Gadó Gábor egykori igazságügy-minisztériumi helyettes államtitkár szintén úgy fogalmazott: az eredendő hiba, hogy a taxisok nyomásának engedve hatósági árat vezettek be. Szerinte nem baj, ha a sofőrökkel vagy az autókkal szemben bizonyos követelményeket szabnak, de a piaci verseny olyan szabályozása, mint a hatósági ár, véleményes. Annak célja anno ugyanis nagy valószínűséggel egyes versenytársak ellehetetlenítése lehetett, s ezt Gadó súlyos tévedésnek tartja, hiszen nem a fogyasztók érdekeit szolgálta. Igaz, az ésszerűtlen döntés jogilag nehezen támadható.
Sarkosabban fogalmaz Vörös Imre, és emlékeztetett ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság egy a piacgazdaság viszonyait értelmező korai, 1991-es határozatára. A hatalomnak az árakra vonatkozó közvetlen beavatkozása csak akkor indokolt – idézte –, ha a „tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására”.
Magyarra fordítva: amikor a fogyasztó nincs döntési helyzetben – például a lakossági felhasználó aligha válogathat a villamosenergia- vagy gázszolgáltatók között –, indokolt lehet az állami árszabályozás. Ám kocsit bárki szabadon rendelhet, és ha elégedetlen, legközelebb más cégnél próbálkozik – magyarázza az egykori alkotmánybíró. Ez utóbbi esetben így szerinte bizonyosan nincs alkotmányos indoka annak, hogy a piaci versenyt jogszabályokkal korlátozzák. Az alaptörvény egyértelműen megszabja: „Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit.”
Van nálunk egy, nagyjából a XIX. századi viszonyoknak megfelelő taxisrendelet, miközben megjelent a piacon egy XXI. századi vállalkozás. Az pedig, hogy a két modell miként viszonyul egymáshoz, akár alkotmányossági kérdés is lehet – így látja Lövétei István alkotmányjogász. Szerinte mindenképpen vizsgálni kellene: indokolható-e, hogy a személyfuvarozók valóban csak a korábbi szabályozási keretek között működhetnek? Álláspontja, hogy nem.
Gadó szerint
a fix tarifával a taxisok saját dugájukba dőltek, mert azt hitték, az mindent megold.
Csakhogy előkerült egy új versenytárs, és erre érthető felháborodással reagáltak. Ami viszont már sokkal kevésbé érthető – tette hozzá –, hogy az önös érdekeket szolgáló akcióktól a hatalom megrémült. Szerinte nagy hiba volt engedni, mert ezzel a jelenlegi, gazdaságpolitikai szempontból és a fogyasztók számára is kedvezőtlen állapotot konzerválják.
A helyes válasz szerinte az Uber betiltása helyett az lenne, hogy – ésszerű keretek között – határozzák meg, milyen feltételeket kell teljesítenie annak, aki ilyen személyszállítási szolgáltatást kíván nyújtani. Egységes követelményeket meg lehet szabni – véli –, de az árverseny kizárása bizonyosan nem piackonform megoldás.
Lövétei szerint az uberesekre kilátásba helyezett szankciók is aggályosak lehetnek.
A vezetői engedély visszavonása mások életét vagy biztonságát fenyegető szabálysértések sorozata esetén kétségkívül indokolt, de nehezen magyarázhatónak tartja, ha erre engedély nélkül végzett gazdasági tevékenység miatt kerül sor.
Problémás az is, ha a tulajdonhoz fűződő alkotmányos alapjogot korlátozzák azzal, hogy a taxizásra használt autót kivonnák a forgalomból. Lövétei szerint még egyik országban sem felelt a hatalom ilyen drasztikus válaszokkal az Uber keltette problémákra. Már a büntetés is rossz ötlet – mondta –, mert az államnak közigazgatási rendelkezésekkel nem szabadna korlátoznia a piacot.
