Utóbbi jelenség magyarázata egyszerű: miután az adó- és járulékszabályok nem változtak az idén (a rendszerváltás óta majdhogynem először), az egykulcsos adó miatt pedig a jövedelem emelkedésével sem módosul az elvonási mérték, a nettó és a bruttó bérnövekedés ebben az évben hajszálra megegyezik. Az pedig a stagnáló – az első három hónapban éppen 0 százalékos – infláció eredménye, hogy a nettó jövedelmek a fogyasztói árnövekedéssel korrigáltan (vagyis reálértéken) pontosan ugyanannyit tesznek ki, mint a nélkül.
Hosszabb magyarázatra a szaktárca új fogalma szorul: az elsődleges munkaerőpiacot, mint kifejezést ugyanis eddig nem nagyon használták (például az adatokat közzétevő KSH jelentésében meg sem jelenik). Az eufémizmus azt jelenti, hogy 6,4 százalékkal nőttek a bérek, ha a közfoglalkoztatottak adatait figyelmen kívül hagyjuk. Ezek szerint ők jelentik majd a másodlagos munkaerőpiacot az új fogalomrendszerben. Velük együtt a bérnövekedés nem annyira impozáns ugyanis: 1,8 százalékos.
A statisztikai korrekcióval a minisztériumnak természetesen igaza van: a bérek alakulásának megítéléséhez szükséges különbséget tenni a közfoglalkoztatottak segély helyett kapott alacsonyabb járandóságai és a normál bérek emelkedése között. Főleg azért, mert a munkanélküliség helyett kitalált foglalkoztatás gyors gyarapodása alaposan torzítja is a statisztikát: egy éve csak 51 ezer közfoglalkoztatottat regisztráltak ugyanis, míg most bő 150 ezerrel nagyobb a létszám (a növekedés egészen pontosan 298 százalékos volt).
Ebben az ügyben persze csak az az érdekes, hogy a szakminisztérium erről a fontos különbségtételről, az első és a másodlagos munkaerőpiacról elfelejtkezik, amikor a foglalkoztatottság (más metodika alapján készülő, felmérésre és nem a vállalati létszámadatokra alapozó) statisztikai adatait elemzi. Például: április végén sikerült minden finom distinkció nélkül kijelenteniük, hogy egy év alatt 139 ezer fővel csökkent a munkanélküliek száma, és ezért 2008 legalacsonyabb munkanélküliségi rátáját értük el az első negyedévben. Holott illett volna megemlíteni, hogy a közfoglalkoztatottak számának növekedése némileg árnyalja ezt a képet.
Árnyalja, de nem változtatja meg: az ugyanis már nem igaz, hogy az állások számának csökkenését fedi el a közmunkások számának gyarapodása. Van az „elsődleges munkaerőpiacon” is keresletnövekedés, a versenyszféra 47, az állami 37 ezerrel több állást kínált (közmunkások nélkül számolva) márciusban, mint tavaly ilyenkor – ezt egy picit ellensúlyozza, hogy a civil szektor zsugorodik, és a nonprofit intézményeknél 11 ezer fővel csökkent a létszám.
A kereslet valós, és érdemi növekedése látszódhat meg a bérek alakulásán is (persze megint csak a közfoglalkoztatottak nélkül szemlélve). Természetesen az átlagos 6,4 százalékos bérnövekedésen belül is van állami torzító hatás: a pedagógusok béremelése miatt a költségvetési szférában 9 százalékos volt az átlagos keresetnövekedés, míg a versenyszférában „csak” 5,5 százalékos.
Ez is nagyon magasnak számít azonban, és azt jelzi: tényleg növekedésnek indulhat a gazdaság (és némi inflációs nyomás is kinézhet béroldalról lassacskán).
Azt, hogy ez tényleg így lesz-e, a következő hónapok döntik el, mindenesetre van olyan szektor, ahol az átlagnál gyorsabban kell növelni a béreket azért, hogy munkáskézhez jusson a foglalkoztató.
Ilyen a feldolgozóipar (itt a gyógyszergyárak emeltek nagyon sokat), valamint az IT-szektor is. Utóbbinál a mérnökhiány egyre jelentősebb: 7 százalékkal nőttek az átlagos keresetek az első negyedévben, márciusban már félmillió fölé nőtt az átlagos bruttó bér. Lassan jobb lesz informatikusnak lenni, mint bankosnak (bár azért a pénzügyi területen lehet továbbra is a legtöbbet keresni, az átlagos fizetés itt 535 ezer forint, bruttó).
A ranglista alján (ez alapján) a szociális szférában és az egészségügyben dolgozók állnak: az átlagos bruttó itt alig van 135 ezer forint fölött. A nemzetgazdasági átlag közmunkásokkal együtt 236 ezer forint bruttó (nélkülük számolva 250 ezer). Mindez nettóban havi 155 ezer forintot jelent (közmunkások nélkül 159-et).
A nemzetgazdaságban – a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – az átlagkeresetek 1,8 százalékkal nőttek az egy évvel korábbihoz képest.
2014. márciusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 229 800 forint volt. A vállalkozásoknál dolgozók átlagosan 246 600, míg a közszférában 199 700 forintot kerestek. A nem közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak bruttó keresete a nemzetgazdaságban átlagosan 242 900, a költségvetésben dolgozóké 231 800, a nonprofit szervezeteknél pedig 224 500 forint volt. A közfoglalkoztatottak átlagosan 77 800 forintot kerestek.
A bruttó átlagkeresetek a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban voltak a legmagasabbak (487 000 forint), ezt az információ és kommunikáció (467 900 forint), valamint az energiaipar (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) követte (390 400 forint). A legkevesebbet a humán-egészségügyi, szociális ellátás (137 400 forint), a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (153 500 forint), illetve a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat (164 800 forint) ágakban dolgozók kerestek.
2014 első negyedévének végén a költségvetési szférában és a nonprofit szervezeteknél dolgozók egy része, mintegy 230 ezer fő – az adó- és járulékváltozások ellentételezését szolgáló, a keresetbe nem tartozó – kompenzációban részesült. A költségvetési szférában az erre jogosultak átlagosan 10 400 forintot, a nonprofit szervezeteknél 9900 forintot kaptak ezen a címen.
Nemzetgazdasági szinten az átlagos – családi kedvezmény nélkül számított – nettó kereset 150 500 (ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 101 600, a szellemi foglalkozásúaké 205 300) forint volt, 1,8 százalékkal magasabb, mint 2013 első negyedévében. A családi kedvezmények 2014. évi változása további 0,8 százalékpontos emelkedést okozott a nettó keresetek előző évi átlagához képest.
Ezt figyelembe véve a nettó kereseti átlag 157 300 forintra becsülhető. A közfoglalkoztatottak átlagkereseti adatait figyelmen kívül hagyva a nemzetgazdaságban 6,4, a versenyszférában 5,5, a költségvetés területén 9,0, a nonprofit szervezeteknél 8,3 százalékkal nőttek a keresetek.
