Gyerekként nekik valószínűleg kevesebb megpróbáltatáson kellett keresztülmenniük, mint szüleiknek. Az elfogadás és az elfogadtatás a svédeknél egészen kisgyerek korban kezdődik.
A menekült családok gyerekei már a kérelmük elbírálásának ideje alatt – ez hat hónap – is kötelesek iskolába és óvodába járni, ahol néhány hét alatt beilleszkednek az új környezetükbe. A szülők tanfolyamokon vesznek részt, szakmát és nyelvet tanulnak. Svédországban már ez is főállású elfoglaltságnak számít. Családtagonként napi 70 koronás, vagyis körülbelül 2400 forintos ellátmányt kapnak a napi ötszöri étkezésen és a szálláson kívül.
Ami a gyerekeknek természetes, az a felnőttként érkezetteknek már több kompromisszum megkötésével jár. A szomszéd város, Vaggeryd szíve-lelke a videotékás-boltos fiatalember, akihez eredetileg csak egy wifikódért ugrottunk be. Mikor megtudta, honnan érkeztünk, azonnal sziával köszönt. A barátnője győri, a kávégépét a görög ízléshez állította be, arab ételeket csak nála lehet kapni a településen, és mindent tud a rizsfőzés rejtelmeiről. Wasim Irakból menekült el 2003-ban, az amerikai–brit vezetésű invázió után, és ebben az álmos kisvárosban találta meg a számításait.
|
A településen élő bevándorlók nemcsak vásárolnak, beszélgetnek is Wasim (balra) boltjában
Kovács Klára / Népszabadság |
– Kemény menet volt, de végül meggyőztük egymást az akkori polgármesterrel. Ő engem arról, hogy nem rasszista, én pedig őt arról, hogy nem azt várom, hogy a sült galamb csak úgy berepüljön a számba. Most már mindenki a barátom – emlékezik halvány mosollyal a beilleszkedést kísérő konfliktusaira.
Wasimot hallgatva az ember elhiszi, hogy a vaggerydi Video Hollywood egy kicsit a világ közepe. Ahova Allan Ragnarsson polgármester, a jobboldali Mérsékelt Párt politikusa ugyanúgy betér egy-két szóra, mint a tolószékben érkező iraki férfi. Ő májusban úszva menekült az Eufrátesz partján fekvő iraki városból, Ramadiból az Iszlám Állam offenzívája miatt.
A településen élő bevándorlók nemcsak beszélgetni térnek be hozzá, hanem leginkább vásárolni. Arab fűszereket, konzerveket és egyéb halal ételeket ugyanis csak itt kapni Vaggerydben. Wasim szerint a beilleszkedési nehézségek pont itt, az ételeknél kezdődnek.
Az a 250 menekült, akit a bevándorlási hivatal, a Migrationsverket döntése szerint Vaggerydnek be kell fogadnia, nem hajlandó ételt venni magához. – Udvariasságból két–három napig megeszik, amit eléjük tesznek, de utána inkább elutasítják és éheznek. Ez nem az ő ételük. A basmati rizs és a speciális kenyér, a pita és a naan az. Szóltam a polgármesternek, de egyelőre semmi nem történt. Néha már ingyen adom, ami a menekülteknek kell – mutat körbe az üzlethelyiségben. A boltban, mintha a társadalom tükörképe lenne, tényleg mindent lehet kapni a Svédországban afféle nemzeti desszertnek számító medvecukortól, a lakritstól a tipikus arab édességeken keresztül egészen a baklaváig.
Hömpölygő tömeg
A szociáldemokrata pártelnök, Stefan Löfven vezette stockholmi baloldali kormány eredetileg 75 ezer menekülttel számolt 2015-re. Ellátásukra és az őket befogadó önkormányzatok támogatására pedig a jövő évi költségvetés négy százalékát, körülbelül 35 milliárd forintnak megfelelő svéd koronát tett félre. Ehhez képest az év végére 190-200 ezer menekült érkezhet.
