Ami Európában öröm, az az Egyesült Államokban üröm. Pontosabban: megnehezíti a folyamatok értékelését az amerikai jegybank, a Fed számára, amely a szeptember 17-i ülésén azt sugallta: noha hosszabb ideig nem kíván változtatni a nulla százalékos irányadó kamaton, de jövőre, talán a második fél évben, már szigorításra kényszerülhet, ha az adatok a növekedés gyorsulását, a munkanélküliség további csökkenését és az infláció élénkülését jelzik.
Azért hezitálnak a jegybanki döntéshozók, mert a gazdaság vegyes üzeneteket küld. Az első negyedévben 2,1 százalékkal zsugorodott a nemzeti össztermék (GDP) a rendkívül zord téli időjárás miatt, a másodikban viszont – a pénteken közzétett, a korábbit kissé felfelé igazító harmadik becslés szerint – 4,6 százalékos éves ütemet diktált, s az egyik húzóerő éppen az export volt. Ilyen tempóra 2011 negyedik negyede óta nem volt példa. A munkanélküliség 6,1 százalékra zuhant a válság csúcspontján mért tíz százalékról, de az aktivitási ráta nem kielégítő, sok a kihasználatlan kapacitás. A harmadik negyedévről érkező adatok is ellentmondásosak: augusztusban a vártnál kevesebb munkahely keletkezett, de a munkanélküli-segélyért folyamodók száma a becslés alatt maradt. A megrendelésállomány bővül, azaz a cégek beruháznak.
A legutóbbi jegybanki ülés üzenetét – ha a gazdaság belehúz, akkor a vártnál előbb jöhet a kamatemelés – a piacok nem emésztették meg, az elemzői előrejelzések a Fed prognózisai mögött kullognak. Ezért aztán a döntéshozók beszédek sorában magyarázták el az, amit Janet Yellen elnök a múlt héten már elmondott. De megjelent egy új elem is. A tagbankok legbefolyásosabbjának, a New York-inak az elnöke, William Dudley azt mondta: az erős dollár visszafoghatja a kivitelt, ezáltal lassíthatja a növekedést, s a kétszázalékos cél alatt tarthatja az infláció iramát.
Vagyis nem kéne elkapkodni a kamatemelést. Türelmet kért a chicagói Charles Evans is, aki emlékeztetett: 1937-ben a túl korai szigorítás törte meg a nagy válságból végre kiutat kínáló fellendülést. Az atlantai Dennis Lockhart ehhez hozzátette: azt az időbeli utalást, hogy az értékapír-vásárlási program kivezetése után a kamatemeléssel „számottevő ideig” várni kell, még számottevő ideig alkalmazni kellene. Ez utalás arra, hogy a Saint Louis-i James Bullard ezt a homályos naptári elkötelezettséget törölné a jegybanki közleményekből, mondván, mostantól csak az adat számít. A legutóbbi ülésen a dallasi Richard Fisher és a philadelphiai Charles Plosser is mielőbbi kamatemelést sürgetett a leselkedő inflációs veszély miatt, amelyet a többi döntéshozó és a piaci szereplők többsége sem érzékel.
A nyilvánosság előtt is kifejtett vélemények ugyan többé-kevésbé különböznek, de a Fed láthatóan arra törekszik, hogy felkészítse a piacot: az adatfolyam nyomán akár rövidebb időn belül várható kamatdöntés, vagyis emelés. Szeretnék elkerülni a jegybankban, hogy olyan helyzet keletkezzék, mint Ben Bernanke volt jegybankelnök tavaly májusi megjegyzése után, amikor a piacok nagyon idegesek lettek az értékpapírvásárlásoknak a vártnál esetleg gyorsabb lefuttatása miatt. Most viszont mintha túlzott nyugalom szállta volna meg őket, a befektetők a feltörekvő gazdaságokat is sokkal felkészültebbnek látják. De a Fed vezetőit éppen ez a megelégedettség aggasztja: ha netán előbb lépnek, megint nagy zavart okozhatnak.
