Adózásban nagyobb a teher
Jelentős az eltérés egy taxis és egy Uber-sofőr adózási kötelezettsége között. Míg egy társasággal szerződött sofőr havonta a szabályok betartásával nagyjából 100 ezer forintot fizet be, addig uberes kollégája csak 25 ezret. Persze egyáltalán nem fegyelmezett adófizetőkről van itt szó.
Sokkal kevesebb adót kell fizetnie egy Uber-sofőrnek, mint egy főállású taxisnak, de a valódi előny nem is itt jelentkezik a két személyszállító között. A Világgazdaság becslése szerint egy taxis havonta 700 ezer forint bevételt tud elérni. Mivel ennek a fele üzemanyagköltség, egyéni vállalkozóként nagyjából 300-350 ezer forint jövedelem után kell adóznia. Ez után a minimálbér összegéig 70 ezer forintot kell befizetnie, a teljes adó- és járulékteher azonban bőven 120 ezer forint felett van.
|
Maguk közül választanának tárgyalót
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság |
Eközben egy uberes sofőr akár havi 25 ezer forinttal is megúszhatja a dolgot, ha van munkája, és így a társadalombiztosítása megoldott. Adózhat ugyanis a kisadózó vállalkozások tételes adójának (kata) szabályai szerint, ami havi fix 25 ezer forint. Ám ez csak évi hatmillió forint bevételig van így, azaz egy főállású taxis futásteljesítményével arányosítva – és havi 500 ezer forint bevételt feltételezve – a taxis mintegy 100, az uberes pedig 25 ezer forintot adózik.
Az már más kérdés, hogy ebből ki mennyit fizet meg. Az Uber esetében semmilyen módon nem követhető nyomon, hogy a sofőr pontosan mennyi fuvart teljesített, és abból mennyi bevétele volt. Annyit vall be, amennyit akar. Ellentétben a taxisokkal, akiknél – elvben – mindez nyomon követhető. Vagyis az uberes sofőr azért adózik, hogy megmutassa felelős hozzállását a közteherviselés intézményéhez, nem mellesleg pedig havi 25 ezer forint fejében védettséget kap egy esetleges adóhatósági ellenőrzés esetén. Nagyjából annyira van rákényszerítve az adófizetésre, mint a hálapénzt kapó orvos.
Az előny azonban valójában nem ez, hanem az, hogy az uberrel meg lehet spórolni a háttérintézményt. A taxitársaságok – azaz a nem egyéni vállalkozóként dolgozó sofőrök – ugyanis jókora apparátust tartanak fenn: menedzsmentet, diszpécserhálózatot, székházat. Miközben az Uber szinte csak egy informatikus jelenlétét igényli, aki karbantartja a programot. Az alkalmazás – mint minden közösségi platformra épülő vállalkozás (sharing economy) – a már meglévő infrastruktúra fölösleges kapacitásaira épít. Az üzlet lényegében az, hogy összekötik az igénybe vevőt és az erőforrással rendelkező személyt.
Sajátosságaik miatt az ilyen üzletek nem illeszhetők be a klasszikus modellekbe – mutat rá a PwC pénzügyi tanácsadó cég. A közösségi gazdaság működésének lényeges eleme, hogy az adózási szabályok nem alkalmazhatók rá, vagyis lehetővé teszi az adó meg nem fizetését. Fogyasztóvédelmi szempontból ugyanakkor az ügyfél sokkal kiszolgáltatottabb.
A PwC szerint megoldást hozhat a klasszikus és az alternatív modellek együttműködése, a megosztási lehetőséget biztosító szolgáltatók megadóztatása és a szereplők rendszeres ellenőrzése, regisztrálása is. A legnépszerűbb megoldás azonban a tapasztalatok szerint a betiltás.
