Fazekas Szabolcs – aki a földművelésügyi miniszternek csak névrokona, de jó barátságban van vele és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszterrel is – édesapjával és feleségével együtt 382 hektár földhöz jutott Abádszalókon, Kunhegyesen és Kunmadarason. A „Fazekas-érdekeltség” ezenfelül egy másik családtaggal, a polgármester testvérével kiegészülve, pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel további hetven állami birtoktestet bérel e térségben.
A karcagi Szilágyi János és Szilágyi János Imre négy nyertes pályázattal 331 hektárnyi földhöz jutott, s ezzel a megyei rangsor második helyére került. Pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel további 67 állami birtoktestet bérelnek, ezzel a karcagiak szerint ők is ezer hektárt meghaladó állami földterület felett diszponálhatnak.
 |
Ángyán József – magányosan a parlamentben
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
„Nem nevezhetők kérges tenyerű kisbirtokosoknak a bronzérmes karcagi Hubai család tagjai sem. A család feje, Hubai Imre Csaba agrármérnök, növényvédelmi szakmérnök, az Üllőparti Gazdaszövetkezet elnöke, a MAGOSZ megyei elnöke, biogazda, fia pedig az agrárkamara vidékfejlesztésért felelős országos alelnöke” – írta Ángyán. A Hubai és Társai Kft. 4300 hektáron folytat biodinamikus gazdálkodást, ökológiai növénytermesztést és állattartást, de vágóponttal és húsüzemmel is rendelkezik, továbbá Karcagon tulajdonosa az ország egyetlen négycsillagos bioszállodájának. Hubaiék háromszázhuszonkét hektár állami földet nyertek pályázaton, s további 32 darab ismeretlen méretű állami birtoktestet is bérelnek pályáztatás nélkül.
Ugyancsak a nagyobb nyertesek között van Bekecs Mátyás őstermelő és Bekecs Péter egyéni mezőgazdasági vállalkozó Tiszaszentimréről: mindketten Fazekas Sándor agrárminiszter unokatestvérének gyermekei. A Bekecs testvérek esete azért keltett helyben indulatokat, mert a tanyájuktól több mint húsz kilométerre vannak az elnyert földek, így elvileg nem pályázhattak volna „helyiként”.
Ráadásul alig pár tucat birkára, néhány szarvasmarhára és sertésre való tekintettel nyertek el a helyi állattartó gazdák elől 255 hektár állami gyepterületet. A vidékfejlesztési tárca ezt korábban így kommentálta: „A miniszter unokatestvére hosszú évekkel ezelőtt egy tősgyökeres tiszaszentimrei gazdához ment férjhez. Ez a család évszázadok óta Tiszaszentimrén él és gazdálkodik. A családban mindenki agrárvégzettségű. A miniszter unokatestvérének gyermekei is évek óta gazdálkodnak. Tanyán élnek, állattartással foglalkoznak. Az egyik fiú éppen azért települt haza Angliából angol feleségével, hogy szülőfalujában boldoguljon. Mivel abban látták a gyerekek a továbbfejlődés lehetőségét, hogy gazdaságukat bővítik, eldöntötték, hogy élnek a földhaszonbérleti lehetőséggel. Pályázásukról tájékoztatták miniszter urat is. Pályázatukat egyedül készítették elő, abban és az elbírálásban senki segítségét nem kérték és nem vették igénybe.”
Győr-Moson-Sopron megyében a soproni Erőss Kálmán József vezeti a nyertesek listáját. A térség legnagyobb juhászatának tulajdonosa három nyertes pályázattal 107 hektár területhez jutott Fertőrákoson és Sopronban, ezenfelül pályáztatás nélküli megbízási szerződéssel további három állami földrészletet bérel ugyanitt. Farkas Laura falusi vendégfogadással és turizmussal is foglalkozó, részben Natura 2000-es területen gazdálkodó pályázó önállóan, valamint a méhészkedő és gyümölcstermesztő Miltaller Ádámmal közösen 104 hektár földhöz jutott Győrladaméron és Mosonszentmiklóson. A megszerzett birtoktestek átlagos nagysága 35 hektár.
Hajdú-Biharban Szabó Zoltán és két családtagja Püspökladányból elsősorban szarvasmarhatartással foglalkozik: ők két nyertes pályázattal 477 hektár rétet, legelőt és szántóterületet kaptak az állami földekből, s ezzel a megyei rangsor élére kerültek. Ezüstérmes az AVIS-96 Bt., amelyet a Hajdú-Bét-ügy egyik legismertebb libatenyésztő károsultja, Ónodiné Demeter Éva alapított, de 2013 januárjától már a férje és egy másik tulajdonos nevén van a vállalkozás.
