Magyarország kezd megtetszeni az offshore-lovagoknak

– Hogyan alakult ki az offshore-ozás?

– A történelmi legendák szerint már az ókori föníciaiak is alkalmaztak hasonló praktikákat, de a gazdaságtörténészek szerint a gyökerek a XVI. századra nyúlnak vissza. A britek számos helyőrséget telepítettek a szigeteikre, amikor a spanyol armada a birodalmukat fenyegette. Hogy kedvet csináljanak a letelepedéshez, adó- és vámmentességet adtak a kivándorlóknak. Meglepve tapasztalták, hogy fellendült a kereskedelem.

Fotó: Carlos Jasso / Reuters

Állítólag innen származik az offshore kifejezés is: a brit parton kívüli területek. Aztán a XX. században a londoni City üzletemberei felismerték,

mennyire jó, ha van egy olyan terület, ahol nincs adó, nem kell beszámolót készíteni,

a cégbíróság nem tartja nyilván a tulajdonosokat, ráadásul egy a brit birodalomhoz tartozó szigeten biztonságban volt a vagyon. Így aztán az egyik első klasszikus off­shore-helyszín a Brit Virgin-szigetek lett. Az off­shore cégeket a helyi szabályok szerint International Business Companynak (IBC) nevezték, és külön jogszabály rendelkezik még most is róluk. Ezek a cégek helyben nem végezhetnek tevékenységet, csak az adott országon kívül, ezért van, aki meg innen eredezteti az offshore kifejezést. Később több trópusi sziget átvette ezt a szabályozást, annyira nem bíbelődtek az adaptációval, hogy szó szerint – gyakran a helyesírási hibákkal együtt – illesztették be a saját jogrendjükbe a Brit Virgin-szigetek törvényét.
 
– Mikor vált ez a nemzetközi tőkebefektetések egyik motorjává?

˜– A második világháborút követően. Sokat segített a felfutásában a kereskedelem átalakulása. A fogyasztói társadalom kialakulásával, az áruházláncok megjelenésével számos apró terméket értékesítettek hatalmas mennyiségben viszonteladók részére, így egyre macerásabb lett minden egyes tételt lekönyvelni. Ezzel szemben a hagyományos offshore­ helyszíneken az adminisztráció minimális.

Hasonló logika mentén választják az egzotikus helyszíneket manapság a nagy webshopok és az e-szolgáltatók is.

Közben növekedett a nyugati államok költségvetési pénzéhsége, egyre mélyebben akartak belelátni a vállalatok könyvelésébe, tovább nőttek az adminisztrációs terhek. A kör bezárult.
 
– Nem az adók elől menekültek?

– Persze a legfőbb szempont az adóoptimalizálás. Hiszen ezek a helyszínek a legtöbb esetben teljes adómentességet biztosítanak, azaz semmiféle elvonással nem sújtják az országukon kívül keletkezett, de náluk elszámolt bevételeket. Az egyedüli adókötelezettség, hogy évente egy fix összegű adót meg kell fizetni, amely jellemzően pár száz dollár szokott lenni.

– Miért éri meg ezeknek az államoknak, ha ebből alig van adóbevételük?

– A mennyiségre mennek. Ha megnézzük a klasszikus adóparadicsomokat, akkor láthatjuk, hogy több százezer cég telepedett meg náluk. Ráadásul ezek a cégek igénybe veszik a helyi ügyvédek, bankárok munkáját, azaz munkahelyeket teremtenek. Ők viszont már adóznak, rájuk az adómentesség nem vonatkozik. Hozzá kell tenni, hogy ezeknek az országoknak ezenfelül legfeljebb a turizmusból és néhány egzotikus gyümölcs exportjából lenne bevételük.
 

Magyar Csaba Teknős Miklós / Népszabadság

– Mit hoz az OECD-információcsere rendszere, melyhez egyre több ország csatlakozik?

– Az OECD égisze alatt a világ számos országában 2016-tól és 2017-től bevezetik a banki adatok automatikus cseréjét. A rendszer lényege, hogy a csatlakozó országokban működő pénzügyi intézmények kötelesek azonosítani a tényleges tulajdonost, megnézik, melyik ország adózója az illető, majd az adatait elküldik az adott állam adóhatóságának. Az adóilletőség megállapítása során az elsődleges ismérv a tényleges tulajdonos állandó lakóhelye. Tehát nem Panama vagy Seychelle küld adatokat az ott bejegyzett cégek tulajdonosairól, hanem a cég számláját vezető pénzintézet. Például ha egy magyar tulajdonossal rendelkező panamai cég Svájcban rendelkezik bankszámlával, akkor 2018-ban a svájci adóhatóságon keresztül adatot küld a bank a magyar adóhatóságnak a 2017-es számlaegyenlegről. A pénzintézetek jelentéstételi kötelezettségével kapcsolatban egyébként számos kivétel létezik, de ettől még rengeteg olyan információ kerül majd a nemzetközi együttműködésben részt vevő országok adóhatóságaihoz, amiket korábban nagy nehéz­ségek árán vagy egyáltalán nem tudtak megszerezni.