A fűszeres-tékás fiatalember szerint nem a szándékkal van probléma, hanem azzal, hogy a pénzt nem sikerül mindig jóra fordítani, az egész folyamat pedig nagyon lassú. – Ha a diktatúra egy idióta uralma, a demokrácia micsoda? Száz idiótáé? – firtatja maró gúnnyal. Amúgy nincs felhőtlen a viszonyban néhány újonnan érkezett menekülttel sem. Néhány bosnyák – mordul fel – rájátszik Svédország ismert nagyvonalúságára, családdal együtt jelenik meg, és ad be menedékkérelmet, tudva, hogy úgyis elutasítás lesz a sorsuk. Csakhogy amíg ez hónapokkal később megtörténik, mindenki fejenként annyi segélyt kap, hogy gazdag emberként térhet vissza Bosznia-Hercegovinába. – Nekünk még a segély mellett is félholtra kellett dolgoznunk magunkat, hogy vigyük valamire – utal legyintve az egy-egy menekültgeneráció között kialakult feszültségekre.
Ami a száz idióta uralmát illeti, ha nem is a demokráciával kapcsolatban, de Wasimnak alighanem igaza van. Svédországban – amely kis túlzással fel is vág a nagyvonalúságával, hogy mindenkit befogadott a vietnami háború első dezertőrétől a Szíriában zajló polgárháború legutolsó menekültjéig – az első nagy augusztusi menekülthullám után tucatnyi menedékhelyet borítottak lángba a szélsőjobboldal szimpatizánsai Lundtól Malmőn át Umeáig.
Míg a huszadik század közepén a svéd egy elég homogén társadalom volt, mostanra minden negyedik ember külföldi gyökerekkel rendelkezik. Svédországban nincs évszázados hagyománya a multikulturális társadalomnak, a svédek csak az utóbbi évtizedekben tanulják a kultúrák együttélésének szabályait.
A nagyobb városokban formálódott át leginkább a népesség összetétele. Malmőben például mára 175 nemzetiség él egymás mellett, harmad-budapestnyi területen. A multikulturalizmus már az első, városszéli gyorsétteremben megmutatkozik, ahol a rasztahajú fiatalember keze alá dolgozik a török diáklány, az ételeket végül egy szőke hajú, kék szemű svéd srác nyomja a kezünkbe. De a sokszínűség a város bármelyik plázájában vagy kávézójában szembetűnő, hiszen annyi náció keveredik, hogy már szinte nem is keresi a szemünk a svéd vonásokat.
Ebbe a városba érkezik vonattal vagy komppal a menekültek többsége, akik hátrahagyva a német táborokat, inkább a svéd befogadásban bíznak. A menekültek tömeges érkezésével és a világ különböző nagyvárosaiban történt terrortámadásokkal együtt folyamatosan erősödnek a bevándorlásellenes felhangok is. A Svéd Demokraták pártja a menekültkérelmek gyakoribb visszautasítását és a már letelepedett bevándorlók beilleszkedésének segítését sürgeti. A radikális jobboldali párt elnöke nemrég kijelentette, hogy Svédországban a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot a menekültstátuszt kapott muszlim bevándorlók jelentik.
A svéd kormány talán ezért is törekszik arra, hogy a menekülteket szétszórja az északi sarkkörtől a déli területek apró városkáiig mindenfelé. Egészen az elmúlt hétig nem működtek a szó hagyományos értelmében vett menekülttáborok sem. Eddig ugyanis vendégházakban és iskolák használaton kívüli tornatermeiben szállásolták el a menekülteket – külön a fiatalkorúakat, külön a családokat és külön az egyedülálló férfiakat –, tekintettel a vallási nézeteikre.
Azonban a menekültek nagy száma miatt – az 1990-es évek balkáni háborúi óta először – a Malmötől körülbelül harminc kilométerre fekvő, néhány száz lelkes Revingeby település egykori katonai kiképzőbázisának udvarán felépült az első tábor, ahol hőszigetelt sátrakban helyezik el az egyedülálló férfiakat.
A félelmekre és a közrend megóvására hivatkozva Svédország az utóbbi hetekben átmeneti időre ismét bevezette a határellenőrzést. – A rendőrség úgy véli, veszélyben forog a közrend és a lakosság biztonsága – indokolta az intézkedést Anders Ygeman belügyminiszter. A svéd kormány ezzel egy időben jelentette ki azt is, hogy az ország befogadóképessége elérte a határait. A kapuk záródnak.
