„A Magyar Nemzeti Bank (…) a QUAESTOR ÉRTÉKPAPIR Zrt. tevékenységi engedélyét 2015. március 10. napjával felfüggesztette.” Ez a felirat fogadja a társaság belvárosi, a Parlamenttől kőhajításnyira lévő fiókjának ajtaján azokat, akik megtakarításukért aggódva, némi információ reményében próbálnak bejutni a cég irodájába.
hirdetés
Nincs könnyű dolguk: a Báthory utcai fiókba ugyanis csak lassan, egyesével engedik be az embereket, akik után a biztonsági őr rendre kulcsra zárja az ajtót.
Fotó: Móricz-Sabján Simon / Népszabadság
– Mit mondtak? Tudnak fizetni? – csapnak le az iroda előtt sorban állók közül többen is a fiókból kilépő nőre.
– Szerintem nem. Csak ígérgetnek. Adtak egy igazolást a kötvényeimről, és azt mondták, ne aggódjak, mert a vezérigazgató, ez a Tarsoly az ígérte, mindenkit kártalanít – foglalja össze a bent történteket az asszony.
– És honnan ígérget Tarsoly, még Budapestről vagy már Baliról!? – vág közbe emelt hangon egy fiatalember, akinek indulata érthető: egy éve adták el párja lakását, aztán
az összes pénzt kötvénybe fektették a Quaestornál.
Quaestor-dosszié
A Buda-Cash botrány okozta piaci pánikra hivatkozva jelentett csődöt hétfőn a Quaestor. A brókercég papírjainak kereskedését felfüggesztették, majd felügyeleti biztost is kirendeltek, miután kiderült: a cégcsoport százmilliárdos tartozást görget maga előtt. Erre az ügyfelek szinte megrohamozták a Quaestor ügyfélszolgálatait.
A férfi azt mondja, döntése előtt alaposan tájékozódott, s nem tűnt kockázatosnak a befektetés. „Negyed évszázada működő cégről van szó, ráadásul 6,5 százalékos éves kamatot ígértek, ami korántsem számít irreálisan magasnak."
Középkorú asszony érkezik a fiókhoz, fújtatva-lihegve kérdezi az sorban állókat, mit lehet tudni. A válaszoktól nem lesz jobb a kedve.
– Atyaúristen, mit mondjak most az apámnak!? – szakad ki belőle az aggodalom.
Kérdés nélkül is mesélni kezdi: édesapja négy éve bízta rá az élete során megtakarított pénzét, hogy biztos helyen fialtassa. Az asszony azt mondja, abban bízik, az állami garancia itt is él, a befektető védelmi alap hatmillióig kártalanít mindenkit.
Mások is ebben reménykednek:
– Csak a hozamot bukom el, de vigye a fene a kamatot, a lényeg, hogy a tőkém megmarad – jelenti ki magabiztosan egy hatvanas évei végén járó férfi.
Mögötte néhány méterrel méterrel harmincas, jól öltözött férfi csóválja a fejét, s halkan, hogy a sorban állók meg ne hallják, úgy mondja:
– Sajnos tévednek. Buktunk mindannyian. A kötvények után nincs állami garancia.
És ne legyenek illúzióink, hiába óriási a Quaestor ingatlanvagyona, a kiárusítás végeredményét borítékolom: kevesen járnak majd nagyon jól, és nagyon sokan nagyon rosszul. Ott, ahol az MNB orra előtt lehetett javarészt fedezet nélkül kötvényt kibocsátani, bármit meg lehet tenni.
Közben újabb ügyfél, elegáns negyvenes férfi lép ki a fiókból, őt is kifaggatják a sorban állók. Hosszan gondolkodik, majd végül csak annyit mond:
– Az összes nő sír odabenn.
A férfi néhány perc múltán is ott téblábol még a fióknál. – Sok pénze van veszélyben? – kérdezzük.
– Sok.
– Milliók?
– Tízmilliók. Épp most buktam el több tízmillió forintot – mondja a férfi, és üveges tekintettel indul el a Parlament felé. Még hallani, ahogy többször is elismétli magának: – Ezt nem tudom felfogni...