– Miközben az USA komoly nyomást gyakorol az adóparadicsomokra, ehhez a rendszerhez nem csatlakozott. Miért nem?

– Mert az Egyesült Államok saját jogszabályban, az úgynevezett FACTA-ban (Foreign Account Tax Compliance Act, a külföldi számlák adómegfelelésére vonatkozó törvény – a szerk.) mondta ki, hogy az amerikai adóhatóság az amerikai személyekről adatokat kérhet mindenkitől, aki a dollárforgalomban részt vesz. Ha ez nem történik meg, akkor az amerikai bankok 30 százalékos forrásadóval terhelik meg a pénzmozgást. Ez hatott, a legtöbb bank beadta a derekát.

Ennek következtében az USA számos kétoldalú megállapodást kötött – többek között Magyarországgal is –, azaz maga is szolgáltat adatokat az Egyesült Államokban számlát nyitó külföldiekről,

bár a megállapodás szerint közel sem annyi adatot, mint amennyit Magyarországnak kell.
 
– Mi a helyzet az offshore régióként nyilvántartott két szövetségi állammal, Nevadával és Delaware-rel?

– Nemrég egy panamai ügyvéd azt fejtegette a blogjában, hogy a Panama Paperst követően szeretné látni a Delaware és Nevada Paperst is, mert azok is izgalmas információkat rejtenek. Delaware államban van bejegyezve jelenleg a Fortune 500-as listán található cégek fele. Egyes felmérések alapján pedig az ügyfél-átvilágítási szabályok nemzetközi összehasonlításban meglehetősen enyhék ebben az államban. Az amerikai bankrendszer ráadásul nem fogadta kitörő lelkesedéssel a FATCA-t. Sok adminisztrációval jár ennyi személyről adatot gyűjteni. A floridai bankszövetség például kategorikusan közölte, hogy ők nem fognak jelenteni, bár a szövetségi bíróságon elveszítették a pert.

Fotó: Carlos Jasso / Reuters

– Ezek a nemzetközi egyezmények az offshore alkonyát jelentik?

– Az OECD-féle információcsere vagy a FACTA nehezíti az adóelkerülést, de

más szempontból nem jelenti az offshore végét.

Fontos kiemelni, hogy számos offshore vállalkozásnál nem is történik pénzmozgás, lehet, hogy csak vagyonvédelmi okokból települtek ki ezekbe az országokba, nem is nyitnak számlát. Általában ilyen esetekben csak ingatlanokat vagy céges üzletrészeket tulajdonolnak.
 
– Vagyonvédelmi szempontból miért jó egy távoli egzotikus országba települni?

– Nézzünk egy konkrét példát. Ebből a szempontból sokáig nagy kedvenc volt a csendes-óceáni Cook-szigetek: a védelembe helyezni kívánt vagyont nagy előszeretettel bízták helyi bizalmi vagyonkezelőkre (trustee). A helyi szabályozás szerint vitás ügyben bírósági keresetlevelet csak személyesen, helyben lehet beadni, külföldi bírósági ítéleteket pedig nem fogadnak el. Csakhogy a Cook-szigetek több ezer kilométerre van a legközelebbi szárazföldtől, még repülővel sem volt egyszerű odautazni. Az odairányított vagyonok tehát az internet koráig nagy biztonságban voltak.
 

Fotó: Carlos Jasso / Reuters

– A nyugati országok offshore-ellenes erőfeszítései eredménytelenek?

– Azt nem mondanám. Az információcsere jelentős vándorlást fog kiváltani: lendületet kapnak a midshore helyszínek. Az utóbbi években több állam komoly erőfeszítéseket tett, hogy lekerüljön a feketelistákról. Más országok mostanában váltak divatossá. Számos országgal kötöttek adóegyezményt, de továbbra is alacsony adókkal csábítják magukhoz a tőkét, és még mindig kevesebb az adminisztráció, mint a nyugati országban. A cégadatok egy része nyilvános, igaz, még mindig van rá lehetőség, hogy a nyilvántartásban ne a valódi, hanem a vele szerződő névleges tulajdonos és igazgató kerüljön be. Annyiban szigorodott a rendszer, hogy a helyi ügynököknek kötelességük nyilvántartani a tényleges tulajdonos adatait, és ha egy másik ország, adóhatóság kéri, akkor meghatározott esetekben ki kell adnia. Ilyen népszerű midshore például Malajzia, Új-Zéland, Hongkong vagy Szingapúr. Érdekesség, hogy az utóbbi három helyszín évek óta vezeti a világbank ­Doing Business nevű jelentését, amely azt mutatja be, hogy melyek a leginkább vállalkozásbarát helyszínek.

