Láthatóan a dolgozók is elkeseredtek.
Egy nagyáruházban máskor ritkán látni olyat, hogy ketten-hárman összehajolnak, és izgatottan suttognak, most azonban lépten-nyomon ilyen kisebb társaságokba botlani.
Az egyik nő azt mondja, hogy a reggeli eligazításon azt mondták nekik, hogy a két debreceni Tesco-áruházban van állás. – Debrecen csak huszonnégy kilométer, szóval nem távolság – magyarázza –, és talán tényleg lesz ott nekünk munka, mert mindig hirdetik. De nálunk nagyon nem mindegy, hogy melyik osztályra kerül az ember!
A kisvárosban egyébként van más multi is, a 35-ös főút mentén látunk egy Spart, egy Lidlt és egy Aldit is, szóval az embereknek ezután is lesz hol vásárolniuk. Csak a megszűnő munkahelyeket sajnálják. A brit multi Böszörményben mintegy hatvan embernek adott munkát, közülük most jó páran az utcára kerülhetnek. Kérdezzük, mi lesz a felhalmozott áruval, mire az egyik dolgozó azt mondja: két lehetőség van, vagy visszaviszik a „feladónak”, vagy átszállítják egy másik Tescóba. Árleszállítással egybekapcsolt kiárusításra – mondják – ne számítsunk.
Megdöbbentek a dolgozók és a vásárlók a püspökladányi Tescóban is, ahol a hétfő délelőtt ellenére nem is kevesen vásároltak. Az egyik pult mögött egy fiatalember dühösen jegyzi meg, hogy „köszönjük szépen, állam bácsi”.
A dolgozók szerint ugyanis a vezérkar részéről informális beszélgetésekben az hangzott el, hogy a dolgozók meg köszönjék meg az államnak a bezárásokat.
A fiatalember szerint a férfi dolgozóknak lehet esélyük az elhelyezkedésre – a henteseknek akadhat munka például a helyi mészárszéken –, de az asszonyok esetében más a helyzet. A püspökladányi áruházban mintegy hetvenen dolgoznak, s közülük kevesen engedhetik meg maguknak, hogy bejárjanak dolgozni az ötven kilométerre lévő Debrecenbe. Akkor már jobb megoldás a tizenhat kilométerre lévő Karcag – de azt nem tudni, hogy a kunsági város nagyáruházában mennyien helyezkedhetnek el.
|
A bevásárlókocsik böszörményi parkolója már üres
Konyhás István / MTI
|
– A nagyapám a Fideszre szavazott, tessék, itt a jutalom – mondja az egyik dolgozó, aki éppen arról beszélget a kollégáival, hogyan tovább. – Kérdeztem tőle, hogy na, öreg, megérte? Mire azt mondta, hogy a kormány nem nyúlt hozzá a nyugdíjhoz. Ezért szavazott rájuk.
– A nyugdíjasoknak már mindegy, de a fiatalokkal mi lesz?
– szól közbe egy harminc körüli nő, tőlünk viszont hiába kérdezi. Ha rajtunk múlna, demonstratíve minden vasárnap a püspökladányi Tescóban vásárolnánk – de nem fogunk.
