galéria megtekintése

Magyarország esélyt sem ad a nyugodt időskorra

36 komment


F. Szabó Emese

A magyar nyugdíjrendszer egy öreg ház elaggott vízvezetékrendszeréhez hasonló: a tizediken már alig csorog a víz az alacsony nyomás ­miatt. Folyamatosak a szivárgások, a csöveket ezért jobb híján kenderkóccal, innovációként teflonszalaggal tekerik be. Az egészet teljesen ki kéne cserélni, ám akkor egy időre víz nélkül maradna a ház.

Kegyelmi állapot, hogy a magyar nyugdíjrendszer nagyjából egyensúlyban van. Ebben a szakértők java egyetért. Hogy az összeomlás mikor jön el, azon már komoly viták vannak közöttük: a kormány szerint 2050-ig nem kell izgulni, mások szerint inkább húsz évünk van az összeomlásig, de legborúlátóbb számítások alapján akár tíz év múlva fenntarthatatlanná válhat a nyugdíjrendszer. A korhatár emelése így kézenfekvő. Ez az eszköz ráadásul duplán tehermentesíti a rendszert: több lesz általa a járulékfizető, és kevesebb a nyugdíjas, vagyis nagyobb bevétel mellett alacsonyabb a kiadás. A másik módszer, a járulék emelése hosszú évek óta nem alternatíva. A járulékteher jelenleg is magas: száz forint bruttó bér után mindösszesen 42 forint járulékot és nyugdíj- és egészségkasszát gyarapító adót fizet be közösen a munkáltató és a munkavállaló.

Egyre magasabb kor fölött garantált csak a pihenés
Egyre magasabb kor fölött garantált csak a pihenés
Szabó Miklós / Népszabadság

Azonban a korhatár emelésével is csínján kell bánni. Az érvényben lévő törvény a 65 éves korhatár fokozatos elérését írja elő, ám ennek az emelési ciklusnak a befejezése is jelentős gondokat fog okozni. Amíg az ember egészséges és viszonylag fiatal, könnyen mondhatja: sokáig élünk, hát dolgozzunk sokáig. Ám az is hosszú szolgálati időre van kényszerítve, aki az évek múltával egyre kevésbé képes erre. Nincs ugyanis enyhítés, akkor is dolgozni kell 65 éves korig, ha a munkavállaló már nem bírja.

 

– Hiába tudta valaki lefutni a Kinizsi 100-as teljesítménytúrát fiatal korában, ugyanazt a teljesítményt 60 évesen nem tudja majd teljesíteni – mondta Simonovits András nyugdíjszakértő. Hatvan felett érezhetően csökken a hatékonyság, óhatatlanul kialakul a kapun belüli munkanélküliség, amikor a munkaadó nem küldi el idős alkalmazottját, ő azonban nem tudja már a korábbi erővel végezni a feladatokat. Persze erre sincs garancia.

Így adott esetben valaki 35-39 év szolgálati idővel, hatvan-hatvankét éves korában találhatja magát az utcán, vagy még évekig küzdhet az ellátórendszerrel, a munkanélküliséggel és a közmunkával, miközben semmi reménye nincs, hogy a hátralévő években korához és végzettségéhez méltó munkát tudjon végezni.

A problémát csak tetőzi, hogy a 65 éves korhatár magában hordoz egy egészségügyi fenyegetettséget is. A statisztikák szerint ugyanis az a felső korhatár, ameddig a magyar átlag egészségben él, 59-61 év – ez a szám a férfiaknál valamivel kevesebb, a nőknél pedig több. Mivel a nyugdíjkorhatár az egészségben eltöltött életszakaszt meghaladja, a statisztikai átlag magyar utolsó munkahelyi éveit már betegségben tölti – mutat rá Krémer Balázs szociológus a témában írott köny­vében. Hogy ez a betegség gyógyszerekkel kordában tartható, teljes életet lehetővé tevő kór, vagy az erőt felemésztő, az eltérő, ezt a statisztika nem mutatja ki.

A nyugdíjas évek ennek következtében azonban nem a megérdemelt pihenést jelentik, hanem a korábban a munka miatt elhanyagolt betegségek kezelését. A nyugdíjasstatisztikát javítja, ám az országra nézve tragikus tény, hogy ­rossz egészségi állapotuk miatt a férfiak ötöde nem is éri meg a hatvanadik életévét, vagyis úgy fizet évtizedekig járulékot, hogy egy fillért sem kap vissza.

Rugalmasság kellene, de a mostani rendszer csak növeli az egyenlőtlenséget

A magas nyugdíjkorhatár miatti feszültséget az előre hozott vagy rugalmas nyugdíjazás oldhatja fel. Az előre hozott esetében csak a csökkentett járadék jöhet szóba, vagyis aki egy, kettő vagy három évvel korábban megy nyugdíjba, az a hátralévő életében alacsonyabb nyugdíjat kaphat. Szlovákiában annyiszor hat százalékkal kevesebb lesz a nyugellátás, ahány évvel a korhatár előtt hagyja abba a járulékfizetést. Bár nagynak tűnik ez az áldozat, sokan hajlandók a pénz egy részéről örökre lemondani a korai nyugdíjért cserébe.

A rugalmas nyugdíjba vonuláskor fokozatosan csökken a munkában töltött idő, miközben emelkedik, majd teljes összegű lesz a nyugdíj. Az átmeneti kort meg kell határozni, lehetséges például 60 és 65 év között. A jól hangzó koncepciót eddig sehol sem sikerült a gyakorlatba átültetni. Magyarországon eddig csak a nőknek dolgozott ki speciális programot a kormány. Ez a nők40. Hibája, hogy éppen azokat támogatja, akiket nem kellene: a magas jövedelmű, jellemzően több mint 40 év munkaviszonnyal rendelkező nőket.

Aki 62-63 évesen megy nyugdíjba, de csak 39 év szolgálati ideje gyűlt össze, sokkal kisebb nyugdíjat kap, mint az, aki lenyomott 41 évet, de 59 évesen kiléphetett a munkaerőpiacról. Ráadásul a 41 évbe beletartozik az is, ha valaki az egyetem mellett napi két órában dolgozott, de a 39 évbe nem számít bele a be nem jelentett munka. A végeredmény akár másfélszeres kezdő nyugdíj is lehet a fiatalabb korban, magasabb fizetéssel visszavonuló nők javára. (F. Sz. E.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.