Szergej Kuprijanov, a Gazprom szóvivője csütörtökön azzal védekezett, amikor újságírók szembesítették a fellengzős ígérettel, hogy Medvegyev szavait „kiragadták szövegkörnyezetéből”, az alelnök jóslatát folyamatosan emelkedő energiaárak mellett tartotta teljesíthetőnek. A Bloomberg azonban emlékeztetett arra, hogy az ominózus interjúban egyetlen szó sem esett erről a feltételről. S ami az árakat illeti, ott is sántít a magyarázat, hiszen az ígéret elhangzásakor hordónként 68 dolláron kereskedtek az olajjal, míg most 105 dollárnál jár a Brent alaptípus londoni jegyzése.
A szóvivő azt is hozzátette, hogy a Krím elcsatolása miatt Oroszországot fenyegető gazdasági szankciók miatt a Gazprom árfolyama nemzetközi versenytársaihoz képest irreálisan alacsonyra süllyedt, New Yorkban például az év eleje óta 11 százalékkal adnak kevesebbet az értékpapírért. Közben a világ top három vállalatából kiszorulni nem tudó amerikai versenytársa, az ExxonMobil – válság ide vagy oda – egyenletesen teljesít, most is éppen az Apple- lel libikókázik az első-második helyen.
Az utóbbi hét évben a vezető moszkvai Micex tőzsdeindex 19 százalékkal gyengült, miközben az MSCI világindex tíz százalékkal ment feljebb. Ez is rámutat arra, hogy Oroszországban az állami tulajdonlás és a Kreml által megszabott gazdaságpolitika mennyire torzítja a vállalatok értékét, megítélését. A Gazprom árfolyama például harmadik éve folyamatosan esik, Moszkva állami kifizetőhelyként kezeli a céget, amely a Szocsiban rendezett téli olimpiától kezdve számos profilidegen beruházást kénytelen finanszírozni, előbbit például csekély hárommilliárd dollárral.
A Gazprom az értékrombolás nagymestere – foglalta össze véleményét Ian Hague, az amerikai Firebird alapkezelő partnere, aki nem a cégvezetést, hanem a külső körülményeket okolja az energiaóriás gyenge szerepléséért. Az, hogy a Gazprom nem érhette el célját, az egész Oroszország kudarca, mert képtelen olyan körülményeket teremteni a vállalkozói szféra számára, hogy abban az állami hátterű cégek is normális részvénytársaságként, azok szabályait betartva működhessenek.
Most azonban korántsem ez a helyzet: a Gazprom az állam külpolitikájának, szociális tevékenységének végrehajtójaként jelenik meg, elég az Ukrajna irányába bosszúból elhatározott 49 százalékos gázáremelést említeni, mialatt a hazai piacon befagyasztották az árakat és emelték a cég adóterhelését. A Gazprom útján kifizetett összegek viszont nem rontják a költségvetés helyzetét. Több befektető mindennek ellenére is lát fantáziát a Gazprom-részvényekben, különösen jelenlegi, alulértékelt állapotukban, valamint az új, számukra kedvezőbb osztalékfizetési szabályok bevezetésével. A legutóbbi háromnegyed év nyeresége a nemzetközi számviteli szabályok szerint négy százalékkal 24 milliárd dollárra nőtt, ebből pedig jut bőséggel pénz a kockázatkedvelő külföldi befektetőknek is, nem csak a Kremlnek. Ebből a nézőpontból már nem is annyira bosszantó, hogy hamvába holt a Medvegyev-féle ígéret.
