Csörög a telefon, a kijelzőn a név rögtön vészjelzést vált ki  a fejemben, támad a telefonos energiavámpírom. A lépcsőházban az ember lábujjhegyen jár, szintén veszélyes övezet, az energiavámpír füle pompás, dumája hosszas. Az energiavámpírokat mindenki ismeri, támadásuk minimum 20 perc, de akár egy óra hosszú is lehet, és az ember úgy érzi utána, bedarálták, megették, lefutott egy maratonit, miközben újra kellett érettségiznie egy hatfős bizottság előtt. Fél óra az energiavámpírral legalább egy órás pihést követel utána. (Budai Hella)

Anyám nagy reformernek számított családi körben, megbecsülte a háztartáskönnyítő gépesítést, a dietetikusok, orvosok tanácsát. Biztosan most is bólogatna a szépen tálalt, okos bölcsességekkel megtámogatott honi közétkeztetési reformról olvasva. Amíg nem ismerné meg a valóságot.

Azt hiszem, ezzel a tragikus menekültáradattal egyszerűen nem tud a többség mit kezdeni; sem érzelmileg, se intézményesen, se logisztikailag nincs kellőképpen felkészülve rá se Magyarország, se Európa, se a kormányok, intézmények, se az egyszerű polgárok. Se én...

Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis egy „Tranzit” felirattal ellátott helyen szaladgálnak a pályaudvar parkolójából elkerített részen, vagyis bevándorlók, menekültek, migránsok, vagy ki tudja, még minek kell nevezni őket. (Mammy)

Szervusztok gyerekek, remélem, jók voltatok. Imádkoztatok már a menekültekért, hogy dögöljenek meg, ott, ahol vannak? Akkor jó. Ma este Igazmondó Mándoki Laci bácsi mesél nektek. (Fsp)

Tele van a ...na, most itt nem a hócipőmet lenne kedvem megemlíteni, de tekintettel vagyok nőolvasóim érzékeny lelkére ... a hócipőm a kormányzati, jobboldali médiabeli és sötét birkaagyú tömegek súlyos fogalomzavarával! Mindezek élén a miniszterelnök áll, aki szintúgy nem képes különbséget tenni menekült és bevándorló közt! (keleti bölcs)

Lázár kerítést erősített a déli határon. Jó, nem ment oda személyesen, de fenyegetőzött egy sort, hogy mi fog történni azokkal, akik megbontják a büszke kerítést, mely olyan, mint a Kínai Nagy Fal, még az űrből is látható, hiszen ehhez fogható méretű baromság a világon még egy nincs. (PuPu)

Alig néhány nap adatott meg neki e földi létben és már ki is múlt Bol-dog, a 2017-es budapesti vizes világbajnokság kabalafigurájának szánt állatka. A leginkább az időskori Kóbor Jánosra hajazó (bár valljuk be, volt benne valami Balázs Palis beütés is) fehér puli hamar közröhej tárgya lett itthon és a nagyvilágban. (Fsp)

"Amerika végül csak beszippantott magába" gondoltam magamban mosolyogva a minap, amikor azon vettem észre magam, hogy papucsban, a kedvenc melegítőnadrágomban és "otthoni" pólóban csattogok a bolt felé kenyérért meg tejért a Silver Spring-i délutánban. A hajam copfban volt, a szemem alatti karikákat pedig nem alapozó rejtette, csak a napszemüveg. (Kőműves Anita)

Kiderült, hogy Kövér László is egy közülünk. Valahol legalábbis, olyan, mint mi, többiek, azzal a csekély kivétellel, hogy mi nem tudunk olyan szúrós tekintettel és eszelősen nézni, mint a házelnök. És, ha belegebedünk, akkor sem vagyunk képesek olyan nehezen érthetően, tagolatlanul motyogni, mint ő. (Fsp)

Az elmúlt századokban többször előfordult, hogy a magyar uralkodóházak vagy arisztokrata családok királynét adtak más nemzetek számára, de a száz éve született Apponyi Géraldine (1915-2002) esete a 20. században már igencsak különlegesnek számított.  A házassága I. Zogu albán királlyal szinte mesébe vagy Hollywoodba illő esetnek bizonyult, a szokásos érdekkapcsolat helyett minden szemtanú és visszaemlékező igazi szerelmi házasságként írta le a 23 esztendős magyar leány és a korosabb, ám délceg albán uralkodó frigyét. (Volk)

Tizenhat év után csütörtök este elbúcsúzott közönségétől Jon Stewart komikus, a Comedy Central csatorna legismertebb alakja. Az egyórás búcsúműsor végén Stewart még egyszer odafordult közönségéhez, és összefoglalta, amit már több mint másfél évtizede sulykol: kedves néző, mindenki rengeteg sületlenséget próbál veled megetetni, csak hogy elterelje a figyelmed a lényegről. De ha éber vagy, hamar kiszűrheted, mert a süketelők egyre lustábbak, és egyre rosszabbul végzik a dolgukat.

Amikor tavaly augusztusban beköltöztünk szeretett Silver Springi lakótelepünkre, a programigazgatónk mondta, hogy érdemes naponta legalább egyszer lezarándokolni az alagsorba, mert aki költözik, ott hagyja a bútorokat, amikre nincs szüksége. Te meg csak megfogod és felhozod. (Megint Amerika!)