– A klasszikus offshore helyszínnek számító Panama is tett ilyen lépéseket. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a midshore államoknak jobb a PR-juk?

– Fogalmazzunk úgy, hogy a Panamánál gazdagabb Hongkongnak – amely már Kínához tartozik – jobbak a tárgyalási pozíciói. De szintén midshore-­nak számít az Egyesült Arab Emírségek, és tudjuk, a nyugati gazdaságnak igencsak szüksége van az olajjövedelmekből származó tőkére. A midshore-ban lévő cégek tulajdonosai nyugodtan alhatnak: mivel a hazai adóhatóság szemében a vállalkozásuk adójogi szempontból már nem számít offshore cégnek, így hiába szolgáltatnak róluk adatokat, nem kell a büntetéstől tartaniuk odahaza.

– Nem vész el, csak átalakul?

– Az ideális megoldás az adózási utópia, vagyis egy egységes „világadórendszer” lenne, de láthatjuk, még az EU tagállamai sem tudtak az adózási kérdésekben egyezségre jutni.

Míg Magyarországon és Bulgáriában 10 százalék a társasági adó kulcsa, addig Németországban, Franciaországban, Olaszországban közel háromszoros az adóteher. Vannak olyan multinacionális cégek, melyek a Bahamákon, esetleg egy bonyolultabb tulajdonosi szerkezetben, úgynevezett ír–holland „duplaszendvicsben” optimalizálják az adóbevételeiket, de papírjuk van az anyaországuk adóhatóságától, hogy ez teljesen szabályos. Lehet, hogy azok az államok, melyek így elesnek az adóbevételeiktől, nem örülnek ennek, de nem sokat tehetnek. A nemzetközi adóverseny nemcsak néhány trópusi szigetország és a nyugati államok között folyik, hanem a nyugati országok között is, sőt, globálissá vált.

– A magyar gazdaság mennyire „fertőzött”?

– Nehéz megállapítani. Látjuk ugyan a cégnyilvántartásban, hogy hány magyar vállalkozásban érdekelt offshore helyszínen bejegyzett cég. De azt nem tudjuk, hogy hány ingatlant birtokolnak, vagy mennyi osztalék megy ki pontosan. Azt sem látjuk, hogy kik és mennyit üzletelnek ilyen vállalkozásokkal. Abból, ami nyilvános, az szűrhető le, hogy nemzetközi összehasonlításban még a középmezőnyben sem vagyunk. Ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi években jelentősen csökkent a szja és a társasági adó. Ha valaki legálisan akar eljárni, akkor adóoptimalizációs szempontból manapság nem igazán éri meg ­offshore-ozni. Erre ott vannak az egyre népszerűbb midshore-ok, vagy az olyan onshore országok, mint Ciprus, Luxemburg, Málta, Hollandia.

– Pénzmosásra alkalmas egy offshore cég?

– Pénzmosásra egy étterem is alkalmas lehet, nem kell ehhez egy egzotikus szigetre települni.

Ráadásul ma már egy adójogi perben egyetlen bíróság sem fogadja el azt az érvet, hogy erre jött egy Magyarországon eddig soha nem járt külföldi üzletember, majd egy cukrászdában ránk bízta a táskájában behozott több tízmilliós vagyonát, hogy a nevünk alatt fektessük be egy cégbe. Hitelt érdemlő módon kell bizonyítani a NAV-nak, hogy miért és hogyan kaptunk pénzt külföldről.
 
– Akkor mit keres 1400 magyar vállalkozás tulajdonosa a Seychelle-szigeteken?

– Talán vagyonvédelmi okokból vannak ott, talán azért, hogy ne látszódjon a tulajdonos személye. Nem feltétlenül politikusokra kell gondolni, inkább az üzlettársaik vagy vetélytársaik elől „eltűnni” akaró vállalkozókra. Jó néhányan választották ezt a megoldást abban az időszakban, amikor az adóhatóság sok vagyongyarapodási vizsgálatot indított. Erre több ügynökség rá is mozdult, a neten hirdették az eladó offshore cégeket, „akciósan” vállalták társaságok alapítását. A kockázatokról és a mellékhatásokról már nem tájékoztatták az ügyfeleiket. Vannak olyanok is persze, akik nem akarják váláskor megosztani a vagyonukat a házastársukkal. Miközben kevesen tudják, hogy ma már idehaza is léteznek jó vagyonvédelmi megoldások.

