Lázár János nem tartaná érdemi lépésnek, ha a 3,5 millió felújításra váró hazai lakáson belül az eredeti terveknek megfelelően 50 ezer lakás részesülne vissza nem térítendő EU-támogatásokból. Ezért tartják célravezetőbbnek, ha a hazai magánlakások visszatérítendő támogatást kapnak: százmilliárdot az EU-tól, ugyanennyit az állami Magyar Fejlesztési Banktól (MFB) és ugyanennyit az otthontulajdonostól. Eredményeket ettől a felállástól várnak.
A kérdező – helyesen – felvetette: az EU nem azt követeli meg, hogy társasház legyen az igénylő, hanem hogy az EU és a magánigénylő között legyen egy szakmai közvetítő. Azt, hogy ennek érdekében a családi házak valamiféle csoportba tömörülnének, hódmezővásárhelyi tapasztalataira hivatkozva Lázár János megvalósíthatatlannak nevezte.
Figyelemre méltó Lázár János abbéli önértékelése, miszerint mégoly egyszerű szavai világosak lennének. Ezzel szemben állításainak jó része immáron nem csak csúsztatásként, hanem egyszerű valótlanságként értékelhető. Mivel a nyilatkozat számos új nyelvi fordulattal él az ügyben eddig hangoztatottakhoz képest, egyre inkább kirajzolódik az a kommunikációs stratégia, miszerint a viszonylag közérthető tényt – a lakosságtól elvonták a nekik járó közel százmilliárdos vissza nem térítendő támogatáscsomagot – a lehető legfurább fordulatokkal mossák el.
Ismét kísérletet teszünk a kancelláriaminiszter szavainak szétszálazására. Kérdés, Lázár a vissza nem térítendő energiahatékonysági felújítási támogatásokon belül csak az EU-forrásúakról, avagy mindennemű állami támogatásról beszél-e. Ha a szövegkörnyezetből kiindulva szavai az EU-forrásokra vonatkoznak, akkor nem igaz az az állítása, hogy a panellakások magántulajdonos lakói eddig valaha is kaptak volna ilyet. Eddig ugyanis magántulajdonos semminemű vissza nem térítendő EU-támogatást nem kaphatott, függetlenül a lakás típusától.
Ha Lázár János netán az összes, energiahatékonysági célra juttatott állami forrásra célzott, a valóság akkor is jobbára az általa közöltek ellentéte. A szikár tény ugyanis az, hogy az Orbán-kormány alatt eddig egyetlen, kifejezetten a panellakások felújítására szolgáló támogatási pályázatot se írtak ki. Utoljára panellakásokra szabott felújítási pályázat a Bajnai-kabinet idején jelent meg. Igaz, ennek nyerteseit végül a Fidesz-kabinet fizette ki. A Fidesz-kormány alatt a legtöbb támogatási kiírás nem függött a lakás típusától, legfeljebb a ház méretétől. Ugyanakkor 2014 végén több pályázatot is kiírt az Orbán-kabinet kifejezetten családi házak lakói számára. Mi több: az illetékes nemzeti fejlesztési tárca egyetlen konkrét programot jelentett be erre az évre. Ez szintén kifejezetten családi házak vissza nem térítendő támogatását célozza. A panellakók jövője e szempontból is kilátástalan.
Igaz, a vissza nem térítendő állami támogatások kerete nagyságrendekkel kisebb az uniósnál. Ezért is üdvözölte az EU-n kívül a szakma is, hogy a magyar kormány 2014-ben kifejezetten a magyar magántulajdonú (családi és társasházi) házak energiafelújítására kért és kapott közel százmilliárd forint vissza nem térítendő támogatást az EU-tól. Noha Lázár János már tavaly októberben bejelentette, hogy ezt az összeget állami épületekre költik, annak beismerésére, hogy a kormány ezt eredetileg a lakosságnak különítette el, és itt valamiféle váltás történt, a múlt hétig kellett várni.