Az alapító nemcsak a Hajdú-Bét-ügy miatt ismert közszereplő a térségben: 2006 és 2010 között Hajdúböszörményben fideszes önkormányzati képviselő volt, 2011 óta pedig a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) Hajdú-Bihar megyei irodáját vezeti. A családi cég által elnyert terület tulajdonosi jogait Ónodiné munkaadója, az NFA gyakorolja, a pályázati kiírás viszont csak a terület vagyonkezelője, a Hortobágyi Nemzeti Park dolgozóit zárta ki az indulók közül – jegyezte meg tanulmányában Ángyán József.
A volt parlamenti államtitkár ezúttal külön is vizsgálta a nemzeti parki területek pályáztatásának anomáliáit. Megállapította, hogy 2013 végéig tíz magyarországi nemzeti parkra, valamint az NFA kezelésében lévő területek közül mintegy 245 ezer hektárnyi állami földterületre írtak ki pályázatot, s a 3300 birtoktestre kötött szerződéssel eddig csaknem 95 ezer hektárnyi területet adtak bérbe: ennek több mint fele védett.
Több vesztes gazdát is megkerestek a nyertesek, hogy továbbra is használhatják a legelőt, ők csak az uniós támogatást vennék föl
– Aggodalomra ad okot, hogy a nemzeti parki pályázatok elbírálásánál a szubjektíven adható pontszámokat, az NFA példáját követve, a duplájára emelték. A pályázati anyagot nem köteles ellenőrizni a kiíró, így utólag sincs mód az elbírált pályázatok összehasonlítására, a döntések kifogásolására. Tavaly augusztusban ráadásul hatályba lépett egy olyan kormányrendelet is, amely szerint a száz hektárnál nagyobb területek esetében a bírálók nem kötelesek a legjobb pályázatot benyújtót nyertesként kihirdetni: az is elnyerheti a földet, aki nála tíz százalékkal kevesebb pontot kapott – mutatott rá Ángyán József.
Bérbe adható mezőgazdasági területek, különösen gyepek legnagyobb arányban az alföldi nemzeti parkjaink, mindenekelőtt a Hortobágyi, a Kiskunsági, valamint a Körös–Maros Nemzeti Park területén találhatók. Nem véletlen hát, hogy bár szinte minden nemzeti parkunknál súlyos konfliktusok alakultak ki, a legnagyobbak épp e három földbérleti pályázatait kísérték. Közülük is kiemelkednek a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) földbérleti konfliktusai – írta a professzor, aki a bihari állattartó gazdák földbérleti kálváriáját külön esettanulmányban emelte ki.
|
| Kurucz Árpád / Népszabadság |
„Buj Gyula 57 éves őstermelő Mezőpeterdről. Csak juhtartással foglalkozik, négyszázötven állata van, s nyaranta bérlegeltetést is vállal, hogy meg tudjon élni. Tizenkét éve bérelt földet a HNP területeiből, már akkor is ezt tette, amikor nem volt földalapú támogatás. Jövő évtől nem lesz területe, pedig a tanyája az eddig bérelt legelő közepén helyezkedik el. Rezes Gergely 32 éves minősített fiatal gazda Váncsodról. Előző évben az NFA földbérleti pályázatán négy község területén összesen tizennégy hektár elhanyagolt, gazdátlan állami földterület bérleti jogát nyerte el. Ennek fejében vállalta, hogy meglévő juhállományát fejleszti, sőt a kiírásnak megfelelően őshonos fajtára vált. Ez a fejlesztés megtörtént, a Juhtenyésztő Szövetségnél törzstenyésztőnek be is jelentkezett. Háromszáz juha van, de immár nem lesz hol legeltetnie. Fábián Zoltán 59 éves, juhtartással foglalkozó gazda. Hétszázötven állatának 2015-től nem lesz legelője. Papp Zsigmond 49 éves őstermelő. Csak juhtartással foglalkozik. A nemzeti parktól bérelt legelőterületeit elveszítette. A Rákóczi Gazdaszövetkezet kétszáz szarvasmarhát tart, a HNP-től szintén »ősidők óta« bérel területet, húsz családnak teremtett megélhetést. Jelenleg se kaszáló-, se legelőterülete, sőt a bérelt szántóterületeiből is veszített” – sorolta a sokakat felháborító eseteket a tanulmány szerzője.
Az idei választásokat követően, a korábbi miniszterelnöki ígéretek ellenére újraindították a szerződéskötéseket az új nyertesekkel. Erre Ángyán szerint bizonyára azért volt szükség, mert május 15-én járt le a területalapú támogatás igénylésének határideje, és aki addig az időpontig nem kapta meg a kontraktust, az egy évre kimarad az uniós pénzosztásból.
Hozzátette: időközben – más esetekhez hasonlóan és jellemző módon – több vesztes gazdát is megkerestek a nyertesek, hogy továbbra is használhatják a legelőt, ők csak az uniós támogatást vennék föl. Ez azonban törvénytelen, mert a pályázatban vállalni kellett saját állatállomány tartását. Az pedig egyenesen korrupciógyanús – jegyezte meg –, hogy akadt gazda, akinek azt ígérték: ha csöndben marad az elveszített legelője miatt, majd nyerhet máshol.
