaknázása. Hamarosan megindult a város építése is, amihez az utolsó szögig mindent Oroszország más vidékeiről kellett és kell máig is ideszállítani. Márpedig közúton a legközelebbi nagyváros, a nyugat-szibériai Tyumeny is jó másfél ezer kilométerre van. Novij Urengojban a gázipar az egyetlen „településképző” gazdasági ágazat. A GDU elődjének megalakulása után alig négy hónappal, 1978. április 22-én helyezték üzembe az első termelőegységet, a felszínre hozott gáz mennyisége pedig már egy hónappal később elérte az egymilliárd köbmétert.
Azóta több orosz és nemzetközi csúcsot is megdöntött a gázmező, amelynél gazdagabb csak Katarban és Iránban van. 1986-ban a szovjet kitermelés felét adta, egy évvel később pedig egyetlen esztendő alatt 306 milliárd köbméteres teljesítményt ért el a társaság. Alapításának harmincadik évfordulójára, 2008-ra az általa kitermelt és felhasználható állapotúra feldolgozott gáz mennyisége elérte a hatezermilliárd köbmétert, amivel bekerültek az orosz rekordok könyvébe. Ezt a következő öt évben további 500 milliárddal fejelték meg, vagyis egyetlen mezőről annyi energiahordozót hoztak felszínre, amennyire a vetélytársak közül egy sem volt még képes.
Sőt a vállalat három és fél évtizedes teljesítményét 150 millió tonna gázkondenzátum és 13 millió tonna kőolaj is gazdagítja. A geológiai kutatások folyamatosan zajlanak, igyekeznek minden évben legalább akkora tartalékokat feltárni, mint amennyit a felszínre hoznak, és ez eddig sikerült is – mondta a Népszabadságnak Oleg Kabanov, a cég termelési vezérigazgató-helyettese. Tizenkétezer embert foglalkoztata GDU, többnyire fiatalokat. Az átlagéletkor 38 év, a harmaduk még harmincöt sincs. Őket valószínűleg kevésbé riasztja el a rendkívüli klíma, amit európai mércével mérve is tisztességes fizetéssel próbálnak kompenzálni.
Az átlagjövedelem 107 ezer rubel, vagyis több mint 650 ezer forint, ami még akkor is vonzó, ha az élelmiszerárak valamivel magasabbak az amúgy sem alacsony moszkvaiaknál, az ingatlan pedig méregdrága: egy 60 négyzetméteres otthonért akár 35-36 millió, míg egy egyszobás lakás havi bérletéért csaknem kétszázezer forintnak megfelelő rubelt is elkérhetnek. Az éghajlat embert próbáló. Április közepén még embermagasságú hókupacok szegélyezték az utcákat, mínusz 10–18 fokot mértek, de a folyamatosan fújó északi szél miatt ennél is sokkal keményebbnek tűnt a hideg. – A föld itt 400–450 méteres mélységig átfagyott.
Egy évben 230–240 napon át hó borítja a tájat, a tél kilenc-tíz hónapig tart, nem ritka a mínusz 50 fokos hőmérséklet, természetes fényt pedig alig látni: a legrövidebb decemberi napon alig több mint egy órán át van világos – sorolta a klimatikus jellemzőket Marija Tuguseva, a helyi gázipari múzeum idegenvezetője. A néhány hetes nyár viszont 30–35 fokos hőséget hoz, óriási páratartalommal, mert a terület nagy része mocsár. Ilyenkor az itt csak moskának nevezett csípős, szúnyogszerű rovarok milliói is megkeserítik az emberek és az állatok életét.
A helyiek ugyanakkor állítják, nemcsak megszokni, hanem megszeretni is lehet ezt a kietlen vidéket. A szinte kizárólag panelházakból álló városból egyetlen út vezet a havas pusztában épített, csaknem háromezer kutat és több mint ezer kilométernyi csővezetéket működtető, 22 gázkitermelő helyhez. – Az emberek errefelé összetartóbbak, nyitottabbak, mint Oroszország más vidékein – mesélte lapunknak Jelena Danyilova, a GDU sajtóosztályának munkatársa. Kollégája, Kirill Koroljov pedig arról számolt be, hogy még a bűnözés is kisebb gondot okoz, mint másutt. Az itt élők gyakran hagyják autójukat járómotorral az utcán, amikor bevásárlásra beugranak egy boltba, súlyos bűncselekmények végképp ritkán fordulnak elő.
