Az idei inflációnak az MNB elemzői gárdája által 0,7 százalékosra becsült értéke, a 2,1 százalékos GDP-növekedés és a többi makromutató – ipari termelés, exportnövekedés, bővülő kiskereskedelmi forgalom - egyre kedvezőbb megítélése és a választás eredményével konzervált politikai stabilitás megkönnyíti a kormány és a vele szorosan együttműködő Magyar Nemzeti Bank helyzetét, gyakorlatilag nincs más dolguk, mint a gazdasági növekedés fenntarthatóságát biztosító lépésekkel erősítsék a magyar vállalatok versenyképességét, az ország felzárkózását.
Az egyik tag szerint a túlzottan alacsony alapkamat a forinteszközök alacsony hozama miatt akár erőteljes tőkekivonást is kiválthat.
A kamatpolitikába még egy áprilisi újabb tíz bázispontos csökkentés belefér, utána viszont nincs elemző, aki azt mondaná, hogy innen még lejjebb is vezet az út.
A múltkori ülésről szerdán kiadott rövidített jegyzőkönyv szerint Pleschinger Gyula és Cinkotai János ezúttal sem támogatta a Matolcsy-féle vonalat, ők nem változtattak volna a kamaton.
A jegyzőkönyv megfogalmazása szerint „A Tanács egyik tagja hangsúlyozta, hogy a forinteszközök reálkamat-különbözete csökkent, amely pénzpiaci kockázatokat rejthet magában, mert a magas magyar államadósság miatt továbbra is számottevő az elvárt kamatprémium.
Több döntéshozó is kiemelte, hogy a 10 bázispontos csökkentésnek jó üzenete lehet, mert illeszkedik a korábbi kommunikációba és erősítheti az intézményi hitelességet, hogy a korábban jelzett óvatos lépésekben közelítik meg a kamatciklus végét.
Az óvatoskodás és az ellenérvek kevésnek bizonyultak, a tanács 2,60 százalékra vágta az alapkamatot.
A Tanács tagjainak többsége egyetértett abban, hogy egyértelmű üzenetet kell megfogalmazni a közleményben a kamatciklus közeli lezárásával. Egy döntéshozó kifejtette, hogy az inflációs jelentés előrejelzéséhez kötve, a 10 bázispontos csökkentéssel együtt, lezáró üzenetet javasolna.
A Tanács két tagjának véleménye szerint már elérték a kamatcsökkentési ciklus alját, az alapkamat jelenlegi szintje biztosíthatja az inflációs cél elérését és az ahhoz szükséges reálgazdasági élénkítést. Megítélésük szerint az irányadó kamatláb további mérséklése kockázatot hordoz magában, míg annak kedvező hatásai korlátozottan érvényesülhetnek.
Mindent egybevetve tehát óvatoskodás és az ellenérvek kevésnek bizonyultak, a tanács 2,60 százalékra vágta az alapkamatot.
