Szlovákiával és Lengyelországgal összemérve azonban egyáltalán nem teljesített jól hazánk. Szlovákia folyamatosan közelít – jóllehet a magyarénál kisebb, 45 százalékos arányról indulva – Németországhoz. Hazánkat 2006 körül hagyta le, s nagyjából 60 százalékon tengődik évek óta – Magyarországhoz képest a válság okozta gazdasági reálgazdasági megtorpanás kisebb mértékben látszódik meg a mutatóban. Lengyelország más pályát futott be: még Szlovákiánál is mélyebbről, a németországi vásárlóerő 40 százalékáról indulva keservesen lassan, de folyamatosan fölfelé kúszott a mutató. Magyarország szintjét tavaly érte el.
A magyar gazdaság régiós összehasonlításban erőtlen. Az OECD év eleji prognózisa szerint a 2014-re várható kétszázalékos növekedés nem is lesz tartható, 2015-re már csak 1,7 százalékos bővülést jósol a szervezet. A magyarázat szerint az ország olyan strukturális problémákkal küzd, amelyek jelentősen rontják a növekedési potenciált. Ezek között kiemelendő az alacsony képzettségűek roppant gyenge foglalkoztatottsági mutatója.
Az unió és Magyarország foglalkoztatási rátája közötti különbségnek tört része származik abból, hogy a képzett munkaerőt kevésbé tudja felszívni a gazdaság. A különbség zömét a középiskolánál alacsonyabb végzettségűek gyengébb rátája adja. Problémát jelent a gyenge banki hitelezés – amelyen érdemben a növekedési hitelprogram sem tud változtatni – s a nem teljesítő hitelek magas aránya. Ballasztként hordozza Magyarország a túlzott devizaadósságot, amely annak ellenére, hogy jelentősen csökkent, s már csak a GDP 49 százaléka, még mindig többszöröse a régiós átlagnak.
A GDP-bővülést 2013 második felében túlnyomórészt a mezőgazdaság adta, a szektor növekedése impozáns, ám nem árt abból kiindulni, hogy a bázis borzasztó alacsony volt, vagyis az idén elég jól kell muzsikálnia az agráriumnak, hogy hasonlót produkáljon. Az ipar és építőipar felívelése mindenképpen biztató, ám az uniós ciklusok végén jelentős intenzitást mutatnak a beruházások, ami 2015-től fog visszaütni. Az új ciklus előkészítési fázisában ugyanis legfeljebb a gaz fog nőni, más nem nagyon.
|
| Sárba ragadva – Móricz Simon / Népszabadság |
A növekedési hitelprogram a második etap gyenge rajtja alapján nem tud majd ezen változtatni – eleve a felvett hitelek töredéke, negyede ment csak beruházásra, s aki hitelt akart, és kaphat, az már el is intézte. S ha ez nem indul be, akkor az a várakozás is hiábavaló, hogy a kihelyezett hitelek nyomják majd fel a GDP-t – a jegybank modellszámítása alapján a vállalati hitelek egyszázalékos bővülése a GDP 0,2 százalékos emelkedését hozza.
Az erőtlenül felfelé araszoló gazdasági teljesítményt érdemes olyan országokéval is összevetni, amelyek hazánkhoz hasonlóan a valutaalap segítségére szorultak a válság kitörése után. Izland, Írország, Lettország és Románia reál GDP-jét vetve össze a magyar adatokkal az látszik, hogy a csődöt jelentett és padlóra került Izland, a kiszámolásig jutott Írország és a nyeletlen baltaként zuhanó Lettország mára ellépett Magyarország mellett.
Ezen államok a magyarországihoz képest egy évvel később, 2010-ben érték el a mélypontot. Magyarország ebben az időszakban már a javulás jeleit mutatta, ám ez megtorpant, és csak nagyon lassan indult el újra fölfelé. Ehhez képest a négy állam később rugaszkodott el, de ez az iram kisebb megingásokkal dinamikusabb volt a miénknél, és egyenletes maradt a tempó. A válság előtti 2008-as csúcsokat még nem sikerült elérnie sem hazánknak, sem a négyesnek. A mutatók alapján a leginkább optimista vélekedés az lehet, hogy Magyarország nagyjából úgy teljesített az elmúlt négy évben, mint a nála rosszabb helyzetből induló, csődbe jutott vagy onnan visszatántorgó államok.
