A Fidesz állítása, miszerint 2002 és 2008 között 15-ször emelték az energiaárakat, nehezen értelmezhető az átlagember szintjén: az árak a különböző rétegek számára más-más mértékben változtak, és máskor. A jövedelemtől függően más-más támogatási sávba eső, összességében több mint egymillió család esetében legalább ötfajta különböző változási mértéket ismerhetünk. De előfordult az is, hogy a különböző szolgáltatók területén eltérő irányba módosultak a tarifák. Mindazonáltal a birtokunkban lévő szakértői anyag semmilyen adatsorából nem következtethető ki 15 vagy annál több gázáremelés a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-időszakban.
Az első Orbán-kormány három lépcsőben összesen 20 százalékos gázáremelést hajtott végre. A Medgyessy-kabinet 2002-ben nem emelt, majd 2003 májusában 12 százalékkal növelte az árat, mondván, Lendvai Ildikó MSZP-politikus „nem lesz gázáremelés” ígérete csak 2002-re vonatkozott. A szocialista kabinetek időszakában valójában nem 15, hanem 12 emelést számolhatunk össze. Ám ezalatt háromszor csökkent is a díj. A 2009. október 1-jei egyszeri, közel 10 százalékos csökkentés után a tarifák csak a 2010. áprilisi, a választások előtt foganatosított hasonló mértékű emeléssel nőttek a korábbi szint fölé. Ha a csökkentésről nem teszünk említést, akkor 11 érdemi drágulásról beszélhetünk. Ezek közül egy áfaemelésből adódik. További két áfaemelés során – 2006 szeptemberében és 2009 júliusában – az akkori kabinet a nettó ár csökkentésével ellensúlyozta az adóemelés hatását. 2007 január 1-jén, amikor az ártámogatás szociális alapúvá vált, a nem támogatottaknak 65 százalékos áremelést kellett elszenvedniük, viszont az akkori kormány becslése szerint a fogyasztók kétharmada négy sáv alapján kaphatott támogatást. Ez a leginkább rászoruló több százezer család esetében kioltotta az akkori áremelkedést.
A szociálisan rossz helyzetűek esetében más számokról beszélhetünk. Példánkban egy, a 2007 januárjától 2011 júliusáig terjedő támogatási időszakban a legkedvezőbb sávba eső, háromgyermekes családot vettünk alapul. Nekik 2002 és 2010 között 11 gázáremelést kellett elszenvedniük, amit két csökkentés enyhített. A 2011. júliusi, sokkhatású támogatásmegvonás miatt viszont ez a – milliós – kör még mindig joggal mondhatja, hogy az Orbán-kormány alatt magasabb volt a gázszámlája, mint akár a Bajnai-korszakban.
A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszakban tagadhatatlanul emelkedtek a gázárak. Arra, hogy ez a nemzetközi energiaárak szempontjából mennyire volt indokolt, módszertantól függő válasz adható. Ha az áfa és egyéb járulékok változását nem számítjuk – mivel azokra a világpiac nem hat –, 2002-ben a lakosságnak nettó 37 forintot kellett fizetnie a földgáz köbméteréért. Ekkor 25 dollárt kóstált a politikai nyilatkozatokban a hazai gázár alapjának nevezett olaj hordója. Orosz gázárunk alapja viszont állítólag a fűtőolaj és a gázolaj nemzetközi kurzusa. A két termékért 2002-ben 137, illetve 243 dollárt adtak a világpiacon. 2010-ben a támogatott nettó lakossági tarifa mintegy 89, a nem támogatott 111 forintra rúgott. Ekkor az olaj hordójáért 79, a tüzelőolajért 461, a gázolajért pedig 665 dollárt kértek tonnánként. A rászorulók nettó gázára tehát nyolc év alatt 140, a nem rászorulóké 300 százalékkal nőtt. Ezalatt az olaj 316, a fűtőolaj 336, a gázolaj pedig 274 százalékkal drágult. Vagyis a gáz nettó ára a 2002 és 2010 közötti időszakban a külpiaci hatásoknál kisebb mértékben emelkedett: a rászorulók esetében körülbelül feleannyival. Az áfákkal és járulékokkal emelt ár nagyobb emelkedést mutat, de ebből kiindulni megtévesztő, mert az állami tételek nem piacfüggőek.