Talán közelíthetne a valósághoz, ha Lázár arra gondolna, hogy a paneleknek (pontosabban a társasházaknak, hisz ne feledkezzünk meg a több százezer téglaépítésű társasházban lakóról se) a jövőben lenne könnyebb a vissza nem térítendő EU-támogatások felvétele. Bár ez így nem hangzott el, ha erre célozna, az új elemnek számítana a kormány által a téma kapcsán eddig felvonultatott, kétségkívül változatos érvkészletben. A magyar kormány képviselői – élükön Lázárral – ugyanis az elmúlt hónapok során azt hangoztatták, hogy vissza nem térítendő uniós támogatás az EU szabályai miatt egyik magánlakás számára se osztható közvetlenül. Vagyis nem tettek különbséget társasházak - a miniszteri leegyszerűsítésben "panelesek" - és családi házak között. Ez azonban az EU cáfolata nyomán szintén egy erőteljes csúsztatásnak bizonyult: Brüsszel ugyanis nyilatkozataik szerint kifejezetten a magyar magánlakások közvetítőkön keresztüli vissza nem térítendő támogatását szorgalmazza, és nem állami intézményekét.
Részint valótlanság, részint méretes csúsztatás Lázár ezzel kapcsolatban felvetett sommás állítása, miszerint Magyarországon lennének olyanok, akik szerint csak panelépületek kapjanak EU-támogatást, kertes házak pedig ne. Ilyen vélemény egyszerűen nem ismert, még talán a trollok uralta fórumok mélyén se. Létezhet olyan álláspont, amely szerint senki ne kapjon vissza nem térítendő támogatást e célból, de eme vélemények célcsoportfüggetlenek, nem tesznek különbséget lakástípusok között, egyszersmind – Lázár álláspontjával szemben – legalább ugyanilyen határozottsággal vonatkoznak az állami épületekre is. Kétségtelen, hogy a szociálliberális időkben az állami támogatások jó része a panelekhez került, de azért jutott a többinek is, és akkor a vissza nem térítendő EU-támogatás még egyik kör esetében se merülhetett fel.
Lázár nem pontosította, kik támadják a családi házakat, miközben egy más kérdés kapcsán számon kérte egy nyilatkozón az általa általánosságban idézett személyek megnevezését. Ettől a nem létező csoporttól Lázár tehát úgy védi meg a családi házak „támogatását”, hogy – mint arra amúgy maga is kitér – támogatás szó alatt visszatérítendő támogatást ért. Azt szintén nem vázolta, hogy a háztartások szempontjából mi a lényegi különbség az EU, avagy az MFB által biztosított „visszatérítendő támogatás”, illetve kedvező kamatozású hitel között. A Miniszterelnökséget vezető miniszter által oly hőn megvédett családoknak ugyanis ezt is, azt is vissza kell majd fizetniük – mégpedig annak érdekében, hogy az eredetileg nekik járó összegeket az Orbán-kabinet inkább saját épületeire költhesse el.
Az ellenkezője az igaz
Lázár János azzal se közelítene a valósághoz, ha azt sugallná, hogy csak mostantól jár a családi házak ellenében a "paneleseknek" - pontosabban a társasházaknak - vissza nem térítendő uniós támogatás - szögezte le felvetésünk kapcsán Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) Kft. munkatársa. Azt egyértelműen cáfolta, hogy eddig akár panel-, akár más típusú magánlakástulajdonosok bárminemű vissza nem térítendő EU-támogatásban részesülhettek volna. Az új uniós pénzosztási elvek szerint a magántulajdonosokat egy pénzügyi közvetítő egyablakos eljárásban szolgálná ki, tanácsadással, a különböző vissza nem térítendő és visszatérítendő források egyénre szabásával. Ehhez a támogatásközvetítőhöz nyugodtan fordulhatnának a családi házak tulajdonosai saját jogon, nem lenne szükség semminemű társulás megalakítására - tette hozzá. Sőt: a társasházak ügyintézése nyilvánvalóan sokkal bonyolultabb eljárást igényelne, mint egy családi házé - szögezte le.
Az EU nem tud róla
Lázár János egy hete jelentette be, hogy az illetékes Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) megindította a vissza nem térítendő EU-támogatás célcsoport-váltási eljárását Brüsszelben. Eszerint a szóban forgó közel százmilliárd forintot magánlakások helyett állami intézmények felújítására fordítanák. Az Index azon kérdésére, hogy az EU miért nem tud minderről, Lázár János rögzítette, hogy az NFM-nél igenis zajlik az eljárás. A MEHI-nél szintén megerősítették lapunk számára, hogy az EU nem tud a váltási kérelemről. Figyelmeztettek: a legkevésbé se borítékolható, hogy az EU erre áldását adja.
