Magyarország esélyt sem ad a nyugodt időskorra

– Hiába tudta valaki lefutni a Kinizsi 100-as teljesítménytúrát fiatal korában, ugyanazt a teljesítményt 60 évesen nem tudja majd teljesíteni – mondta Simonovits András nyugdíjszakértő. Hatvan felett érezhetően csökken a hatékonyság, óhatatlanul kialakul a kapun belüli munkanélküliség, amikor a munkaadó nem küldi el idős alkalmazottját, ő azonban nem tudja már a korábbi erővel végezni a feladatokat. Persze erre sincs garancia.

Így adott esetben valaki 35-39 év szolgálati idővel, hatvan-hatvankét éves korában találhatja magát az utcán, vagy még évekig küzdhet az ellátórendszerrel, a munkanélküliséggel és a közmunkával, miközben semmi reménye nincs, hogy a hátralévő években korához és végzettségéhez méltó munkát tudjon végezni.

A problémát csak tetőzi, hogy a 65 éves korhatár magában hordoz egy egészségügyi fenyegetettséget is. A statisztikák szerint ugyanis az a felső korhatár, ameddig a magyar átlag egészségben él, 59-61 év – ez a szám a férfiaknál valamivel kevesebb, a nőknél pedig több. Mivel a nyugdíjkorhatár az egészségben eltöltött életszakaszt meghaladja, a statisztikai átlag magyar utolsó munkahelyi éveit már betegségben tölti – mutat rá Krémer Balázs szociológus a témában írott köny­vében. Hogy ez a betegség gyógyszerekkel kordában tartható, teljes életet lehetővé tevő kór, vagy az erőt felemésztő, az eltérő, ezt a statisztika nem mutatja ki.

A nyugdíjas évek ennek következtében azonban nem a megérdemelt pihenést jelentik, hanem a korábban a munka miatt elhanyagolt betegségek kezelését. A nyugdíjasstatisztikát javítja, ám az országra nézve tragikus tény, hogy ­rossz egészségi állapotuk miatt a férfiak ötöde nem is éri meg a hatvanadik életévét, vagyis úgy fizet évtizedekig járulékot, hogy egy fillért sem kap vissza.