Kerestem az okot, hogy felhívjam a figyelmet egy 30 évvel ezelőtt bemutatott filmre. Ötletért fordultam az internetes szabad enciklopédiához, jelesül a június 13. dátumot használva. Nézzük. (Hmmmm)

Tudtam, hogy az ilyesmi munkahelyi balesetnek minősül, mert épp oda igyekeztem, tehát járna a teljes éhbér, mint mindenki másnak nyáron, de nem mertem perre vinni a dolgot. Rögvest elcsaptak volna tanárt, mint bukott diákot. (Zimonyi Zita)

Fogadjunk, hogy mindenki ugyanarra gondol, és velem együtt tudja miről van szó. Mint azoknak a pikáns vicceknek a hallgatósága, akiknek nem kell elmagyarázni a lényeget. Mert a politika kétharmados szavazati arány igényéről szóló szabályról szeretnék szót ejteni. Azért fogalmazok, és beszélek valamiféle bűvöletről, mert szerintem fatális félreértés vert gyökeret a hazai közéletben és a politikában. (rodosto1)

A kokárda, a lobogó, a nemzeti szín, a méz semmiről nem tehet. Csak mi, akik használjuk. Sóhaj, mézcsorgatás, higgadás. Egyszer el kell múlnia a nemzeti láznak is...vagy higgadnia kell, nem lehet másképpen.

A nagy erőlködésbe majdnem beleszakad a Fidesz kommunikációs stábja. Úgy tűnik, hogy a célt ugyan elérték, hiszen itt már senki sem beszél se a Quaestorról, se a többi bróker- és egyéb botrányról, se a leszavazott kétharmados törvényjavaslatról, itt ma már szintre csak a plakátkampány a téma.

Pozsgay dumájának a világon semmi logikája nincs - ha éppen lett volna forradalmi hangulat, az ő szövege olaj lett volna a tűzre - a tűzre, ami persze még csak parázs se volt - nem is értem az arcátlanságot, amivel ezt el merte mondani.

Nem szeretem az előre nyomtatott üzeneteket, bár kétségtelen, a képeslapküldős korszakban még nagy segítséget jelentett, hogy nem kellett 23-szor leírni az ünnepi hajszában, hogy Boldog Karácsonyt. Nem hordok feliratos pólókat, márkajeleseket azért nem, mert nem fizetnek érte, egyéb „jópofa” feliratosat pedig azért nem, mert elég nagyszájú vagyok, elmondom én élőszóban, amit akarok. (Budai Hella)

A koreai, thai, japán konyhában használatos alapanyagokat importáló Pan Asia cég világszerte arra vállalkozott, hogy az ázsiai ízeket becsempéssze az emberek konyhájába. Legújabb üzletük fél évre az Ázsia Centerbe költözött, így - többek közt - a távol-keleti konyha nagy rajongójaként ennek hivatalos megnyitóján néztem körül. (ColorSnail - NolBlog)

Csak álmodjuk ezt az egészet, Magyarország nem ilyen. Nehéz, egészségtelen ételeket ettünk lefekvés előtt, vagy túl sok Orwell-t olvastunk. Kafka sem javallott, mert az embernek mindenféle kényszerképzete keletkezik. Hajlamos azt hinni például, hogy Magyarországon van.

Az se semmi, ha Orbán, Áder vagy Kövér „előadást” tart… De az az igazi, mikor a szevezet másokat lopással vagy hazudozással vádol. Hiszen szeretem én az abszurd humort, ha értem, ha nem…

Nem az volt érdekes, amit mondott. Az már rég nem érdekes. Mindig azt mondja ugyanis, amit éppen gondol, és mindig azt gondolja, amit hasznosnak vél

Lelkiismeret-furdalásos. Nem vallaná be, helyette mondja: megint egy bűntudatébresztő témát díjaztak. A szüleitől örökölt Damjanich utcai ötemeletes, liftes, erkélyes, két szoba-hallos összkomfortos lakásban él. A házat valamikor a 19-20. század fordulóján építették, mint ahogyan a környező többi házat.

A hivatalos Magyarország egyelőre hallgat a Saul fia cannes-i sikeréről. Pedig nem mindennapi, ami történt - 46 év után először fordult elő, hogy magyar rendező első játékfilmjével a cannes-i hivatalos versenyprogramban szerepelhetett. Olyan pedig, hogy magyar film rangos díjat kapjon a francia filmfesztiválon, harminc éve volt utoljára, amikor Szabó István Redl ezredesét díjazták.

Azért attól nem tartanék, hogy az eladott cégekben benne maradt volna a vastagja, és attól sem, hogy a piac legzsírosabb falatjai ne csúsztak volna le a vejkó torkán, közvetlen a pálinka után. Amikor már nagyon kényelmetlenné válik egy tevékenység, akkor célszerű megszabadulni tőle.

Nem az a lényeges, hogy milyen ember Jean-Claude Juncker, az Európai bizottság elnöke. Viselkedészavaros, ahogyan azt a Civil összefogás nevű identitászavaros szervezet vizionálja, vagy csupán túlteng benne a közvetlenség, és ilyenkor szokatlan megoldásokra ragadtatja magát. (fsp a NolBlogon)

Japán filmhetet tart a Toldi mozi Június 8-13. között a Japán Alapítvány rendezésében. A vetített filmek központi témája idén a japán élet sarokköve: a konyhaművészet lesz. A válogatásba bekerült hat, az elmúlt évek terméséből szemlézett alkotás szórakoztató és elgondolkodtató módon mutatja meg, mennyire fontos helyet foglal el az evés és a főzés az életben, és hogyan kapcsolja össze az odaadással elkészített étel az emberek szívét.

Ezt nem én mondom, hanem az MTVA, amiről később. Egyszerűen csak megmozgatta a fantáziámat, hogy az Instára ugye csak mobilról lehet posztolni, gépről nem, szóval lelki szemeim előtt a Kunigunda utcai nagy tévészékhéz egyik zegzugos termében ott áll Rákay Phillip, aki miután már A Dal hiányában keletkezet űr miatti unalmában előkapja a maga kis iPhone-ját (6 plus!), azután odaáll valamelyik kivetítő elé a hiper stúdióban,és elkiáltja magát: "Lesz instagramunk!" (tarnaykristof - jegyzet)

Sokan kiakadtak Janiczak Dávid Ózd jobbikos polgármesterének ötletén, aki a közmunkásokat kamerával figyelteti. Nem azért, amint azt sokan gondolják, vagyis, hogy fittyet hány a személyiségi jogokra, és abba is beleüti az orrát, amihez semmi köze, hanem épp ellenkezőleg. (fsp a NolBlogon)

A minap egy szófoszlányra eszméltem, amiről egy sor mára kihalt foglalkozás jutott az eszembe. Emlékeimet idő-rendezve a legkorábbi foglalkozás, ami megszűnt és még "működés" közben láttam... (Hmmmm nosztalgikus gyűjtése a NolBlogon)

Kedves Bloggerek! Mint bizonyára észrevettétek a NolBlog.hu főoldala ezentúl új külsővel jelentkezik.