A helyi rendőrség minap közzétett kimutatása szerint az év első három hónapjában például 471 bűntettet regisztráltak, egyetlen gyilkosság vagy nemi erőszak sem történt, kevesebb lopást és rablást követtek el, mint egy évvel korábban – nőtt viszont a csalások száma és többször éltek vissza kábítószerekkel, főleg kamaszok. Az ifjabb korosztályok képviselői között vannak többen azok is, akik elvágynak innen, a „Nagy Földként” emlegetett, délebbre fekvő vidékeken képzelik el felnőtt életüket. Pedig szociális intézkedésekkel is igyekeznek vonzóbbá tenni a várost, ahol – jórészt a Szovjetunió „hagyatékaként” – több mint ötven nemzetiség képviselői élnek.
Szép számmal vannak köztük az észak-kaukázusi orosz régiókból érkezett muzulmánok is, így Novij Urengojban két mecset is van a már működő és a hamarosan megnyíló új pravoszláv templom mellett. Évente mintegy hárommilliárd rubelt fordítanak szociális kiadásokra – mondta Szergej Mazanov, a GDU vezérigazgatója. A város harminc óvodájából nyolcat a vállalat üzemeltet, köztük két olyat, ahol egészségi problémákkal küszködő gyerekeket is gondoznak. Az egyik ilyenben, a Morozkóban az állandó orvosi felügyelet mellett többek között logopédus, látásjavító kezelés, sóbarlang, szolárium és medence is segíti a kicsik szervezetének erősítését. Igaz, nem ingyen, a szülőknek havi több mint háromezer rubelt kell fizetniük.
Gázipari szakembereket képző technikumot is finanszíroz Novij Urengojban a GDU, ösztönzi munkatársainak diplomaszerzését, elegáns sport- és kulturális központot, valamint komfortos, családok számára is jó feltételeket biztosító munkásszállást üzemeltet. Legalábbis azoknak, akik hosszú távon kívánnak Novij Urengojban maradni. Az alkalmazottak egy része ugyanis Oroszország más vidékeiről érkezik sarkköri munkahelyére, ahol egy hónapot dolgoznak, majd ugyanennyit a lakhelyükön pihennek, a helyieket pedig egyheti munka után illeti meg ugyancsak egyheti szabadidő, de a közeli munkahelyekre naponta járnak ki a munkások.
|
A 22-es üzem nem látványos, de Európának is fontos
A szerző felvétele |
Novij Urengojban gyakorlatilag nincs munkanélküliség. A számítások szerint legalább száz évre elegendőek a készletek, 2017–2020-ban hozzálátnak a még északabbra fekvő Jamal-félsziget gázmezőinek kiaknázásához is. Sőt megsokszorozzák a 3500–4000 méter mélyen fekvő, gázkondenzátumban gazdag, úgynevezett Acsimov-rétegekből felszínre hozott gáz mennyiségét is. Jelenleg egyetlen helyen zajlik ilyen, bonyolult technológiát igénylő kitermelés. A húsz, számítógépekkel vezérelt kút most évi másfél milliárd köbméter gázt ad, de a fejlesztésekkel három-négy év múlva a hússzorosára nő ez a mennyiség, gázkondenzátumból pedig 12–15 millió tonnát bányásznak majd évente.
A befektetés megéri: nem hivatalos adatok szerint ötvendolláros önköltséggel termelnek ki ezer köbméter gázt, amelyet tavaly átlagosan 380 dollárért exportáltak, és ugyanennyiért hoznak a felszínre egy tonnát a még drágábban értékesíthető kondenzátumból is. Novij Urengojban nem aggódnak az ágazat jövője miatt. Pedig a kutak fúrásához ma még amerikai berendezéseket is használnak, és az ukrajnai események okozta politikai szembenállás miatt könnyen leállíthatják a szállításokat. Egyelőre nincsenek fennakadások – mondta Rusztem Muhetgyinov, a 22. számú üzem termelési osztályvezető-helyettese, de hozzátette: ha kell, hazai gyártmányú berendezésekkel is pótolni tudják a kiesést.
Nem nyugtalankodik Mazanov vezérigazgató sem. – Az önök országainak szükségük van gázra? – kérdezett vissza, amikor egy nemzetközi újságírócsapat tagjai arról faggatták, hogyan látja az európai szállításokra tervezett Déli áramlat gázvezeték jövőjét az után, hogy az ukrán helyzet súlyos feszültséget okozott Moszkva és az Európai Unió kapcsolataiban. Majd az igenlő választ hallva közölte: a Gazprom is ebből indul ki, ezért meggyőződésük, hogy a Déli áramlat megépül. – A Gazprom mindent megtesz ennek érdekében, ha pedig Európa alternatív beszerzési piacokat keres, akkor még mindig ott van az orosz gáz számára Ázsia, ahol nagy az igény az energiahordozókra – tette hozzá. Igaz, arról nem beszélt, hogy a keleti exporthoz szükséges vezetékek még nem épültek ki.
Novij Urengoj, 2014. április
