A tavalyi labdarúgó-világbajnokságot is utcai demonstrációk kísérték, s a helyzet azóta sokat romlott, részben az elmaradó olajbevételek miatt. A gazdaság idén két százalékkal zsugorodik, Rousseff népszerűsége nyolc százalékon áll. A reményteli éveket borúlátás váltotta fel – pont, amikor a célegyenesbe fordulnak a jövő évi riói olimpia előkészületei. Egy éve egy hordó (159 liter) kőolaj még 104 dollárba került, egy hete 42 dolláron állt. A gazdaságilag indokolt ár a szakértők szerint 70-75 dollár között lenne.
A világnak naponta nagyjából 94 millió hordó kőolajra van szüksége – a kínai gazdaság lassulása, a zöldenergia terjedése és a hatékonyabb energiafelhasználás miatt a korábbinál jóval kevesebbre. Ellenben a legnagyobb exportőr, Szaúd-Arábia nemhogy csökkentette volna, de még növelte is kitermelését. Ezzel akarja lassítani az amerikai palaolaj-technológia elterjedését: az olcsó olaj mellett kevésbé éri meg invesztálni az új energiahordozó kitermelésébe.
Az önellátóvá váló USA mellett új exportőrként megjelenhet a piacon Irán is, amelynek olajipari minisztere nemrég kijelentette, hogy bármi áron, de növelik a termelésüket, mert „egyszerűen nincs más megoldás”. Nem csökkentené olajexportját Oroszország sem, amely külkereskedelmi bevételeinek jó kétharmadát teremti elő az energiahordozók kiviteléből. Vlagyimir Putyin hatalma két pillérre épül: a szociális ellátások, nyugdíjak és állami fizetések emelésére, valamint a területszerző konfliktusokban aratott sikerekre.
Az olajbevételek felére-harmadára csökkenésével az életszínvonal is esik, és a hadseregre sem jut elég pénz. Most még csak a városi lakosság liberális kisebbsége elégedetlenkedik, ám a Kreml nem felejtheti el, hogy mekkora szerepe volt Mihail Gorbacsov és a Szovjetunió bukásában az 1990–1991-ben is éppen rendkívül alacsony olajárnak. Kérdés, meddig elegendők Oroszország valutatartalékai.
Még nagyobb bajban van Irak, amelyet az Iszlám Állam elleni háborún kívül is ezer veszély fenyeget. A csökkenő olajjövedelmek miatt például nem tudták átutalni a kurd tartománynak járó pénzt, emiatt az önálló olajexportba kezdett, ami gyengíti a központi hatalmat. Délen a helyi lakosság zajosan tiltakozik a West Quma–2 olajmezőt kiaknázó orosz Lukoil ellen, s a cég már a műveletek felfüggesztését fontolgatja, ami tovább rontaná a bagdadi kormány helyzetét.
Líbiát nemcsak az alacsony olajár sújtja, de az Iszlám Állam térnyerése és a törzsek közötti harcok miatt jelentősen csökkent a kitermelt kőolaj mennyisége is, ami humanitárius válság árnyát vetíti előre. A szomszédos Algériának is megcsappantak az olaj- és gázjövedelmei, márpedig az iszlám szélsőségesek ott is ugrásra készen várják, mikor válik a lakosság fogékonnyá a propagandájukra.
Nigériában a központi bank a helyi valuta védelmére kénytelen fordítani felhalmozott valutatartalékát, miközben a hadseregnek fegyverekre és jól fizetett katonákra volna szüksége a Boko Haram iszlám szélsőségesei elleni harchoz. Latin-Amerikában is fokozódik a nyomás. Venezuelában már eddig is három számjegyű volt az infláció, és tömegek tiltakoztak Nicolas Maduro hatalma ellen.
Az olajáresés egyik következményeként az elnök konfliktust provokált a szomszédos Kolumbiával, hogy az emberek addig se foglalkozzanak a gazdasági helyzettel. A kakaóbab, amely Ecuador másik fontos exportcikke, drágulhat, ha a háromszor megválasztott baloldali elnök, Rafael Correa ezzel próbálná kompenzálni az olajbevételeket. Valamilyen megoldáson biztos töri a fejét, elvégre népszerűsége alaposan megingott, mert nem tudja folytatni szociális programját. Vagyis előfordulhat, hogy világszerte hiánycikk lesz a minőségi csokoládé.
