A kötelező vasárnapi zárva tartást kimondó törvény visszavonását követő első vasárnapon közel száz kereskedelmi dolgozó és szimpatizánsaik tüntettek a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt. Szabad vasárnapot és jobb anyagi megbecsülést követeltek. „Kevés időt töltünk a családunkkal”, „Nyugati munka, keleti bérekért”, „Mise után meccsre mennék!” – hirdették a transzparensek.
A szónokok többsége elismerte, az egy éve bevezetett vasárnapi zárva tartás megosztotta a szakmát. Sokan elvesztették állásukat, még többen kényszerültek új, olykor kedvezőtlenebb munkarendbe dolgozni. De összességében örültek, hogy végre a hét utolsó napját a családjukkal tölthetik. Aztán most egyik napról a másikra megint felforgatta életüket a kormány és a parlament.
Az egyik szónok, Újlaki Gábor két kisfiával lépett a mikrofon elé. Belátható időn belül nem lesz közös vasárnapja a családjának. A felesége is kereskedelmi alkalmazott, neki a tüntetés ideje alatt is dolgoznia kellett. Ezentúl pedig majd felváltva vasárnapoznak, hogy mindig legyen valaki otthon a gyerekekkel.
A kereskedelmi dolgozók leginkább azért háborodtak fel, hogy a kormányfő két hete pénteken még a szakszervezetekkel való egyeztetésről beszélt, hétfőn pedig – anélkül, hogy az érdekvédőkkel tárgyaltak volna – már be is jelentették a döntést: megszűnik a kötelező vasárnapi zárva tartás. „Nem vagyunk a játékszereik” – skandálták az egybegyűltek, és figyelmeztették a szószegő politikusokat: emlékeznek az ígéreteikre és a tetteikre, akkor is, amikor majd „be kell húzni azt a bizonyos ikszet”. Százezren vagyunk, plusz a családtagok – tették hozzá.
