Húzd meg, ereszd meg – leginkább ehhez a játékhoz lehet hasonlítani az Európai Unió és Oroszország energetikai viszonyát.
Európa számára Oroszország lesz az elkövetkező évtizedekben is a fő földgázszállító, ugyanakkor a beszerzési források tekintetében az oroszok részesedése csökkenni fog. Ahogy csökkent korábban is, egy évtized alatt 42 százalékról 32 százalékra az Eurostat adatai szerint – erről Cécile Maisonneuve, a párizsi székhelyű Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének (IFRI) vezető energiapolitikai tanácsosa beszélt lapunknak.
A krími válság és az Oroszországgal szembeni esetleges szankciók kapcsán Angela Merkel német kancellár beszélt a minap arról, hogy Németországnak és az Európai Uniónak gyökeresen át kell gondolnia energiapolitikáját. Több elemző ezt úgy értékelte, hogy Merkel azt üzente: le kell építeni az orosz gázszállításokat. Ami persze korántsem egyszerű, hiszen mint Maisonneuve rámutatott, az uniós tagállamok eltérő mértékben függnek a Gazpromtól. Franciaország esetében az orosz gáz az import 15 százalékát adja, Kelet-Európában és a Baltikumban viszont ez az arány 80-100 százalék között mozog.
Bár az Egyesült Államok után Kanada is bejelentkezett, hogy kész lenne palagázt exportálni Európába, Maisonneuve nem hisz abban, hogy ha e szállítások egyszer meg is valósulnak, akkor azok gyökeresen felforgatják majd a piacot. Hasonlóképpen látja a cseppfolyós gáz (LNG) európai jövőjét, mivel a termelők figyelme alapvetően Ázsiára összpontosul. Ott az LNG-t sokkal magasabb áron tudják értékesíteni, mint az öreg kontinensen – s ez igaz a palagázra is.