A várható elbocsátásokat Téglás Józsefen kívül más, az ügyhöz közel álló forrásaink is biztosra vették. A szakszervezeti vezető szerint a jelenleg 640 belső és mintegy 200 külső munkavállaló közül a leépítések már idén elérhetik a több száz főt, ami a jövő év elején is hasonló nagyságrendben folytatódhat. A bányatelek rendbetételére egyre csökkenő számú, mintegy száz bányászt tarthatnak meg. Az állagmegóváshoz, az esetleges további fejlesztések előkészítéséhez, valamint a 2016-tól a térség fűtésére szolgáló új gázkazán működtetéséhez Téglás József becslései szerint mintegy 120 emberre lehet szükség. A szakszervezeti vezető nagy kérdésnek nevezte a 45 év feletti átlagéletkorú dolgozók továbbfoglalkoztatási esélyeit. Ez az elkövetkező napok tárgyalásain dőlhet el. Meglepőnek tartaná, ha a mostani körben az elbocsátandók nem kapnák meg az elmúlt évek hasonló létszámleépítései során számukra biztosított végkielégítéseket, juttatásokat, beleértve a bányászoknak járó kedvezményeket vagy a dolgozói villamosenergiaárat.
A Fidesz – amely a 2010-es választás előtt rendkívül hevesen tiltakozott az akkori szocialista kabinet csendes bezárási szándéka ellen – a szakszervezet tapasztalatai szerint a végleges bezárási terveket mindeddig nem véleményezte. Sőt korábbi szokásaiktól eltérően a kormánypárt képviselői a minapi helyi bányásznapi ünnepségen sem jelentek meg. (Igaz, az illetékes nemzeti fejlesztési tárca energetikai helyettes államtitkára, Kádár Andrea Beatrix az esemény kapcsán általánosságban hitet tett a bányászat hazai létjogosultsága mellett.)
A még 1995-ben is több mint 6500 dolgozónak munkát biztosító erőműcsoport elmúlt évtizedes története a folyamatos leépülésé. A helyi szénbányászaton alapuló áramtermelés állítólag évente milliárdos veszteségeket termel a tulajdonosnak – rajta keresztül az adófizetőknek –, igaz, ezt szakemberek időnként a világpiaci viszonyoktól függően vitatják. A számos kudarcos magánosítási kísérlet közül a legcsúfosabb az azóta elhunyt Kapolyi László nevéhez fűződik: a vele kötött megállapodások több tízmilliárdos hiányt és végül csődöt hoztak az erőműtársaságnak. Noha a hitelezőkkel sikerült megállapodni, az EU már ekkor bezárásra ítélte az egységet, engedélyezve, hogy a magyar állam a nyugodt befejezés érdekében a fogyasztók által fizetett áramszámla egy külön – évente többmilliárdos – tételét az erőmű leépítésére költse.
A politika azóta is szívesen lebegtetett különböző kilábalási terveket a térség hagyományosan legnagyobb foglalkoztatójának számító társaság dolgozói előtt. Így szóba került fatüzelés, ám lekerült a napirendről. Legutóbb a hulladékfelhasználás jelentette volna legalább a továbbfoglalkoztatás reményét. Ám Téglás József meglátása szerint ehhez évente 600 ezer tonna válogatott energetikai hulladékra lenne szükség. A rezsicsökkentés miatt viszont a hulladékcégek nagy része veszteséges, nincs forrásuk fejlesztésekre, így egyelőre évi 100 ezer tonnánál nem gyűlne össze több. Szerinte ez, valamint a szakhivatali engedélyek hiánya is vezethetett a bejelentett döntéshez.
Téglás József hallott olyan ígéretet, hogy a dolgozókat az új paksi blokkokhoz hívták volna, de – noha ez kézenfekvő politikai kommentár lehetne – ezt kormányközeli forrásaink nem erősítették meg. Megkeresésünkre egyelőre nem véleményezte az eseményeket sem Magyari József, sem a szaktárca, sem a Fidesz érintett politikusai. Annyit megtudtunk, hogy ez még nem tekinthető végleges döntésnek, arról az MVM szeptember végi közgyűlése dönt, és a kormány asztalára feltehetőleg csak ezután kerül. Ám meglehetősen beszédes a 2010-ben magát a helyi dolgozók megmentőjeként feltüntető Fidesz jelenbeli hallgatása.