– Azért idehaza nehéz legálisan „elrejtőzni”, a cégbírósági adatok nyilvánosak.

– Erre lehetséges megoldás a bizalmi vagyonkezelés intézménye, amelyet az új polgári törvénykönyv vezetett be. A tulajdonos átadhatja a céges üzletrészét egy általa választott személynek egy vagyonkezelési szerződés keretében. Innentől kezdve a valódi tulajdonos, pontosabban a kedvezményezett nem látszik a cégnyilvántartásban. A Magyar Nemzeti Bank viszont látja, ugyanis a szerződéskötés tényét a jegybanknak be kell jelenteni, de a szomszédja, a volt házastárs és üzleti ellenfele előtt rejtett marad. Üzletszerű bizalmi vagyonkezelői tevékenység esetén az MNB adja ki a működési engedélyt, és a bizalmi vagyonkezelő tartja nyilván ezeket az adatokat. Ez a jogintézmény egyben a családi vagyonkezelés legkorszerűbb eszköze: ha a családfő tart a tékozló gyerekeitől, a szerződésben kikötheti, hogy csak akkor kaphatják meg a kezelőnek átadott vagyont, ha kijárják az egyetemet, megházasodnak satöbbi.

– Miben különbözik a strómantól a bizalmi vagyonkezelő?

– A stróman esetében jellemzően a hatóságok elleni bujkálás az elsődleges szempont, tehát jogellenes a motiváció. Strómant általában ügyvezetőként, nem pedig tulajdonosként szoktak alkalmazni a vezetői felelősség kijátszása miatt.

Ráadásul strómanra bízni a vagyont kockázatos, és jogilag nem kényszeríthető ki a vagyon visszaadása.

A bizalmi vagyonkezelő intézménye biztonságot ad, ráadásul legális és hatósági kontroll alatt áll. A bizalmi vagyonkezelés intézménye nem magyar találmány, az angolszász szabályozásból vettük át.
 
– Tehát, miközben a nyugati államok harcolnak az adóparadicsomok ellen, egyre több elemét veszik át az offshore országok szabályainak?

– Ne legyünk naivak, ha mi nem vezetjük be, akkor megteszi a szomszédos állam, és a külföldi befektető inkább ezt a másik országot fogja választani. Azt szoktam mondani, hogy a nemzetközi adótervezés elleni harc olyan, mint a vakondos játék a Vidám Parkban. A cél, hogy egy kalapáccsal leüssük a vakond fejet, de pont ezzel hozzuk működésbe a gépezetet: másutt fog felugrani a vakond.

Fotó: Carlos Jasso / Reuters

– A 2010 óta folyó adócsökkentés révén Magyarország is midshore-rá vált?

– Túlzás lenne ilyet mondani, de az biztos, hogy hazánk felkerült a nemzetközi adótervezés térképére. A 10 százalékos társasági adó EU-s viszonylatban alacsony, az osztalék és az árfolyamnyereség bizonyos feltételek mellett adómentes, kedvező a jogdíjszabályozásunk. Bevezették a bizalmi vagyonkezelés intézményét, a külföldiek számára is elérhető a jövedelem eredetét nem vizsgáló stabilitási megtakarítási számla, és ne feledkezzünk el az EU-n belüli utazást a nem uniós polgárok számára lehetővé tevő letelepedési kötvényekről. De nem csak mi szálltunk be a nemzetközi adóversenybe, a bizalmi vagyonkezelést Csehország és Románia is bevezette, Cipruson és Máltán pedig több évtizedes hagyománya van. A letelepedési programokat pedig egymás után vezetik be az uniós országok.

– Milyen befektetőket sikerül ezekkel az intézkedésekkel idevonzani?

– Elsősorban oroszokat, de konferenciákon azt tapasztalom, hogy kínai és török befektetők is érdeklődnek a hazai lehetőségek iránt.

– Miért pont az oroszok?

– Eddig Ciprust kedvelték, de 2013-ban megégették magukat az ottani bankválsággal, új lehetőségeket keresnek. Vonzó, hogy uniós ország vagyunk, és bizonyos feltételekkel meg tudunk felelni az egyre szigorúbb orosz adózási szabályoknak. Nem utolsósorban számít a nosztalgia is.

Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az uniós csatlakozásunkig Magyarországon is létezett offshore rezsim,

amely rendkívül népszerű volt az orosz vállalkozók ­körében.